Főkép

Megújultunk.

 

Egyrészt külsőleg. Aki rendszeresen olvas minket, annak minden bizonnyal feltűnt, hogy az ekultura.hu új kinézetet kapott – szám szerint ez már a négyes verzió, az előzőhöz képest modernebb, letisztultabb, és, ami talán a legfontosabb, lényegesen mobilbarátabb. Megoldottunk benne több olyan problémát, ami a réginél állandóan előjött, emellett pedig sokkal inkább a saját igényeinkre szabtuk, hogy még véletlenül se legyen ez semminek akadálya. Én nagy örömmel dolgoztam rajta; bízom benne, hogy mások is örömmel fogják fogadni (hibajelzéseket lelkesen várok az ekultura(@)ekultura(.)hu alá).

 

Másrészt pedig belül is történtek változások. Ahogy Galgóczi Tamás leköszönőjében olvashattátok, én vettem át a főszerkesztői pozíciót – ami egyszerre nagyon meglepő, ijesztő és izgalmas.

 

Meglepő, mert amikor 2011 tavaszán megjelent az első cikkem itt, még egészen biztosan nem számítottam arra, hogy valaha főszerkesztő lesz belőlem. Nem csupán nem voltak ilyen ambícióim, de nem is láttam annál tovább, minthogy milyen jó, hogy publikálhatok valahol, ahol szívesen látnak. Azóta persze sok minden történt, de még a mai napig döbbenten nézek magamra, hogy vajon miként is kerültem ilyen helyzetbe. Ami nagyon is ijesztő: az ekultura.hu pár napja múlt 15 éves, ami a több ezer cikk és a rengeteg értékes kapcsolat mellett azt is jelenti, hogy már van némi neve a szakmában – amihez méltónak kell lenni, lennem a jövőben. Mindig hitetlenkedve fogadom, hogy Tamás, Móni és az egész szerkesztőség ekkora bizalmat helyezett belém, és már most érzem, hogy a következő hónapok-évek legnagyobb kihívása az lesz, hogy miként tudom valóban megszolgálni ezt.

 

Végezetül pedig nagyon is izgalmas. Nem titok, hogy már az elmúlt években is egyre több lehetőségem adódott az ekultura.hu-t azon az úton terelgetni, amin szerintem haladnia kellett, de mostantól még erősebben hallathatom a hangom. Ami biztosan számos új dolgot fog jelenteni, bár még nekem is csak homályos sejtéseim vannak arról, hogy mik is lesznek ezek valójában, arról meg pláne nem mernék nyilatkozni, hogy mikorra fognak megvalósulni – így egyelőre inkább ezekről nem is mondanék többet. Pár dolog azonban változatlan marad.

 

Maradunk továbbra is függetlenek – nem olvadunk be sehova, nem leszünk médiabirodalom vagy kulturális portfólió része, nem fogadunk el fizetséget reklámért cserébe. Az ekultura.hu nonprofit marad, gazdasági tevékenysége nincs, mi, szerkesztők, újságírók és más segítők pedig nem kapunk munkánkért honoráriumot. Ami egy nagyon nem egyszerű helyzet, de nem hiszek abban, hogy a mai világban megérné ezt feláldozni. Hobbiprojektként megtehetjük azt, hogy csak azzal foglalkozunk, amivel szeretnénk – mi ugyanis tényleg szeretjük ezt csinálni, ami szerintem mindennél többet ér.

 

Maradunk nyitottak, befogadóak és sokszínűek. Az ekultura.hu ezután is szívesen fogad minden jelentkezőt, aki ki szeretné próbálni magát. Büszke vagyok arra, hogy ilyen sokféle ember ír hozzánk, ennyire eltérő ízléssel, stílussal, gondolkodásmóddal – ám közös bennünk a kultúra szeretete, aminél nagyobb összefogó erőre nincs is szükség. Megszoktuk már, hogy a csapat gyakran változik, attól függően, ki mennyi időt tud szakítani ránk; valószínűleg ez a jövőben sem lesz másként.

 

Az a vízióm, hogy az ekultura.hu lényegében a napilapok eltűnő/eltűnt kulturális rovatát helyettesíti az online médiában. Nem szeretném ezen felül sem túlvállalni magunkat, sem lentebb adni ennél: így tanulmányértékű kritikákat vagy részletes műelemzéseket továbbra sem nálunk lesz érdemes keresni, ugyanakkor hiszem, hogy képesek vagyunk naponta élvezetesen bemutatni valamilyen kulturális tartalomról (legyen az könyv, film, zene, színház, koncert vagy épp kiállítás), hogy mit is gondolunk róla.

 

Ez a megfogalmazás pedig még így is nagyon sok mindent jelenthet. Két-háromflekknyi recenziók, személyes hangvételű ajánlók, újszerű megközelítésű kritikák: nálunk sok minden elfért eddig és ez ezután sem fog változni. Bár a hasonló online magazinok helyzete nem könnyű itthon, hiszek abban, hogy szükség van arra az irányra, amit mi képviselünk. Nem vagyunk szakavatott műítészek, nem is gondoljuk magunkat mindentudónak, ám van véleményünk (akár pozitív, akár negatív), és a saját stílusunkban (legyen az erősen szubjektív, személyes benyomásokra koncentráló vagy épp elemzőbb jellegű) szívesen megosztjuk másokkal, akik kíváncsiak ránk.

 

Sokfélék vagyunk, sokféle módon közelítünk ugyanahhoz az alkotáshoz, így természetesen a cikkeink is különbözőek lesznek – ami az egyikünket nem nyűgözi le, az a másiknak új kedvenc is lehet, és fordítva. Ez a különbözőség érték, és a jövőben is szeretnék rá nagy hangsúlyt fektetni. Ezért tartom fontosnak azt a hozzáállást, amit az ekultura.hu a kezdetek óta képvisel, mégpedig hogy próbálunk befogadóan, nyitottan viszonyulni az egyes művekhez. Próbáljuk megtalálni az értéket, azt, ami miatt másoknak igazi kincs lehet – ez persze nem mindig sikerül, és őszintén megírjuk ezeket a helyzeteket is, de fontos, hogy ne legyünk elzárkózóak. Merjünk bátran kísérletezni, merjünk új dolgokat felfedezni, merjünk új irányból közelíteni régóta ismert koncepciókhoz… ki tudja, talán ezáltal még új kedvencre is találhatunk.

 

Nem tudom, milyen lesz az ekultura.hu következő tizenöt éve, még abban sem vagyok biztos, hogy a következő milyen lesz. Lelkesen nézek a feladatom elé, izgatottan keresem az új ötleteket, illetve várom a megoldandó kérdéseket, problémákat, kihívásokat – úgy érzem, amíg ezt a lelkesedést nem veszítem el, addig tudom is a legjobbat nyújtani magamból. Az biztos, hogy a kultúra egyelőre él, virágzik, újabb és újabb csodákkal szolgál nekünk – a szerkesztőséggel mi itt leszünk, hogy ezt az ekultura.hu olvasóival is megosszuk. Remélem, továbbra is kíváncsiak lesznek ránk.