Zenék a nagyvilágból – The Breath: Let The Cards Fall (CD) – világzenéről szubjektíven 148/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2018. 10. 26.
Utoljára nyáron hallottam erről a duóról, amikor megjelent a hasonló című albumfelvezető kislemezük, és hozzá egy klip, egy csodálatos klip (lásd a cikk végén). A kopár táj, a sziklák között csobogó víz, a patakmedrek mélyén megbúvó növényzet legalább annyira varázslatos, mint a zene, a maga éteri egyszerűségével, lágyan hajladozó dallamával. Miközben a kamera suhan a táj felett, néha úgy éreztem, én repülök ott, a muzsikával együtt. Ríoghnach Connolly éneke meg olyan tiszta, mint a hegyi forrás vize, hangjának melege óvón beborít, miközben titkokról, az életről mesél. Egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a szeptemberre ígért albumot meg kell hallgatnom, bár sejtettem, hogy ennél gyönyörűbb dalt nem találok majd rajta.
Valóban így is lett, de ez nem jelenti azt, hogy a többi szerzemény csapnivaló lenne. Épp ellenkezőleg, mivel a duót alkotó két zenész különböző irányokból érkezik, ez a kettőség (Connolly a kelta hagyományokat, McCallum az éteri megközelítést és a kimunkált dalszerzést hozza magával) kimondottan jót tett az idei, sorrendben második nagylemezüknek. Annyira nem értek hozzá, de a The Breath muzsikáját a brit-ír-kelta népzene és a világzene közé sorolom, valamint tele van érzelemmel, szépséggel, kreativitással. Semmi harsányság, mesterkéltség, minden belülről jön, tisztán – valaki azt írta róluk, hogy zenéjük lélektisztító hatású.
Ez a szívből jövő egyszerűség talán a „Let It Calm You Down” című szerelmes dalban figyelhető meg a legjobban – nem utolsó sorban a szöveg miatt, amely jóval mélyebb mondanivalóval rendelkezik, mint a popslágerek többsége. Ha figyelembe veszem azt is, hogy ezt a számot eredetileg egy koncerten rögtönözték – akkor nem tehetek mást, csak megemelem a kalapomat a társulat teljesítménye előtt. Ahogyan a gitár-ének kettőshöz menet közben csatlakozik a többi hangszer, de az intimitást mégis sikerül végig megőrizniük, azt érdemes többször meghallgatni.
A komponálás mesteri mivoltára a „All The You Have Been” számot hozom fel példának, ebben a hangszerek a kevesebb néha több elve mentén jutnak szóhoz, alázatosan kísérve az éneket, de épp ettől lesz kerek egész, beleértve a grand finálét, amikor a kórus magasabb szintre emel bennünket.
Mondjuk az is érdekes, hogy legyen szó bármilyen érzelemről, valamiért végig érzek némi melankóliát a zenében. Egy biztos, a második lemezük ugyanolyan jól sikerült, mint az első, egyedül arról nincs fogalmam, mire képesek a színpadon, hogyan szólalnak meg ezek a dalok élőben. Talán majd egyszer…
Meghallgatásra ajánlott számok: Let It Calm You Down, All The You Have Been, Let The Cards Fall
2018-ban megjelent album (Real World Records)
Az együttes weboldala: http://thebreathmusic.com/
A zenekar tagjai:
Ríoghnach Connolly – ének
Stuart McCallum – gitár
Közreműködők:
John Ellis – zongora
Sam Vickery – basszusgitár
Luke Flower – dob
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Ditty
2. All That You Have Been
3. Let The Cards Fall
4. Let It Calm You Down
5. Trip The Switch
6. Untie Me Now
7. Hide Out
8. Will You Wait
9. What You Owe