Főkép

Nem jellemző, hogy egy írás az ekultura.hu oldalán egy csak angol nyelven elérhető anyagról szóljon. Valószínűleg nem is lesz belőle rendszer, de mikor azt láttam pár hónappal ezelőtt, hogy a Tuan egyes újonnan megjelenő Warhammer 40.000-es regényei mellé – könyvcsomagban, szinte ingyen – csomagolva elérhetővé tette a Getting Started with Warhammer 40.000 című kiadványt, egyszerűen kikönyörögtem, hogy hadd írjak arról is a regény mellett, ami talán Guy Haley Sötét Impérium című regénye volt, de ez mellékes most.

 

A Getting Started with Warhammer 40.000 (innentől GSwW40K) egy nagy alakú, 106 oldalas, teljesen színes – nem is tudom pontosan micsoda, hiszen nem regény, nem is szabálykönyv, de már nem is újság –, szemkápráztatóan gyönyörűséges kiadvány, ami a Warhammer 40.000 univerzummal csak most ismerkedő olvasókat célozza meg. Azokat, akiket érdekel a több tucat már magyarul is elérhető Warhammer könyvben olvasható történeteken túl is az univerzum, akik talán már azt is tudják – vagy majd ebből a kiadványból megtudják –, hogy jóval a regények megszületése előtt, pontosabban 1987-től a könyvekben életre kelt „történelmi” alakok, szörnyek vagy űrgárdista rendházak már egy táblás-terepasztalos harci játék képében léteztek.

 

1987-ben egy olyan új hobbi született az angliai Games Workshop kiadóban dolgozók ötlete nyomán, aminek népszerűsége azóta is töretlenül emelkedőben van. Jelenleg sorra jelennek meg olyan figurás harci játékok, társas- vagy számítógépes játékok, amiknek az őse kimondva-kimondatlanul valahol a Warhammer 40K volt. Semmi nem utal arra, hogy ez a folyvást növekvő tendencia a jövőben megtorpanna, ami sok minden egyéb tényezőn kívül – például, mert gyűjteni, építeni, festeni és játszani (Collect, Build, Paint, Play – ahogy a kiadvány elején szerepel is) nagyon sok ember szeret, és ha ebből a négyből csak egy-kettő illik is valakire, már érdemes megismerkednie ezzel a világgal jobban – azért is lehet, mert a Warhammer 40.000 folyamatosan fejlődik.

 

2017-ben a Games Workshop kiadta az asztali figurás harcijáték – mivel magyarul ez kicsit bénán hangzik, és mivel jómagam cirka 20-25 éve foglalkozom ezzel a világgal változó intenzitással, nem is jön a számra, ezért maradnék a tabletop miniature wargame vagy ennek egy kicsit lerövidített verziójánál – nyolcadik kiadását. Ez azt jelenti, hogy egy teljesen új (vaskos, de mégis leegyszerűsített – talán túlságosan is…) szabálykönyv készült, az összes fajhoz sorra jelentek/jelennek meg a faji Codexek, az űrgárdista rendházak megkapták a rájuk vonatkozó szabálygyűjteményt, valamint különböző háttérinformációkat tartalmazó kötetek is napvilágot láttak. Erre azért is szükség volt, mert ahogy a valódi idő is telt 1987 óta, úgy a Warhammer univerzumban sem állt le az idő. Hórusz lázadása – 31.005–31.014 – már a messzi múlt, ami az évezredek ködébe veszett. Jelenleg a Káosz és a majdnem teljesen összeomlott emberi Birodalom megmaradt erői közt folyik a galaxis fő-küzdelme. Roboute Guilliman primarcha visszatért a halálból, és az emberek élére állva meghirdeti az Indomitus Kereszteshadjáratot – 41.999–42.111 –, aminek célja a káosz kezére került birodalmi világok visszahódítása. Ide érkezik hát az, aki most kezdi ismerkedését a Warhammer univerzummal. De nézzük kicsit bővebben meg a GSwW40K-t.

 

Az egészen jól strukturált kötet – nem említettem még azt sem, hogy jár hozzá egy űrgárdista modell is! – egy gyors alapozóval nyit. Megismerhetjük az Ember Birodalmának (nagyon vázlatos) történelmét, a fenyegetéseket, veszélyeket, amiket a 41. évezred, a Sötét Impérium tartogat a Birodalom számára. Majd a bemutatása jön annak – közben gyönyörűséges, de főképpen brutális és véres illusztrációk burjánzanak minden lapon –, milyen fajok állnak az emberekkel, vagyis a génmódosított űrgárdistákkal és a Birodalmi Gárda (ők a bolygóvédelmi „sima” katonaság) alakulataival szemben. Két-két oldal jut a káosz fertőzött erőknek – a bukott űrgárdista rendeknek –, az orkoknak, az eldáknak, a t’au-knak, necronoknak és persze a tyrannidák sem maradnak ki. Majd elérünk a borítón olvasható első – és hát a kiadónak elsődleges fontossággal bíró collect (gyűjtés) – menüpontig.

 

Míg a regények elolvasásához elég a kötet megvásárlása, addig a figurás játékhoz a szabálykönyveken kívül alapvetően szükséges rengeteg figura megléte is. A lejátszani kívánt összecsapás méretétől függően elég lehet 20-30 darab (28mm-es méretarányú) „katona” megléte, de a nagyobb ütközeteknek felső határa nem nagyon van. Jellemzően 50+ gyalogos egység (ez egy nagyon minimum szám) és néhány jármű biztosan kelleni fog egy olyan gyűjteménybe, ami elegendő változatosságot nyújt majd ahhoz, hogy több ellenséges frakció ellen is képesek legyünk olyan erőt összeállítani, ami eséllyel veheti fel a harcot. Attól nem kell félni, hogy ne lenne elegendő specializált, egyedi egység a Warhammer 40.000 folyton háborúzó feleinek repertoárjában. Inkább a változatosság lehet zavaró: miket vegyünk a nem épp az olcsóságukról híres figurák közül először, hogy sikeresek legyünk a terepasztalon. Jól járunk, ha már a költekezés előtt összeállítjuk seregünk magját, és azt bővítjük tovább majd később. Ez a rész ebben ad pár hasznos tanácsot, de persze a játékos keze nincs megkötve. Úgy szervezi meg a saját csapatát – pár alapszabály betartása mellett –, ahogy akarja.

 

A GSwW40K ezután magára a játékra tér rá a build your army, azaz „építsd fel a sereged” részen belül, például, hogy milyen játékmódok (nyílt, történeti, arányos) vannak. A nyílt (open) az abszolút kezdőknek van. Félig viccesen annyit mondanak róla, hogy „Pakoljátok fel a bábuitokat, és kezdjetek dobálni a kockákkal.” Ennél a történeti (narrative) már érdekesebb, mert itt már regényekből ismerős csaták újrajátszása vagy egy kitalált helyzet lemodellezésére (mint egy asztali szerepjátéknál az összecsapásos részeknél) van lehetőség. Az „arányos” (matched) mód ismerős lehet a régebbi kiadáson felnőtteknek, hiszen ez az általános, a „verseny-szabályokon” alapuló mód. Itt a felek megegyeznek, hogy hány pontos csapatokat állítanak ki – minden egyes figurának van ugyanis pontértéke, az ágyútöltelékeknek kicsi, a parancsnokoknak és járműveknek nagy, és köztük az összes többinek erőviszonyaiknak megfelelően –, és győzzön a jobbik stratégosz. 1000-2000 pontos seregek közt folyik általában az összecsapás, de ez sincs kőbe vésve. Ebben a részben található egy összecsapás – nem is mondtam még, annyira alapvető nekem, hogy a játék körökre osztott – részletes, lépésről-lépésre való bemutatása is a deployment (felfejlődés) fázistól kezdődően a végéig.

 

A kötet felétől jön a számomra legérdekesebb rész – a paint vagyis festés –, ami arról szól, hogy a sok szépen megmunkált, de csúf (egyszínű) ólom illetve műanyag figurát a saját ízlésünk és főleg tehetségünk szerint olyan „élethűvé” varázsoljuk, amilyenné csak tudjuk. A kiadvány végigolvasása nem segít abban, hogy a botkezűek kevésbé legyenek ügyetlenek, de az alapvető technikákat és szinteket jól bemutatja. Most már mindenki tudja, hogy mit kell(ene) csinálnia – például alapozni! –, ha olyan figurák tulajdonosa szeretne lenni, amilyeneket a Warhammer 40K – vagy más figurás wargame – versenyek mellett folyamatosan megrendezésre kerülő festő-versenyeken tátott szájjal csodálhatott eddig csak. Ez nem fog egyik pillanatról a másikra menni még az ügyesebbeknek sem. Több tucat figura újra- és újrafestése után lesz csak olyan figuránk, amitől a tapasztaltabb (de nem profi) festők már nem fordulnak el diszkréten öklendezve. A „figurázásos” hobbi ezen része sok kitartást igényel; fel kell kötnie a gatyáját annak, aki alsó-közepesnél magasabb szintet is el szeretne érni.

 

De az, aki rááldozza az időt és komolyan gyakorol, idővel megtanulhat jól bánni a (három szálból álló) mókusszőr ecsettel és akár a tintafújóval is. (Az eszközökről – ecsetekről és festékekről – is találunk a könyvben egy rövid összefoglalót, nem kell tehát teljesen fogalmatlanul belevágnunk a festészet nemes művészetébe.) A határ a csillagos ég. Ezeket a minőségi, kidolgozott GW-s – és néhány más cég által gyártott – figurákat öröm festeni, a végeredmény bitang jó lehet. A kötetben jó néhány készre festett figura képe megtalálható, és bár egyik sem Golden Gobbo-díjazott (gondolom), de az eredmény magáért beszél.

 

A kötet hátsó részében – play, azaz játék – a terepasztalos játék szabályainak rövid (vázlatosnak is alig nevezhető, hiszen alig több mint húsz oldal az egész) kivonata található. A karakterlapok jelöléseinek bemutatása, a megkerülhetetlen alapszabályok és persze egy kör különböző fázisainak – mozgás, pszí, lövés, roham, közelharc és végül a morál – leírása és magyarázata. Itt van pár szó a különféle fegyvertípusokról (nehéz, közelharci, gyorstüzelésű, satöbbi), hatósugarakról (gránát, plazma), sebesülésekről, fedezékekről, mentődobásokról, a figurák közti távolságok méréséről, az egység-koherenia fenntartásáról, a karakterek különleges képességeiről és még rengeteg dologról. Érintőlegesen, de alapszinten azért már játszhatóvá téve a Warhammer 40K körökre osztott asztali figurás harcijátékot.

 

Úgy gondolom, hogy a Getting Started with Warhammer 40.000 egy nagyon jó kiadvány, és még jobb ötlet volt könyvcsomagban elérhetővé tenni a regények mellett. Akinek az olvasottak és a látottak nem hozzák meg a kedvét a Warhammer 40K univerzumhoz, az biztosra veheti, hogy nem veszít semmit akkor, ha életében nem vesz a kezébe egy Warhammer kötetet sem. Ez az egész „őrület” nem neki szól. Azok a bizonytalanok viszont, akik eddig csak gondolkodtak azon, hogy megismerkedjenek-e komolyabban (a regényeken túl) is a Warhammer világával, azokat valószínűleg be fogja szippantani azonnal ez a vérgőzös, háború sújtotta, brutális univerzum. Ezekkel a szegény párákkal – a könyvesbolton kívül – a stratégiai játékok számára fenntartott különböző klubokban napi szinten tartott terepasztalos rendezvényeken, országos versenysorozatokon vagy akár a(z amatőr) figurafestőknek szóló versenyeken is találkozni fogok ezentúl…