Főkép

Tetszik vagy sem, globalizálódunk, termékek, eszmék, emberek jönnek és mennek, aminek eredményeként a folyamatos változások korában élünk. Ezt szerethetjük vagy utálhatjuk, sok választásunk nincs, de véleményem szerint két dolgot megtehetünk. Egyrészt kihasználjuk a lehetőséget, és megismerjük, eltanuljuk a többiektől mindazt ami jó, illetve hasznos, másrészt pedig igyekezzünk megismertetni a nagyvilággal mindazon kincseinket, melyekre büszkék vagyunk, illetve mások számára is érdekesek lehetnek. Részemről a világzenével vagyok így, két év után még mindig kíváncsian várom, milyen új vagy régi lemez bukkan fel a lejátszóm közelében, a világ mely szegletéről származó zenészek próbálnak meggyőzni tehetségükről. Ezért a rovat változatlan formában megy tovább, még mindig rengeteg világzenei album jelenik meg, csak győzzem energiával és idővel a válogatást – továbbra is szigorúan szubjektív alapon.

 

 

Cimbalom Brothers: Testvériség (CD)

 

Úgy tűnik idén beindult a lemezkiadás a hazai világzene/népzene vonalon, legalábbis az év első felében a szokásosnál több albummal találkoztam. Ez örvendetes, mert még több előadó/együttes jut megszólalási lehetőséghez, és ez elvileg hosszabb távon csak növeli a zenehallgatók számát, hiszen így sokkal nagyobb esélye van annak, hogy mindenki talál kedvére való muzsikát. Ebben az esetben kifejezetten örülök az adóforintjaim ilyen célú felhasználásának.

 

Pár héttel korábban azt írtam a Cimbaliband lemeze kapcsán, hogy kíváncsian várom, legközelebb mit találnak ki. A kérdésemre egyelőre csak részleges választ kaptam, hiszen ezúttal csak az Ungár testvérek vesznek részt a produkcióban egy másik testvérpárral együtt. A mondás szerint két dudás nem fér meg egy csárdában, viszont a Testvériség korong alapján kijelenthető, két cimbalmos minden további nélkül képes együtt muzsikálni. Mi több, mindezt úgy teszik, hogy nem folyamatos versengést hallunk, hanem egymást erősítő, a másikra figyelő, mindenkiből a legjobbat kihozó örömzenét.

 

Aminek mi más is lehetne a tárgya, mint a két cimbalmos, Lisztes Jenő és Ungár Balázs válogatása példaképeik és egyben kedvenceik, vagyis az elmúlt évtizedek legjobb, legnevesebb, legakármibb cimbalmosainak életművéből. Ez egyszerre jelent térbeli utazást, hiszen gyakorlatilag a hangszer teljes elterjedési területét felöleli, másrészt műfajbéli kalandozást is eredményez, elvégre nem csak a népzenében használták ezt a hungaricummá nyilvánított hangszert. Nyilván az okozza a legnagyobb élményt, ha valaki ismeri ezeket a zenészeket (Lukács István, Ion Miu, Tóni Árpád, Rácz Aladár, stb.), de ez nem feltétele annak, hogy élvezzük cimbalmon megszólaló különféle kompozíciókat. Nekem legjobban a Django Reinhardt, Kodály és Nikos Karatassos ihlette dalok tetszettek a legjobban – ezeknek köszönhetően ismét rácsodálkoztam a hangszer sokoldalúságára, amihez kellett persze a négy zenész virtuozitása, tehetsége (Unger Gergő gitáron és tamburán, Lisztes László nagybőgőn kísér). Röviden úgy tudom jellemezni a lemezt, hogy ez egy cimbalom orgia, ahol nem csupán a hangszer határait derítik fel a résztvevők, hanem bizony helyenként kitolják azokat (Djangodance). Egy biztos, ha alkalmam lesz rá, akkor élőben is megnézem ezt a formációt.

 

Kinek ajánlom: válogatás a cimbalommuzsika legjavából, mindenki korlátozás nélkül fogyaszthatja.

2018-ban megjelent album (Fonó)

Az együttes facebook oldala: https://www.facebook.com/cimbalombrothers/

 

 

 

 

Rahim AlHaj Trio: One Sky (CD)

 

Hónapokkal korábban írtam az iraki Rahim AlHaj előző lemezéről (Letters from Iraq), és nem győztem dicsérni hangszeres (arab lanton, az úd-on játszik) és zeneszerzői tudását. Tehetségét egyébként már gyerekkorában felismerték, ennek köszönhetően vették fel tizenkét éves korában a bagdadi zenei konzervatóriumba. A következő évben pedig megnyert egy háziversenyt – sajnos művét háborúellenesnek nyilvánították, ami akkoriban, az 1980-as Irak-Irán közötti háború idején nem bizonyult túl szerencsés fejleménynek. A későbbiekben gyakran összetűzésbe került a rezsimmel, és végül Amerikába menekült, hogy mentse az életét.

 

Az évek múltak, de az arab tavasz után sem lett jobb a helyzet a régióban, ezért úgy érzi, művészként folyamatos feladata, hogy a saját eszközeivel próbálja az embereket a problémák megoldására ösztönözni. Ennek a küldetésnek csak az egyik része, hogy iráni muzsikust (Sourena Sefati – santur, perzsa cimbalomféle) és az amerikai-palesztin ütőhangszerest (Issa Malluf) kért fel közös zenélésre. A másik, ennél a gesztusnál sokkal fontosabb üzenete, amelyre a cím is utal, miszerint minden ember egy ég alatt él, felhúzhatjuk a falakat, de ugyanazon a bolygón élünk, és az ellenségeskedés helyett inkább egészen másra biztatja a hallgatókat.

 

Nem kispályás célkitűzés, és ennek megfelelően a zene különféle hangulatokat, szerkezeteket használ. A lemezen hallható kilenc szerzemény közül egyedül a hatodikról (Dasht), derült ki, hogy ennek az alapja a gyerekkori zene, a booklet azonban kellő magyarázatot ad a többi tétel születésére vagy mondanivalójára. Nekem legjobban a „Fly Away” szám tetszik, fülbemászó dallama, ellenállhatatlan hömpölygése, és persze a három hangszer közös játéka miatt. Ez lehet, részben annak is köszönhető, hogy ez már a negyedik verzió, amit Rahim AlHaj lemezre rögzít, de mivel ilyen felállásban eddig nem játszotta, részemről hajlok arra, hogy most találták meg az igazi, valóban ehhez a szerzeményhez illő formát. Az albumzáró „Dancing Planet” nevéhez méltóan táncra buzdít, miközben a ritmus és a dallam örömmel tölt fel mindenkit – ezért bekerült a kedvenceim közé. Harmadik kedvencként a „A Gift from a Sufi Soul” című szerzeményt nevezem meg, ami egyfajta révülős, meditálós hangulattal bír, ismétlődésekkel, visszafogottsággal. Ha még nem mondtam volna, akkor most szólok, hogy teljes egészében instrumentális zenét kapunk, azonban egyáltalán nem hiányzik belőle az ének, ez pont így kerek egész. Zárásként ajánlom mindenki figyelmébe a mellékelt videót, amint egy teljes koncertjük látható.

 

Kinek ajánlom: elsősorban az úd kedvelőknek ajánlom.

2018-ban megjelent album (Smithsonian Folkways)

Az előadó weboldala: http://www.rahimalhaj.com/home.html

 

 

 

Dafné Kritharas: Djoyas de mar (CD)

 

Időnként elgondolkozom azon, hogy vajon előnyt vagy hátrányt jelent, ha egy zenész a szülei révén egyszerre két kultúrában nő fel. Vajon mi dönti el, melyik lesz a meghatározóbb, az erősebb, illetve mennyire vegyük természetesnek, hogy mindkettőben otthon érzi majd magát a gyerek? Ennek a kérdéskörnek ismét nekifutottam, amikor elolvastam a Djoyas de mar lemezhez küldött sajtóanyagot.

 

Ugyanis az előadó Dafné Kritharas görög-francia felmenőkkel rendelkezik, unokatestvére révén pedig a spanyol-zsidó (szefárd) dalokat ismerte meg gyerekként. A franciát kivéve manapság mindkét hagyomány szerves részét képezi repertoárjának, és ezekből válogattak a 2018. júliusban megjelent lemezére. A végleges hangzás kialakításában segítségére van Paul Barreyre gitáros énekes, valamint a zongorista Camille El Bacha, és az ütőhangszeres Naghib Shanbehzadeh. Ők négyen egy nagyon meghitt, bensőséges, kamarateremre jellemző közelséget árasztó felvételt készítettek.

 

Amennyire sikerült beazonosítanom, az album csupa feldolgozást tartalmaz (hét görög és öt spanyol-zsidó), a görög vonalat főként a szmirnai menekültek által meghonosított rembétiko képviseli, a múlt század 20-as és 30-as éveiben népszerű Marika Papagika legalább két dallal szerepel („Aïdinikos choros” és „Bournovalia”). Mondjuk ha mégsem így van, a lemez értékei semmit sem csorbulnak. A spanyol-zsidó ágon olyan gyöngyszemek szerepelnek, mint például a „La Rosa Enflorece”. Bár az eredetiket nem ismerem, látatlanban úgy sejtem, hogy változtattak a hangszerelésen, mindegyiket hozzáigazították saját hangszeres tudásukhoz, illetve a három kísérő szabta korlátokhoz. Szerintem jó munkát végeztek, kivált az ütőhangszerek jelenléte tűnik formabontónak, bár tény, a gitár méltó társa az éneknek. Dafné Kritharas hangja pedig nem csupán gyönyörű, kellemes és tiszta, hanem jó érzékkel kerüli a túlzott érzelmességet.

 

Kinek ajánlom: elsősorban a tiszta női ének kedvelőinek, de a rembétiko, illetve spanyol-zsidó zene szimpatizánsoknak sem okoz csalódást.

2018-ban megjelent album (Lior Editions).

Az énekesnő weboldala: https://dafnekritharasdevi.wixsite.com/paul-dafne