Főkép

Bár elég szokatlan, azért nem egyedülálló eset, hogy egy zenekar az első stúdiólemeze előtt koncertlemezt adjon ki (hamarjában az MC5 legendás élő felvétele jut az eszembe). Azt azért nehezen tudom megmagyarázni – szerencsémre nem nekem kell –, hogy a megalakulás után miért csak hét évvel később szánták el magukat erre a lépésre. Gondolom nem arra vártak ennyit, hogy Sanna Kurki-Suonio lánya, Erika Hammarberg elég idős legyen a csatlakozásra.

 

Egy biztos, az évek múlása csak jót tett a zenének, amely nemes borhoz hasonlóan egyre csak gazdagodott ízekben, aromákban. A SANS esetében már a tagok nemzetisége, illetve a magukkal hozott hangszerek garantálja a sokszínűséget. A két finn hölgy kantelével, az örmény Tigran Aleksanyan dudukkal, a két angol pedig az összes többit hozta magával. Egyébként mindenkinek megvannak a maga szólóprojektjei, vagyis ez a lemez tényleg akkor jött létre, amikor úgy érezték, ez a megfelelő idő a stúdiózásra. Az átgondoltság érzésem szerint már a borítóképen tetten érhető, hiszen a madár szemében a fényképész, vagyis a produkció gazdája, Andrew Cronshaw látható. Akinek van kedve, elfilozofálhat azon, hogy ez vajon mit jelenthet (önreflekciót, más nézőpontot, stb.).

 

Engem sokkal inkább magával ragad az a tökéletesség, ahogy a „Pursi” vokális részeinek szépségét a hangszerek éteri magasságokba emelik. Ebben a számban úgy van jelen észak szépsége, tisztasága, és ami még ennél is fontosabb, harmóniája, hogy a dallamok valójában skót eredetűek. Az albumot egyébként is hiba lenne szabvány skandináv muzsikának elkönyvelni, hiszen a finn elemeken kívül jól hallhatóan igyekeztek más hatásokat is beépíteni. A „Tuudittele Tuuli” című számban például Blake basszus klarinétja biztosítja az alapot, míg a duduk hangja ott lebeg Kurki-Suonio éneke felett. Ez a szerzemény egyébként arra is jó példa, hogy mennyire bátran használnak kevesebb hangszert komponáláskor (nem ez az egyetlen alkalom a korongon), amikor ezt tartják hatásosabb megoldásnak. Tetszik az instrumentális „The Edge Of Autumn” kompozíció, amiben csak a három férfi játszik, mert ennek tényleg szomorkás, egy csipetnyi elmúlás érzéssel kiegészített őszi hangulata van. Természetesen az a legjobb, amikor mind az öten a mikrofon mögött állnak, a „Kulkija – The Walking Song”, a maga lüktetésével, összehasonlító szövegével, a menet közben csatlakozó dudukkal kifejezetten emlékezetes darab. Akárcsak a teljes lemez, a gyönyörű női énekkel, a hangok harmóniájával, a finoman, már-már felismerhetetlenül átdolgozott idegen dallamokkal. Mindegyik szám gyönyörű, csak mindegyik másként.

 

Meghallgatásra mindenképpen ajánlott számok: Pursi, Kazvatti, The Edge Of Autumn, Kulkija

2018-ban megjelent album (Cloud Valley)

Az együttes facebook oldala: https://www.facebook.com/SANSmusik/

 

 

A zenekar tagjai:

Sanna Kurki-Suonio - ének, 10 húros kantele

Erika Hammarberg - ének, 10 húros kantele

Andrew Cronshaw - 74 húros citera, 44 húros marovantele

Tigran Aleksanyan - örmény duduk

Ian Blake - basszus klarinét, klarinét, szoprán saxofon, basszus, ének

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Pursi – The Rowing Song

2. Tuudittele Tuuli – Cradle, O Wind

3. Rauta – Iron

4. The Edge Of Autumn / Hayreniki Karot

5. Kulkija – The Walking Song

6. Astele Oro – Step Careful, Stallion

7. The Recollection Of That Day: O Chiadain An Lò / Lusabatz Ararati Vra

8. Kazvatti – Four Sorrows

9. Kaik Miä Ilot Unohin – I Forgot All Joy, Stopped Singing The Songs