Főkép

Egészen különleges módon íródott ez a könyv: hét író közös munkája, s mindegyikük egy-egy szereplő fejezeteit írta. Hét fiatalét, akik ugyanarra a filmre ülnek be a plázába. A moziteremben csak ők vannak, mindegyikük más okból jött, s amennyi hasonlóság, annyi különbség is van közöttük. Aztán a film végén megmozdul a föld, s ők ott ragadnak, a pláza foglyaiként. Együtt kell kijutniuk, ám az hamar derengeni kezd, hogy ez nem közönséges földrengés volt, hogy olyan erők munkálkodnak a háttérben, melyek nem evilágiak…

 

Hogy minden szereplőnek saját egyénisége, hangja van, azt már az írók névsora is garantálja. Az ostobácskának tűnő plázacicától az autisztikus tüneteket mutató művészlelken át a diplomaták gyerekeként igen világlátott menő srácig mindenféle figurák feltűnnek itt. Az olvasó biztosan tud majd egyik-másikukkal azonosulni, ahogy valószínűleg olyan is lesz köztük, akit zsigerileg rühell – de meglehet, a történet fordulatai közepette megváltozik majd a véleménye több szereplőről is.

 

Márpedig fordulatból rengeteg van, és jó időbe telik, mire az olvasó – a szereplőkhöz hasonlóan – ráébred, hogy a hét író nem fog finomkodni. Horrorisztikus vagy thriller szerű elemekből bőven van itt, a föld mélyébe temetett ősi- vagy épp a szereplők tudatának lezárt hátsó szobáiba rejtett titkokból is akad, és korántsem biztos, hogy minden kérdésünkre választ kapunk. És ez jó. Ha happy enddel érne véget a könyv, érvényét vesztené az egész sztori, így viszont olyat ad ez a könyv, hogy maga az olvasó sem lesz már ugyanaz, mikor a végén „kijön a plázából”. Mert amilyen változatos és pörgős cselekményű irodalmi mű ez, felér egy jókora pofonnal. A benne zajló események az összes szereplőt cselekvésre, kemény kérdések megválaszolására, s végül változásra kényszerítik, és ez olyan üzenet, amire valószínűleg nemcsak a 14-20 éves korosztálynak van szüksége, hanem jószerével bárki másnak is.

 

Minden író dícséretet érdemel, mind érdekes és az események hatására hitelesen változó személyiséget alkotott. A hét szereplőn keresztül kapunk egyfajta társadalmi portrét is, mindegyikükben van valami, ami fontos, amivel foglalkozni kell. Ám ezen részletek nem mindegyikét bontja ki az amúgy rövid könyv, és szerintem így van rendjén. Így ad történet és szereplői szinten is egy olyan csomagot, amin az olvasó még jó sokáig gondolkodhat.