Főkép

Ez már a negyedik lemeze az 1992-ben, egy mauritániai menekülttáborban alakult kilenctagú együttesnek. Mindannyian tamasek nyelvet beszélő tuaregek, és több más egyéb mellett az a formáció különlegessége, hogy nők vezetik. Zenei téren a Tinariwenhez vagy az Imharhanhoz képest náluk hangsúlyosabb a hagyományos hangszerek használata, jóval többet merítenek a tuareg népzenéből. Azon pedig senki se lepődjön meg, hogy nők vezetik az együttest, ugyanis a tuaregeknél a nők és a férfiak egyenlő jogokat élveznek.

 

Ha valaki azt mondja, hogy sosem hallott még róluk, azt minden további nélkül elfogadom, mert legalább egy tucat év eltelt az előző, Abacabok címet viselő albumuk óta, és rendszeresen ismétlődő európai koncertturnékkal sem kényeztették el a rajongóikat. Ez főként a 2012-es tuareg lázadásnak/felkelésnek köszönhető, ami miatt tagok kénytelenek voltak a környező országokba menekülni. Csak évekkel később, egészen pontosan 2017 nyarán rögzítették a most megjelenő anyagot, és elmondásuk szerint kettős cél vezette őket a bamakói stúdióban. Egyrészt az eltűnőben lévő hagyományos zenének kívántak emléket állítani, másrészt reményt adni népüknek, hogy békében élhetnek szülőföldjükön.

 

A szövegek ennek a koncepciónak megfelelően részben nosztalgikusak, felidézik milyen békés és csodálatos volt régen a Szahara. Aztán persze szóba kerülnek a mindennapi élet nehézségei, az összefogás szükségessége (Afous Dafous). Persze a hallgatók többsége, hozzám hasonlóan nem beszél tamasek nyelven, így számunkra marad a zene. Ami első hallásra nagyon egyszerű, sok az ismétlődés, az egymással feleselő ének – mégis, a zene által megteremett hangulat könnyedén a Szaharába repít bennünket, egy másik korba, amikor még csak a tevekaravánok járták a homokdűnék végtelenjét, és nem volt se autó, se repülőgép, se gépfegyver.

 

Egyhangúnak vagy unalmasnak azonban egy pillanatra sem mondanám az Amankor / The Exile című lemezt, hiszen a sivatagi bluestól (Yahoye), az a cappellán át (Haoua), a nosztalgikus visszaemlékezésig (Asaharaden), és az egymással feleselő énekig (Tarhanin) nagyon sokféle muzsikát rejt. Remélem egyszer hozzánk is eljutnak, és megnézhetem őket élőben, ahogy elém varázsolják a sivatagot.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Afous Dafous, Haoua, Tarhanin

2019-ben megjelent album (Riverboat)

Az együttes facebook oldala: https://www.facebook.com/TARTIT-247090295305855/

 

 

A zenekar tagjai:

Fadimata „Disco” Walet Oumar – ének, tindé

Fadimata „Fatma” Walet Mohamedoun – ének, tindé

Tafa Al Housseini – ének, imzad

Zeinabou Walet Oumar – háttér vokál, tindé

Aïcha Walet Abdoulaye – háttér vokál

Badé Walet Alhassane – háttér vokál

Makaté Walet Oumar – háttér vokál

Safi Walet Abdoulaye – háttér vokál

Mohamed Ag Idwal – teherdent

Amanou Ag Issa – teherdent, ének

Ahmed Ag Wantagate – teherdent, ének

Aboubacrine Ag Mohamed – ének

Kimmi Ag Dogma – imzad, ének

Mohamedoun Ag Ambeiry – gitár

Rhissa Ag Hadani – gitár, basszusgitár

Mohamed Ag Mohamedine – fúvós hangszerek

　　　　　　

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Afous Dafous
  2. Yahoye
  3. Leiliya
  4. Asaharaden
  5. Haoua
  6. Amankor
  7. Tarhanin
  8. Akaline
  9. Tamat
  10. Tanminak
  11. Tiliaden NíAsahara
  12. Efaghane