Főkép

Alaposan meglepődtem, amikor a német Westpark kiadó tavaly őszén megjelent kiadványának első számáról kiderült, hogy magyar vonatkozással bír, hiszen ez nem más, mint Transylvania című film Palya Bea által előadott betétdala, és amit korábban a cseh BraAgas együttes is feldolgozott. Persze nagyon komoly eltérés van az eredeti „Csiki csiki” és a mostani „Aye Chiki Chiki” között. Kezdve azzal, hogy ebben nincs ének, csak hangszerek, amelyek ugyan az idő nagyobbik részében megtartják az eredeti dallamot, viszont amikor csak lehet – márpedig erre gyakran adódik lehetőség – díszítik, kiegészítik az alapot. Érthető, hogy azonnal elcsábultam, és még többre vágytam.

 

A skót-ír-magyar zenészekből álló Dallahan együttessel kapcsolatban teljesen jogosnak érzem azt a kifejezést, amit velük kapcsolatban emlegetnek: „Világzenei fesztivál egy bandán belül”. Ugyanis nagyon sokrétű a zenéjük, van itt skót, ír, magyar, jazz, pop(!), cigány és még legalább kétféle stílus. Ez a gazdagság azt eredményezi, hogy a harmadik, Smallworld lemezük hangulatot, tempót és egyebeket tekintve legalább annyira változatos, mint egy hullámvasút.

 

Az instrumentális tételek kifejezetten pörgősek, táncra csábítanak, míg az angol szövegű dalok, nyugisabbak, helyenként kifejezetten poposak, vagy egyszerűen csak balladaszerűek (Mother). Nekem legjobban a magyar szövegű nóták tetszenek, és nem azért, mert itt értem miről énekel Jani Lang. Persze ez nem azt jelenti, hogy magyar népzenét kapunk, mert például a „Dilmano” esetében az eredeti dallam csak nyomokban van jelen, amit rendre megtörnek a saját útra induló hangszerek, amelyek legalább annyit kalandoznak, mint a magyarok a honfoglalás utáni évtizedekben. Viszont minden egyéni megmozdulás csak hozzátesz a kompozícióhoz, és ez mindegyik instrumentális számra igaz.

 

Tagadhatatlan, az öt muzsikus nagyon profi, kis túlzással bármit és bármikor képesek eljátszani, de úgy, hogy az ne kakofóniába fulladjon, hanem kerek egésszé álljon össze, még akkor is, ha menet közben ezt illetően felmerülnek kétségek a hallgatóban. Nincs öncélúság, csak virtuozitás, a lehetőségek felfedezése, és szerintem a lassabb, pop ihlette dalok – mint például „Footsteps” – a kontraszt miatt kerültek fel az albumra.

 

Jó lenne élőben megnézni a Dallahan együttest, mert akkor kiderülne, hogy a közönség mennyire fogékony erre a sokszínűségre (ezt illetően ugyanis van bennem némi bizonytalanság), illetve hogyan működik a színpadon ez a lemez.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Dilmano, Arok Arok, Aye Chiki Chiki

2018-ban megjelent album (Westpark Records)

Az együttes weboldala: http://www.dallahanmusic.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Jani Lang – hegedű, ének

Jack Badcock – gitár, ének

Andrew Waite – harmonika

Ciarán Ryan – bendzsó, mandolin, hegedű

Bev Morris – nagybőgő

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Aye Chiki Chiki
  2. Footsteps
  3. Terrarium
  4. Dilmano
  5. Jailsong
  6. Sagan’s
  7. Mother
  8. Longside Road
  9. Toby’s
  10. Arok Arok