Clark Ashton Smith: Sarki regék

Clark Ashton Smith (1893-1961), vagy ahogy nálánál híresebb pályatársa és barátja, H.P. Lovecraft hivatkozott rá néha, C.A.S., a természetfeletti irodalom egyik kevésbé ismert, ám fontos alakja volt. A ponyvairodalom aranykorának egyik hőse, aki a Weird Tales-ben és egyéb hasonló lapokban publikálta írásait.

A Delta Vision MesterMűvek Klasszikusok című, a fantasztikus irodalom elfeledett/kevéssé ismert nagyjait felvonultató sorozatában már megjelent egy Gonosz mesék című válogatás C.A.S. írásaiból, s ahhoz hasonlóan a Sarki regék is bizonyos témakörökhöz ill. helyszínekhez köthető novellák gyűjteménye. Mindazonáltal a cím becsapós, mert bár a kötetben szereplő írások egy része így vagy úgy kapcsolódik Hyperborához, az északi sarkkörhöz közeli, mitikus kontinenshez, messze nem mindet uralja a jég és fagy. Merthogy hajdanában inkább volt trópusi, de legalábbis egészen meleg éghajlatú az a föld, még mielőtt a démoni erejű jég magának követelte volna. Plusz bekerültek a kötetbe a Poszeidoniszon, az atlantiszi kontinens utoljára elsüllyedt szigetén játszódó művek – s amúgy is számos különféle korban játszódó történetet olvashatunk itt, melyek nem is nagyon kötődnek egymáshoz, bár akad visszatérő szereplő (pl. Eibon ill. Malygris, a két mágus). Így a Sarki regék változatosabb, mint amire a cím és a borító alapján számítottam, és hosszabb, mint amire a könyv külseje alapján – olyan apró betűvel nyomták, hogy ez a bő 400 oldal megtöltene 5-600-at is egy emberbarátibb kivitelezésben.

Smith már életében híres volt arról, hogy költőien fogalmaz, és hajlamos a bizarr, szokatlan húzásokra. Ez már a kötet elején olvasható két novellában („Avoosl Wuthoqquan végzete”, „A hét parancsolat”) kiviláglik. Előbbi amúgy relatíve átlagos átok-sztori egzotikus körítéssel, utóbbi pedig amolyan bevezetőnek tűnik a Smith, Lovecraft és a Conan-történeteket jegyző Robert E. Howard által is megálmodott-bővített világhoz (avagy a tágan értelmezett Cthulhu-mítoszhoz), melyben förtelmes, óvilági istenségek és egyéb, rémálomba illő lények élnek. Mint pl. Tsathoggua, akit/amit Smith talált ki, nem Lovecraft, ahogy sokan gondolják. Ugyanakkor a novella párbeszédeinek kifinomult stílusa mintegy önmaga paródiájává teszi ezt az írást – elképzelni nem tudom, a maga idejében hogy működött ez a sztori, de hogy C.A.S. egyébként értett a humor és szatíra nyelvén, azt a kötet pár későbbi novellája is bizonyítja (pl. „Kapu a Szaturnuszra”).

Mégsem ezek azok az írásai, melyek miatt a leginkább fennmaradt Smith neve, hanem inkább az olyan kis mesterművek, mint „A fehér szibilla”, mely egy természetfeletti lénybe beleszerető férfi tragédiáját meséli el. Költőisége és hátborzongató pillanatai miatt sokkal inkább rokona ez az írás Poe-nak, mint Lovecraftnak. De a best of C.A.S. válogatások másik örök darabja, „A fehér féreg eljövetele” inkább olyan, mintha a lovecrafti iszonyatot kevernénk Howard varázslós világával – olyan fantasy alapmű, melyet érdemes (ha ugyan nem kötelező) minden zsáner-rajongónak ismernie.

A továbbiak felfedezését az olvasóra bízom, s már csak annyit tennék hozzá, hogy, híven a sorozat hagyományaihoz, itt is alapos jegyzetanyagot kapunk a novellákhoz a szerkesztő, Kornya Zsolt tollából. Ezek nagyban segítik az írások megértését és helyükön kezelését, és remekül szórakoztam azokon a levelezés fragmentumokon, melyekben Lovecraft reakcióit olvashatjuk, valahányszor C.A.S. egy-egy írását valamely korabeli sajtóorgánum elutasította. A kor eme két fennkölt férfiú szellemi magasságait távolról sem ugató lapszerkesztői hálát adhattak az isteneknek, hogy Lovecraft nem rendelkezett varázserővel, mert átkai még így, csaknem évszázados távolból is félelmetesek. (Persze ki tudja, lehet, hogy hatottak…)

A Sarki regék utolsó 30-40 oldalán a fordítók vallanak a fordított művekhez való viszonyukról. Ez fölösleges helykitöltésnek is tűnhetne, ha nem lennének a maguk módján szintén érdekfeszítő és jól megfogalmazott írások. Nyilván ez az egész sorozat elsősorban az ínyenceknek és kalandoroknak készül, akik szeretnék megismerni a fantasztikus irodalom feledésbe merülő vagy kevéssé ismert gyökereit, műveit, de számukra kincsesbánya.