Főkép

A héten olyan válogatáslemez került a lejátszómba, amely különbözik a korábbiaktól, mivel nem ország, táj vagy stílus szerint gyűjtötte csokorba ezt a tucatnyi dalt Julia Beyer, aki a szelektálást végezte. Inkább gondolt egyet, és olyan női előadók felvételeiből szemezgetett, akik hazájukban, vagy akár az országhatáron túl is népszerűek. Más vezérelv szerintem nincs, de nem is kell, mert az ilyen albumokat mindig úgy indítom el a lejátszóban, hogy közben az jár a fejemben, vajon most miféle kincsekre bukkanok?

 

Eddig valahogy egyetlen zenemegosztásra szakosodott oldal (Soundcloud, Spotify, stb.) nekem ajánlott, elvileg az én hallgatási szokásaim alapján listázott műsorlistája sem nyerte el tetszésemet, gyakorlatilag minden alkalommal a második-harmadik szám után megnyomtam a stop gombot. Ezzel ellentétben az utolsó két évben garantáltan nem találkoztam olyan albummal, amin legalább egy érdekes, megismerésre méltó előadó ne lett volna.

 

A 2018. október 26-án megjelent lemez a nők világáról szól, a számukra fontos dolgokról, így bár nem törvényszerű, azért a lágyabb melódiák vannak túlsúlyban. Ilyen rögtön az első „Almita Mía”, amit a kolumbiai Marta Gómez, kétszeres Latin Grammy-díjas énekesnő a nagyapjához írt. Finom, bensőséges, egyszerűen hangszerelt dal, minden hangját beragyogja a szeretet. Az első előadó, akinek kíváncsi lettem a zenéjére, a madagaszkári Hanitra – mert olyan fogós számmal került be a többiek közé, ami modern, de mégis ott érzem benne az ősök ritmusát. Érdekesnek találtam a Khiyo dalát, ez az indulószerű muzsika, kiegészítve Sohini Alam bengáli nyelvű énekével magával ragadott. A spanyol Ana Alcaide két évvel korábbi lemezéről már írtam, de az „Kalbu Ngalagu” című szerzeménye újra elvarázsolt, van benne csipetnyi egzotikum, szépséges ének, fülbemászó dallam.

 

Ceumar a latin életérzést hozta magával Brazíliából, a „Onde Que” kompozíció további erénye a rafinált ritmusszekció, ezt tényleg legalább két alkalommal meg kell hallgatni. Zeneileg legmodernebbnek egyértelműen a pakisztáni Kiran Ahluwalia bizonyult, itt elektromos gitárszóló festi alá ezt a hamisítatlan keleti muzsikát. A sorban utolsó Afrika Mamas kórusát igazából azért tudom értékelni és a helyén kezelni, mert az idei Budapest Ritmon láttam a szintén Dél-Afrikából induló Ladysmith Black Mambazo társulatot. Nagyon hasonló a cappella szám került fel tőlük azA Woman’s World – Songs of Resilience & Hope című válogatásra, ennek is megvan szerethető afrikai hangulata.

 

Az album hozza az általam elvárt kötelezőt, felhívta a figyelmemet pár érdekes előadóra/együttesre, és ettől kezdve már csak rajtam, illetve a szabadidőmön múlik, kivel sikerül alaposabban megismerkednem. Ezt kívánom mindenkinek.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Almita Mía, Purbo Digontey, Onde Que, Imbokodo

2018-ban megjelent album (ARC Music)

A kiadó weboldala: https://www.arcmusic.co.uk/

 

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Marta Gómez: Almita Mía

2. Minyeshu: Yeselam Ayer

3. Hanitra: Eka

4. Lenka Lichtenberg: Zum Gali, Gali

5. Khiyo: Purbo Digontey

6. Ana Alcaide: Kalbu Ngalagu

7. Maria Ana Bobone: Auto-Retrato

8. Folk Group Arinushka & Linas Rimša: About Hope

9. Bilja Krstić and Bistrik Orchestra: The Girl Sits Proud

10. Ceumar: Onde Que

11. Kiran Ahluwalia: Jaane Na

12. Afrika Mamas: Imbokodo