Főkép

A tavalyi Szigeten élőben láttam a török Gaye Su Akyol koncertjét, és amikor barátom előzetesen megkérdezte, mégis mire számítson, azt feleltem: török melódiák keverednek nyugati rockzenével, némi alter beütéssel. Azt már kifelejtettem a felsorolásból, hogy mindezeken felül biztosan találkozni fog az előadás alatt némi pszichedelikus rockkal.

 

Nem ez volt az egyetlen találkozásom a zenéjével, hiszen az előző lemezéről az alábbiakat írtam 2016 végén: „Az egzotikumot az énekesnő Gaye Su Akyol képviseli, aki nyilvánvalóan a török hagyományokból építkezik, a klasszikus énekstílusokból merít, és időnkét úgy tűnik, cseppet sem foglalkozik a zenével. Ez persze nem így van, csak akkora a kontraszt a keleti ének és nyugati gitárjáték (rock, post-punk és new wave ami hamarjában eszembe jut erről), hogy elsőre fel sem fogtam teljes mélységében. Mintha a stúdióban összekeverték volna a hangsávokat, és ennek eredményeként került Selda Bağcan a Sonic Youth mellé. A legmeghökkentőbb, hogy ez a kulturális keveredés nem kioltja, hanem épp ellenkezőleg, erősíti egymást.”

 

Mindezek után ugye mondanom sem kell, hogy már nagyon vártam az új lemezt, amiről egy szám már szerepelt az idei Womeximizer válogatáson, és nagyon tetszett. Aztán végre meghozta a postás, és tényleg alig vártam, hogy optimális körülmények között meghallgassam, most mit műveltek a stúdióban.

 

Az első pár alkalom után úgy gondolom, hogy gyakorlatilag ott folytatják ahol korábban abbahagyták. A politikus szövegekről, ha vannak, nem tudok mit mondani, lévén nem beszélek törökül. Viszont az énekesnő hangja még mindig gyönyörű (mély, egyszerre lágy és erőteljes), ahogyan a „Şahmeran” című számban énekel, az valami fantasztikus. A zenével együtt, amiben élvezetesen elegyítik a rock és a flamenco(!) lüktetését – miközben török módi szerint szól az ének, és Gaye Su Akyol időnként tudomást sem vesz a kíséretről – mindez együtt az album csúcspontját eredményezi. A vendégek is jól szállnak be az örömzenélésbe, például Oğuz Can Bilgin trombitája a „Meftunum Sana” elején, tényleg a 2001: Űrodüsszeia filmre emlékeztet, de később is fel-fel bukkan a háttérben.

 

A lemez egyszerre retró és modern, a társulatnak úgy sikerült előszedni például a surf rock riffjeit (Laziko), hogy egyáltalán nem érzem porosnak, és legalább ekkora kontrasztot jelent, hogy míg a zene gyors, addig az ének, legalább két fokozattal lassabb – és együtt alkotnak kerek egészet. Ez a mutatvány, vagyis a különféle elemek tökéletes összehangolása, összeillesztése végig jellemző az İstikrarlı Hayal Hakikattir korongra. Az utolsó nóta (Halimiz İtten Beter) pedig esszenciáját nyújtja ennek a zenének. Török ritmus, nyugati gitár, keleti kórus és mindezek felett ott ragyog az ének.

 

Mindenkinek csak ajánlani tudom Gaye Su Akyol 2018-as anyagát, mert benne megvan az egyediség, az újdonság és az egzotikum varázsa, ráadásul még a hangját is szeretem.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Şahmeran, Laziko, Hemşerim Memleket Nire

2018-ban megjelent album (Glitterbeat)

Az előadó weboldala: http://www.gayesuakyol.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Gaye Su Akyol – ének, ütőhangszerek, elektronika

Ali Güçlü Şimşek – elektromos és akusztikus gitár, háttérvokál

Görkem Karabudak – basszusgitár, akusztikus gitár, billentyűs hangszerek, elektronika, háttérvokál

Ediz Hafızoğlu – dob

 

Közreműködők:

İlhan Erşahin – szaxofon

Barlas Tan Özemek – klasszikus gitár (şahmeran)

Ahmet Ayzit – hegedű, úd, elektromos saz, cumbush

Ismail Darıcı – ütőhangszerek

Oğuz Can Bilgin – trombita

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. İstikrarlı Hayal Hakikattir

2. Bağrımızda Taş     

3. Laziko

4. Gölgenle Bir Başıma

5. Meftunum Sana

6. Şahmeran

7. Bir Yaralı Kuştum

8. Hemşerim Memleket Nire

9. Boşluk Ve Sonsuzluk

10. Halimiz İtten Beter