Beszámoló: Jan Garbarek Quartet – MoM Sport, 2018. október 24.

Két óriás és két törpe járt köztünk, és nem egy mesébe illő történetben, hanem a GetCloser évről évre megújuló, remek jazz sorozatának a jegyében. A MoM Sport előtt kígyózó sorok vártak, és bár a beléptetés gyors és zavartalan, a pontatlanságáról híres magyar közönségnek köszönhetően jelentős késéssel érkezik Jan Garbarek és zenekara a színpadra.

 

A szaxofonos kolosszust aligha kell bemutatni itthon, hiszen minden alkalommal képes csurig megtölteni budapesti koncertjeinek helyszíneit. Én talán ’92-ben hallottam először Terje Rypdal gitárossal a mára már lebontott Pecsában, és mivel akkor igen sok korongot hallgattam tőle Eberhard Weber bőgőssel, picit bizonytalan vagyok, hogy maga Weber is fellépett volna az előadáson – bár a neten található információtöredékek szerint Weber ott volt és Rypdal nem, illetve éppen a most a MoM-ban is fellépő Rainer Brüninghaus zongorázott.

 

Persze az sem kizárt, hogy több koncertélmény állt össze egy közös emlékké az idők során, egy amolyan pozitív szelekció eredményeképpen, mert voltaképpen csak a múlt némi kutatását követően vált számomra érthetővé, hogy mit kerestek ezek a közel sem azonos kvalitású muzsikosok egy színpadon. Azért, hogy kiegyensúlyozottabb legyen az olvasónak a kép, tegyünk említést a másik óriásról, Trilok Gurtu-ról is, akiről az este végére kiderült, hogy valójában egy mágus; Yuri Daniel basszusgitárosról pedig csak annyi, hogy egy profi session muzsikus.

 

Alapvetően könnyen befogadható, dallamos témákat hallunk az este során, amelyeket nem fergeteges improvizációkkal, hanem hosszú, komplex szerkezetű, a rengeteg részek közé tűzdelt szóló játékkal variálnak. Gurtu egészen lehengerlő sodrással kísér, a cajon dobon csuklóira kötött csörgőkkel, modális rágával vagy egyszerűen tablákon. Garbarek soundja eltéveszthetetlen, még mindig mélyen megrendítő és meditatív, rengeteg remek felvétel, meghatározó élmény köt milliókat zenéjéhez, a ECM egyik legnagyobb ikonja, akinek időtlen játéka egy állandó pont világunkban. Daniel „tapping” szólója zökkent ki először a muzsikából, hogy aztán Brüninghaus a saját szóló terében lemészároljon egy Steinway-t – bár a közönség ovációjából arra kellett következtetnem, hogy csak szerintem.

 

De Gullivereinknek köszönhetően ez a fakezű zongorázás sem tudja elrontani az estét, Garbarek és Gurtu duója mindent visz. Kettőjük játékának csúcspontján kiüresedik a zene, hogy Gurtu építkezzen tovább egyedül, és ekkor egy vödör víz a másvilági hangokat megidéző varázsló pálcái alatt elkezd mozogni és élni. Különféle tárgyak merülnek el és emelkednek ki a látványos dinamikával lüktető víz felszínén, amelyeket Gurtu félelmetes ritmusokkal üt, és az ősi szellemeket vagy világot megidéző énekkel díszít. Majd Garbarek egy furulyával visszatérve robbant.

 

November elsején egy újabb szaxofon kolosszust hoz el a GetCloser Budapestre, Pharoah Sanders koncertjét se hagyják ki!

 

Előadók:

Jan Garbarek – szaxofon, furulya

Trilok Gurtu – ütőhangszerek

Rainer Brüninghaus – zongora, szintetizátor

Yuri Daniel – basszusgitár