Beszámoló: Akit Biffnek hívtak (színházi előadás)
Írta: Uzseka Norbert | 2018. 03. 20.
Már másodszor láthattam magyar színpadon Christopher Moore regényének, a Biff evangéliumának színpadi verzióját – ráadásul két különféle rendezésben és felfogásban. Hat éve a Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínháza is megcsinálta a maga változatát, s most a Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry Színpadán, egy apró stúdióban (a Hevesi teremben) került színre újfent. S a regény akkora kedvencem, hogy amint hírét vettem az előadásnak, nyomban jegyet is rá.
A regény Jézus életének azon röpke harminc évét dolgozza fel, melyről a Biblia hallgat. Biff pedig Jézus gyerekkori haverja volt, aki végigjárta vele mindazon stációkat, melyek Jézus nyilvános működését előzték meg. Azon persze lehet vitatkozni, hogy Jézus, Biff-fel vagy anélkül, eljuthatott-e az őt újszülött korában megannyi frankó cuccal megajándékozó három napkeleti bölcs nyomában Nepálba vagy Indiába, de a lényeg szerintem inkább az, hogy a keleti ill. mágikus tanokból egy s más bizony rímel a hivatalos Bibliában olvasható jézusi tanításokra, s ezt a regény érzékletesen be is mutatja.
Ám a könyv nem annyira a vallási kérdések boncolgatása miatt lett sokak kedvence, hanem a fékevesztett humora miatt. Persze attól még a történet kimenetele itt is a kereszt, az pedig nem vidám (Brian élete zárójelenet ide vagy oda). Ám míg odáig eljutunk, könnyesre kacagjuk magunkat (amennyiben felül tudunk emelkedni azon, hogy Moore poénjai sokszor tiszteletlenek), és közben ezt-azt tán meg is értünk Jézus életéről és tanításairól. De legalább ugyanennyire fontos része a történetnek a két főszereplő barátsága. Az, hogy Biff, bár elmebeli képességei nem teszik lehetővé, hogy értse, miről beszél a spanja, végig kitart mellette, elmegy vele kb. a világ végére is, mert annyira szereti.
Hogy ez mennyire jön át jelen színpadi átiratból, persze relatív. Először is, egy jó vastag könyvet kellett két órába belepasszírozni, ami elkerülhetetlenül azzal jár, hogy bizonyos jelenetek kimaradnak, másokat átírnak (bár nagy örömömre szolgált, hogy a gödrös jelenet ebben a verzióban benne volt). Mi több, Gaál Dániel rendező-koreográfus-Biff és társai még itt-ott aktualizálták is a mókát, például hogy miket néz Raziel, a kattant angyal a tévében. Viszont sokszor kellett hadarniuk, és ez bizony itt-ott csorbította egyes kulcsmondatok élét.
Aztán a táncos betétekkel is voltak gondjaim. Az elsőnél még értettem, miért táncolnak, noha semmi ilyesmi nincs a regényben, de azért illett oda. A későbbieknél meg már nem mindig. Úgy sejtem, ez valamiféle vizsgaelőadás lehetett, melyben az ifjú színészeknek meg kellett mutatniuk a mozgásukat is (musical betét, hál’Istennek, nem volt, bár bejátszottak néhány dalt, például a Eurythmics „Sweet Dreams”-ének Marilyn Manson-féle feldolgozását). És el kell ismerni, hogy lenyűgöző, amiket a testükkel műveltek a színészek a színpadon. Nekem mondjuk a ruhátlankodásból és a nézők felé beszélésből kicsit túl sok volt, bár értem én, hogy ezek bevett színpadi megoldások, melyek a hatást hivatottak erősíteni – ám előbbinek a regényeredetihez mérten semmi funkciója nem volt, utóbbi miatt meg nem jött át eléggé, hogy Biff mennyire igaz barátja a Megváltónak.
Ezen túl azonban nagyon élveztem az előadást (hogyisne, amikor maga Keresztelő Szent János vágta az arcomba, hogy parázna vagyok), a poénok ültek, a puritán, mégis ügyesen kitalált színpadkép és színpadi elemek is szuperül működtek, és egytől egyig minden színész jó fazon volt. Őszintén szólva nagyon ritkán jutok el színházba, és a magyar filmek közül is inkább keveset láttam az utóbbi időkben, mint sokat, mégis van egy olyan érzésem, hogy a mai kor a pojácáknak, karrierista törtetőknek és a nem igazán karakteres arcoknak kedvez mind a színpadokon, mind a filmekben. Ám jelen előadás mindegyik szereplőjéből többet nézek ki ennél az itt látott teljesítményük alapján. Ide is írom a nevüket: tehát Gaál Dániel játszotta Biffet, Nagy Márk Józsuát és a végén Júdást, Dér Mária nevéhez illő módon Marit (akit Mária Magdolnaként említ a Biblia, ámbár gyanúsan ritkán), meg további remek és kiváló, zömükben így-úgy pajzán női szereplőket. Herczegh Péter volt a show-t többször is ellopó Raziel és a jeti, Hunyadi Máté pedig az összes napkeleti bölcs, az említett János, de démonként és rómaiként is láthattuk.
Aki szeretné szintén látni, az március 27-én és áprilisban kétszer megteheti, s hátha lesz még aztán is előadás.
Szereplők:
Biff: Gaál Dániel
Józsua (és a végén Júdás): Nagy Márk
Mari, Kurva, Örömke az ágyas, Nyanya, Rumi a bennszülött, Kasmír: Dér Mária
Raziel az angyal, Jeti: Herczegh Péter
Hillel rabbi, Boldizsár, Démon, Gáspár, Menyhért, János, Légiós: Hunyadi Máté
Rendezőasszisztens: Efstratiadu Zoé
Rendező, koreográfus: Gaál Dániel