Bill Clinton - James Patterson: Az elnök eltűnt

Ezt a könyvet nagyon vártam: persze nem csoda, hiszen úgy reklámozták a 2018-as nyár elején, hogy igazi könyves szenzáció lesz. Most először fordult elő, hogy egy volt amerikai elnök saját krimit írt: Bill Clintonnak, az USA 42. elnökének James Patterson szegődött társául a rendhagyó írói kalandban. Ráadásul a 21. Század Kiadó a külföldi megjelenéssel egy időben adta a magyar olvasók kezébe a regényt, ami további izgalmas titkolózást szült: gondolom, sokan szerettek volna a kiadóban dolgozni, hogy már június 4-e előtt megtudják, milyen történetet is talált ki az író és az elnök – természetesen egy (fiktív) amerikai elnök főszereplésével.

Aztán végre megjelent a könyv: monumentális darab a maga 450 apróbetűs oldalával. S én egyetlen nap alatt elolvastam. Igaz, ehhez az is kellett, hogy szabadnapom legyen: békés, forró, nyári nap, amikor az ember ráér kissé önmagával foglalkozni – vagy egy jó könyvvel. De tény, Az elnök eltűntet nem lehetett abbahagyni. Izgalmas volt, eredeti és bátor.

Eredeti volt már a története is. Első fejezetében a képviselőház vizsgálóbizottsága ülésezik, s Lester Rhodes, a képviselőház elnöke olyan kérdést készül feltenni Duncan elnöknek, amelyre nem szabad válaszolnia. Ha megteszi, ő lehet az amerikai történelem első elnöke, akit kényszerrel mozdítottak el a hivatalából. Ám ha mégis válaszolna, az valószínűleg ugyanezzel az eredménnyel járna. Ha viszont nem tanúskodik, s el sem megy a bizottság meghallgatására, akkor többé nem tudna tükörbe nézni. Mivel Jonathan Lincoln Duncan tisztességes ember, s szeretné magát még a hét végén is annak tudni. Így azután nézőpontjából úgy tűnik, ennél súlyosabb dilemma előtt nem is állhatna egy amerikai elnök. Ám óriásit téved, hiszen ekkor még csak május 10-e, csütörtök van. A hét szombatjáig sokkal fontosabb, tragikusabb és jóvátehetetlenebb dolgok történnek: Amerikát olyan fenyegetés éri, amely a világ történelmére is kihatással lehet. Ráadásul az elnök semmit sem tehet az ügyben nyíltan; el kell tűnnie, hogy a háttérből nézhessen szembe az árulással, szivárogtatással, kémkedéssel, őszintétlen szövetségesekkel és nyílt ellenfelekkel, s egy végzetes visszaszámlálással.

Bill Clinton, az egykori elnök és James Patterson, Amerika egyik legnépszerűbb krimiszerzője nagyon aktuális és izgalmas témát talált: s amikor a könyvről áradoztam, meg is kérdezték tőlem, miért nem erről beszélek többet. Hogy milyen fantasztikus alapossággal, egy hihető és mégis meglepően eredeti történetben szembesíti a szerzőpáros az olvasókat napjaink igazi fenyegetésével: a kiberterrorizmussal. Egyáltalán – a terrorizmus legújabb válfajaival. El is gondolkoztam, s arra jutottam, hogy azért, mert Az elnök eltűnt – legalább is számomra – ennél sokkal többet adott. Elég bátor volt ugyanis ahhoz, hogy vitathatatlanul izgalmas történetében ne a sikeres filmes akcióthillerek eszközeit használja. Hogy ne nagy robbantásokkal, rettenthetetlen kommandósokkal és vadnyugati mintájú hősökkel operáljon. Aki azt várja Az elnök eltűnt szereplőitől könyvben, amit mondjuk Gerald Butlertől és az Asher elnököt alakító Aaron Eckharttól a Támadás a Fehér Ház ellen című, hazafiasan és újranézősen B-kategóriás akciófilmekben, vagy Harrison Fordtól, a mélységesen morális, háborús hős Marshall elnöktől Az elnök különgépében, aki saját kezűleg dobja ki a gépéről a terroristákat – nos, az biztosan csalódni fog. De az is, aki olyan politikai thrillerekhez szokott, amelyekben a rövid, tőmondatokban megírt fejezetek helyszínről helyszínre repítenek, sokszáz szereplőt mozgatnak, s minden negyedik oldalon kiderül bennük valami sokkoló. Ez a regény ugyanis megfontoltan és lassan építkezik, a főhőse pedig nem egy harcos, hanem egy egészen valóságos, háromdimenziós ember, Jonathan Lincoln Duncan.

Egy hangsúlyozottan középkorú, s a legkevésbé sem tökéletes elnök, aki jó és okos ember, de olykor téved, olykor megfutamodna, olykor fel akarja adni. Egy politikus, aki szilárdan képviseli azokat a demokratikus értékeket, amelyeket védelmezve politizálni kezdett, de sajnos elég felnőtt már ahhoz, hogy ne legyen többé az ifjú idealista, aki hisz a világ teljes megváltoztathatóságában. Olyasvalaki, aki egyáltalán nem hősnek termett, de hála a regény szövegének, mégis azonnal képes hőssé válni bármely olvasó szemében. Hiszen olyan hangsúlyozottan szerény és tisztességes, olyan átkozottul realista, annyira rokonszenves. Egy háborús hős, aki nem beszél az átélt szenvedéseiről. Egy munkaadó, aki határozott és sokat vár el, de képes bocsánatot kérni a teamje tagjaitól. Egy közszereplő, akitől elvárják, hogy mindig friss és fitt legyen, miközben ízületi fájdalmakkal küzd és gyengeséget okozó vérrendellenesség-betegségben szenved.

A regény számomra tőle, Duncan elnök karakterétől működik igazán. S pontosan azért tud thiller létére eredeti lenni, mert bátran alapoz erre a remekül megteremtett szereplőre. Aki szereti az ötletesen megkomponált, sorsdöntő beszélgetéseket a filmekben, az Az elnök eltűntet olvasva sem fog unatkozni. Az első néhány oldalon, a vizsgálóbizottság előtt például Duncan elnök ugyanúgy vérre menő küzdelembe bonyolódik, mintha tornacipőben rohangálva közelharcolna, akár az Oscar-díjas Jamie Foxx Az elnök végveszélyben című moziban, amelyben az afrikai-amerikai Sawyer elnököt játssza. Sőt, a regénybeli egy kissé még izgalmasabb küzdelem, mert kiszámíthatatlan: Duncan csodálatos kötéltáncba kezd, amelyben az intelligencia csap össze a rosszindulattal, s az akrobatikus retorikai mutatványok, a még tisztességesnek nevezhető elkerülő és hangsúlyáthelyező taktikák kapnak szerepet páncélöklök helyett.

Ha valaki Clinton elnök neve miatt bennfentességet vár a könyvtől, nem csak a helyszínek és a protokollok leírásában, nem csak a vitapróbák és az elnöki csapat munkájának aprólékos bemutatásában találhatja meg. Bennem sok jelenet indított el gondolatokat azzal kapcsolatban, hogyan maradhat amerikai elnökként tisztességes valaki, aki tényleg tisztességes akar maradni. A bonyolult játékszabályok, biztonsági szintek, politikai játszmák, titkosszolgálati alkuk és internetes kiszivárogtatások világában hogy tud az ember mondjuk Abraham Lincolnhoz méltóan becsületesen dolgozni?

Persze Az elnök eltűnt nem filozófiai mű az amerikai elnökségről, hanem szórakoztató bűnügyi történet. A kétszázadik oldaltól kezdve abszolút letehetetlen, lélegzetelállító tempót diktál, továbbá szerepel benne egy olyan visszaszámlálás, amely eléri, hogy az olvasó nagyon-nagyon-nagyon izguljon közben. Pedig azért nem valószínű, hogy Amerika megsemmisülne a regény végén, nem igaz?

Mégis, úgy gondolom, van a könyvnek mondandója azokról az értékekről is, amik azzá teszik az USA-t, ami. Bill Clinton neve a borítón egyszerű reklámfogásnak is tűnhetne, de – függetlenül attól, milyen volt a munkamegosztás a két szerző között – semmiképpen sem az. Patterson igazi kaméleon, saját bevallása szerint sincsen két egyforma könyve, s szeret társszerzőkkel dolgozni, mivel állítása szerint inspirálóan hatnak rá a megbeszélések és tervezgetések. Ezért lehet kiváló társa Clintonnak, aki 1993-tól 2001-ig állt az Amerikai Egyesült Államok élén, s még életében történelmi személyiséggé vált mindenki szemében, legyen bár az illető republikánus vagy demokrata. A Nobel-díjas írónő, Toni Morrison „az ország első fekete elnöké"-nek nevezte akkor, amikor az USA még nem is remélhette, hogy egyszer egy afrikai-amerikai kerül majd az elnöki székbe. Úgy gondolom, hogy Clintont tényleg érdekelhették leendő olvasói: valahogy jellemző, hogy nevét adta egy könyvhöz, de nem sajátította ki a művet egy szellemíró babérjaival ékeskedve. Az is távol állt azonban tőle, hogy meghúzódjon a tanácsadó szerepkörében: mint a nagy Franklin D. Roosevelt, akinek az ötletéből 1935-ben a kor hat nagy krimiírója alkotott bűnügyi regényt.

Az elnök eltűnt közös alkotás, amely persze magában hordja a titkot, mit és mennyit is jegyezhet belőle a valódi, hamisítatlan elnök, Bill Clinton. Emellett azonban jól megírt, izgalmas könyv, amelyet bátran újra is lehet olvasni: jó szövege másodszor is megadja az élményt. Nemcsak egy szenzáció alanya, nemcsak egy kitűnően felépített reklámkampány eladandó célterméke: Az elnök eltűnt tényleg olyan könyv, amit nem felejt el az ember. El kell olvasni!