Főkép

Van aki Erdélybe vagy a csángókhoz utazik rendszeresen, mert ott találja meg azt az inspirációt, azt az élő népzenét, adatközlőket, amelyek aztán így vagy úgy visszaköszönnek a saját szerzeményeiben, lemezein. A finn Anne-Mari Kivimäki számára ezt a közeget Karélia – pontosabban annak Suistamo nevű térsége – jelenti, ami 1944-ben került végleg a Szovjetunióhoz, miközben a lakosság túlnyomó részét Finnországba evakuálták.

 

Az ő zenei örökségüket, főként a terület egyik meghatározó harmonikás-mesemondójának életét és hagyatékát kezdte el kezdte el kutatni, amikor a doktoriján dolgozott a Sibelius Akadémián. Ez biztosan nem lehetett egyszerű feladat, hiszen több mint száz évvel korábban született előadót és történeteit kellett megismernie, de szerencsére a korabeli újságok és meglévő zenei archívumok segítségére voltak. Ahogy teltek az évek, nem csupán a doktorijával haladt, hanem kiadott pár lemezt, amelyeket kutatásának tárgya inspirált. Eddig öt album jelent meg a Suistamo sorozatban, részben saját neve alatt, részben olyan együttesektől, amelyekben Kivimäki is tag (Puhti, Suistamon Säkhö). Viszont elmondása szerint ez az utolsó, mert befejezte a doktoriját.

 

A mostani korong már címében is Ilja Kotikallionak (1894-1961), a korábban említett harmonikás-mesemondónak állít emléket, akinek a hatása a korábbi lemezeken is érezhető volt, mi több, kétszer már a hangját is hallhattuk az Lakkautettu kylä albumon. Most csupán a szelleme idéződik meg, ugyanakkor úgy gondolom Anne-Mari Kivimäki mostani játéktechnikáját, illetve, ahogyan megírta ezeket a dalokat, egyaránt Kotikallio ihlette.

 

Akárcsak a Lakkautettu kylä esetében, most is változatos hangulatok, érzelmek sorjáznak egymás után. Igazából az tetszik a legjobban, ahogyan Kivimäki megpróbálja zenileg feldolgozni a szülőföld elvesztését. A szomorúság, a bánat nem hiányzik, de nem ragad bele ebbe az érzésbe, inkább azonosul a tájjal, az ott élő emberek a hajdanvolt kultúrájával. Viszont nála mindez nem pusztán múltidézés, úgy nyúl bele az eredeti számokba, vagy úgy ír saját szerzeményeket, hogy miközben a szellemiség megmarad, azok kortárs, élő, friss zenékké válnak.

 

Ebben segítségére van a nagyszámú vendégmuzsikus, akik tovább színesítik ezt a változatos albumot. Legtöbbet talán Pekko Käppit (jouhikko) hallom, de meglepetésemre időnként némi elektronikus effekt is felbukkan (Pitkänvaaraan).

 

Az eddig leírtak okán nem csak azoknak tetszik majd az Ilja, akik kedvelik a harmonika hangját, hanem azok is kedvtelve hallgatják majd, akik hozzám hasonlóan favorizálják a népzene-világzene határán mozgó muzsikát. Mindezeken túl az erős érzelmi töltés, a picit idealizált szülőföld hangulata, amely minden szerzeményben jelen van, mindez együtt teszi különlegessé a Suistamo sorozat utolsó darabját.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Kontokin kulmilla, Kaivos 2.0, Pitkänvaaraan

2018-ban megjelent album (Kihtinäjärvi Records. Nordic Notes)

Az előadó weboldala: http://www.annemarikivimaki.fi/#

 

 

A zenekar tagjai:

Anne-Mari Kivimäki – Notka harmonika, ének

Ville Rauhala – nagybőgő

Pekko Käppi – jouhikko, ének

Risto Ylihärsilä – dob, szintetizátor, ének

Eero Grundström – harmonika, harmonium

Timo Väänänen – kantele

Piia Kleemola – hegedű, ének

Silja Palomäki – ének

Meri Tiitola – harmonium, ének

Ville Leinonen – dob, ének

　　　　　　

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Ilja
  2. Kontokin kulmilla / On the Outskirts of Kontokki
  3. Ljuuli, ljuuli & Raja / Lully, Lullay & Border
  4. Siitä alko pyhä / The Festival Begins

Kenttä-äänityksiä osa 1 / Field recordings part 1

  1. Karjalan poikia Karjalassa / Karelian Boys in Karelia

Kenttä-äänityksiä osa 2 / Field recordings part 2

  1. Anarkiaa Karjalassa / Anarchy in Karelia
  2. Pitkänvaaraan / To Pitkänvaara
  3. Kaivos 2.0 / The Mine 2.0
  4. Ajettih Da Tsiganaiset