Főkép

A 2018-as Budapest Ritmo showcase napjának utolsó fellépőjeként a lengyel Dikanda együttes lépett a színpadra, és egy kifejezetten élvezetes programmal leptek meg. Annak idején így áradoztam: „A héttagú formáció teljesen betöltötte a Szimpla pici színpadát, és olyan koncertet adtak, hogy gyakorlatilag mindenkit megmozgattak a nézőtéren. Ők is különféle helyekről származó dallamokat vegyítenek, gyúrnak össze, amiből aztán létrejön a rájuk jellemző vidám, energiától duzzadó, és nem utolsó sorban izgalmas muzsika. Aztán van négy olyan frontemberük, akik nem csupán vonzzák a tekinteteket, hanem képesek olyan műsort produkálni, amire egyszerűen muszáj pozitívan reagálni, és ami feldobja az ember napját.”

 

Az akkori vállalásom – miszerint írok valamelyik lemezükről – végre megvalósul, és most megpróbálom szavakba önteni mindazt, amit a Devla Devla albumról gondolok. Elsőként az jut az eszembe, hogy minden igaz, amit magukról állítanak. Zenéjük első hallásra legalább annyira eklektikus hatású, mint egy alulmotivált tinédzser által véletlenszerűen előállított spotify lista. Balkán, Kelet-Európa, Afrika, arab, lengyel és meglepetésemre magyar eredetű dallamok sorjáznak egymás után, aminek köszönhetően mindegyik szám saját karakterrel rendelkezik, aminek eredményeként a Dikanda muzsikája kizárólag a világzene kategóriába fér bele.

 

A sokszínűség miatt vagyok bajban, amikor megpróbálok párat kiemelni a tizenegy dal közül. Azért persze sikerül a feladat, hiszen a klipes „Miłości” nyilvánvalóan akkora sláger a fülbemászó dallamával, hogy mindenkinek elnyeri a tetszését. Számomra a legnagyobb meglepetést a magyar szöveggel előadott „Kis kece lanyom” okozta, no nem a kiejtés (elsőre nem sikerült felismernem mit énekel Anna Witczak-Czerniawska), hanem a zene miatt. Amit az ének alá pakolnak, az annyira messze van mindentől, amit a jól ismert dal előadása során eddig hallottam, hogy egyszerűen hihetetlen. Ebben a szépséges új köntösben érthető, ha nem sikerült azonnal beazonosítanom, de egyszerűen nem voltam felkészülve a tempóváltásokra, a gitár és a hegedű váltakozására – a ritmusszekció munkája meg szimplán bámulatos. Igazából azon döbbentem meg, hogy ez az ötletgazdagság mindegyik számra érvényes, csak ehhez tényleg többször meg kell hallgatni a lemezt.

 

Némileg meglepődtem, amikor kiderül, a Dikanda idén nem első, és nem is a második alkalommal járt hazánkban, így nagy valószínűséggel látom még őket élőben. Csak erre a találkozóra már sokkal felkészültebben megyek majd.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Kis kece lanyom, Miłości, Africa Zilla

2017-ben megjelent album (Kaprol Music)

Az együttes weboldala: www.dikanda.com

 

 

A zenekar tagjai:

Anna Witczak-Czerniawska – ének, harmonika, saz

Katarzyna Bogusz – ének, saggat

Piotr Rejdak - gitár

Daniel Kaczmarczyk – dob, ütőhangszerek, saz

Grzegorz Kolbrecki – nagybőgő

Szymon Bobrowski – trombita

Andrzej Fiś Jarząbek – hegedű, ének

 

Közreműködők:

Mustapha El Boudani – ének, gitár, quarkabeb

Abdou Ouardi – ének

Daphyd Sens – didgeridoo

Przemysław Smaczny – dob

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Coś mnie gna [I know no rest]

2. Devla Devla

3. Africa Zilla

4. Miłość [Love]

5. Kolo dai mena

6. Ritarita

7. Nassam alayna al hawa

8. Kis kece lanyom

9. Dziarsko baba [Spirited woman]

10. Yamali charme alah

11. Przebudzenie [Awakening]