Főkép

Egy ideje már kerülgetjük egymást a horvát Cinkuši együttes harmadik, még 2009-ben megjelent albumával, és úgy gondoltam, kihasználva az év eleji viszonylagos nyugalmat, végre szakítok rá időt. Az első meghallgatás után nem éreztem túl nagy különbséget az utolsó koronghoz képest. Erre is sokat kellett várni, de mivel a társulat minden számot évekig csiszolgat, koncerteken is kipróbálják, és nem ritkán teljesen újragondolják a kiinduláshoz képest, keresve a tökéletes állapotot – szóval nem csodálkozom a négy éves szüneten.

 

Az alapkoncepció egyébként nem változott, a legtöbb esetben eredeti népdalokat poroltak le és dolgozták át saját elképzelésüknek megfelelően. A végeredmény időnként olyan, mintha zenés színházban lennénk (Medo), ahol a szövegmondás legalább annyira fontos, mint az ének, és a muzsikusok csak végszavaznak, kísérnek – pár rövid szólót leszámítva pusztán alárendelt szerepet játszanak.

 

A hangszerelés azonban minden esetben olyan gazdag, mint ahogyan azt a Krava na Orehu albumon megszoktam. Jó példa erre a „Kak je Štef videl Majku Božju” nóta, ahol az elektromos gitár rockos hangja harmonikusan keveredik a népzenére hajazó hegedűszóval, hogy aztán teret adjon a jazznek, a pszichedeliának, az Ave Máriának. Ez egy folyamatosan változó kompozíció, amiben a tagok megmutatják mire képesek közösen – gyönyörűséges darab. A „Dolinom se šetala” című dal bizonyság arra, hogy milyen jó érzékkel tudják keverni a különféle stílusokat. Van ebben keringő, népdal, az ének meg alkohol-dohányfüstön érlelt hangú angolszász előadókat idéz, valamint némi popzenét. Egyszerre férfias és meghitt – azt nem tudom, ezt hogyan érik el, de megcsinálják. Az albumzáró „Nenadejano bogčije zveličenje” látszólagos zenei egyszerűségét jól ellenpontozza az epikusság felé mutató ének.

 

A Špiritus Sanctus olyan album, ahol minden a helyén van, még az időnként felbukkanó komor, sötét zenei részek sem lógnak ki, az pedig tényleg bámulatos, hogy a különféle szövegmondó, éneklő részek mennyire illenek a melléjük pakolt muzsikához. A lemez legalább annyira változatos, mint maga az élet, és akkor még nem beszéltem arról, hogy a címválasztás egyszerre utal a Szentlélekre és az alkoholra – és ezek mindegyike benne van a zenében.

 

Szívesen megnézném mire képes a Cinkuši élőben a színpadon.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Bratec kosi, Nenadejano bogčije zveličenje, Kak je Štef videl Majku Božju

2009-ben megjelent album (Croatia Records)

Az együttes weboldala: http://www.cinkusi.hr/ENG/home.html

 

 

A zenekar tagjai:

Tihomir Kruhonja – nagybőgő

Mirko Radušić – akusztikus gitár

Igor Barić – hegedű

Nebojša Stijačić – elektromos gitár

Natalia B. Radušić – mandolin

Marko Meštrović – dob

 

Közreműködők:

Teta Liza – ének

Bosko Petrovic – vibrafon

Marijan Krajna – harmonika

Nikola Santro – harsona

Marko First – hegedű

Boris Saronja

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Bratec kosi
  2. Huja brija
  3. Medo
  4. Picek
  5. Bela
  6. Kak je Štef videl Majku Božju
  7. Dolinom se šetala
  8. Navigare necesse est
  9. Sedi si kraj mene
  10. Nenadejano bogčije zveličenje