Peter Wohlleben: Érted a fák beszédét?

Peter Wohlleben egy német erdész, akinek A fák titkos élete című ismeretterjesztő műve hazánkban is bestseller lett. Annak a gyerekek számára „szelidített” verziója ez a nagy alakú, fotókkal és rajzokkal gazdagon illusztrált kötet, de én felnőtt fejjel is nagyon élveztem.

Hogy cikkem tárgya érdekes, érthető és szép, az talán elvárható egy gyerekeknek szánt könyvtől (bárcsak az iskolai tankönyvek is ilyenek lennének), ám a szerző nem elégedett meg ennyivel. Ahelyett, hogy lenyomná az olvasót a környezetvédelem és környezetszennyezés égető és reménytelennek tűnő kérdéseivel, szelíden, mégis határozottan megismertet a fákkal, az erdővel, számtalan olyan dologgal, amit nem is tudtunk ezekről a csodás élőlényekről, és ezzel eléri, hogy az olvasó soha többé ne tudjon ugyanúgy nézni rájuk.

Ha megérted, hogy mit adnak nekünk ezek a növények, hogy miként kommunikálnak egymással, miből lehet felismerni. hogyan érzik magukat és így tovább – röviden: ha megismered őket, akkor már nem tudod nem szeretni. És Wohlleben olyan színesen és lelkesen mesél róluk, annyi izgalmas és elképesztő dolgot oszt meg velük kapcsolatban, hogy egészen lelkesítő élmény ezt a könyvet olvasni, gyereknek-felnőttnek egyaránt.

S nemcsak azt tudhatjuk meg a könyvből, hogy mi a jó és mi a rossz a fáknak, de az erdőkben élő állatok és egyéb élőlények, sőt, az ember kapcsán is sok ismerettel gyarapodhatunk. Mi több, olyan tippekkel is szolgál Wohlleben, melyeket az erdőben kipróbálva magunk is biztonságosan megtapasztalhatjuk a növények egyik-másik különleges tulajdonságát.

Egy ponton persze az is elkerülhetetlenül kiderül, hogy a könyvek is fából készülnek. Azt kívánom, hogy ez az adott könyv minél többekhez eljusson, hogy ne legyen hiábavaló az alapanyagát adó fák áldozata. Mert a fák, „akik” a gombák segítségével kommunikálnak egymással, és legalább annyira szeretik a cukrot, mint a gyerekek (vagy én), mindennél fontosabbak a Föld légkörének, belélegezhető levegőjének a fenntartásában. Egyetlen nagy fa, legyen bár a városban, ahol amúgy nem tud olyan sokáig élni, mint az erdőben, húsz embernek elegendő oxigént „gyárt le” – a felmérhetetlenül sok élőlénynek, ami és aki ezen a bolygón él, minden egyes fára szüksége van. És akkor arról még nem is szóltam, hogy mennyi áldásos hatása van annak, ha az ember elmegy kalandozni az erdőbe.