Főkép

A Keith Jarrett Trio egy kiapadhatatlannak tűnő forrás: egyrészt, mert azt gondolnánk, hogy minden egyes koncert gondosan előkészítve lett rögzítve a trió közel három évtizednyi fennállása során, ami legfeljebb majd eljövendő generációknak nyújtja egy összkiadás teljes megismerésének a lehetőségét. Másrészt pedig azért, mert a formából fakadó hangzás behatároltsága ellenére, valahogy mindig másnak, másként halljuk izgalmasnak az újonnan megjelenő korongokat.

 

Az első feltételezésre azonnal rácáfol Jarrett azon állítása, miszerint a most kiadott muzsika voltaképpen egy keverőpult felvételéből létrehozott kiadvány, azaz a koncertek kiadásra szánt dokumentációja korántsem volt minden periódusban teljesen tudatos. Mindazonáltal ez egyben meg is erősíti a második állítást, hiszen még egy viszonylag alacsonyrendűnek tekintett hanganyagból is előállítható jó és igazán élvezhetőt minőség.

 

Persze ez utóbbi mindhármuk játékából fakad elsősorban. Ugyan óriási újdonságokat az ilyen egyszer csak hirtelen felbukkanó albumok már nem kínálnak – mindig van egy-egy még korábban nem hallott téma, most a második korongon a „Santa Claus Is Coming To Town” Fred J. Coots-tól –, a koncerten felszabadult energia szinte tapintható. 1998 őszén járunk, Jarrett New Jersey-ben található otthonától mindössze egy órányi autóútra, Newarkban, ahogy a zongorafenomén meséli. Hogy ez a közelség miért fontos?

 

Jarrett súlyos betegsége miatt 1996-ban abbahagyni kényszerült a koncertezést, az utolsó nyilvános fellépéseinek dokumentációja az ellenállhatatlan és minden lejátszást követően egyre több örömöt nyújtó, szóló improvizációkat tartalmazó négylemezes, A Multitude of Angels albumon hallható. 1998 tavaszán viszont már nem bírja tovább a mester és meghívja otthonába Gary Peacockot és Jack DeJohnette-t próbálni, majd az este végén összeesik. Az újabb próbák és gyors kimerültségek ellenére Jarrett úgy érzi, hogy a visszatérés egyetlen módja egy koncert és a „bebop” – hogy semmi „komplikált” ne legyen.

 

Bár Jarrett szabadkozik, hogy ez a duplakorongos kiadvány nem egy történeti dokumentum, erre semmi szükség. A felvételekből csak úgy árad az öröm, mindhármuk boldogsága, hogy ismét együtt alkotnak, méghozzá frissen, újabbnál újabb ötletekkel, és ezért legyen akármennyire is ismert a forma és gondolkodásmód, képtelenség betelni evvel a trióval.

 

A tisztán akusztikus felállás egy meglehetősen limitált hangzásvilág, ezért is igyekeznek sokan egy basszusgitárral vagy szintetizátorral megbontani a formát, és bár sokan választják a forma tiszta színeit, csak nagyon kevesen tudják jelentéssel és izgalmasan, tartalmasan megtölteni, amelynek egyik oka talán éppen Jarrett standard triójának mindenütt jelenlévő, erős hatása. Mindazonáltal éppen ez a trió mutatja meg újra és újra, hogy akármilyen hangszeres korlátok között is alkotnak, a kiapadhatatlan fantáziájukból fakadó öröm minden alkalommal a mi örömünkre is szolgál, hiszen nincsen két egyforma alkalom, amikor valamit pont ugyanúgy, ugyanabban a hangulatban játszanának. Legyen egy akármennyire is meghatározó verziója már a fülünkben mondjuk a „Bouncing with Bud”-nak, Bud Powelltől és Gilbert Fullertől, a trió egy évvel későbbi párizsi koncertjéről, amely már 2000-ben megjelent „Whisper Not” címen, rendkívül izgalmas meghallgatni egy korábbi variációt, más improvizációkkal és dinamikákkal – DeJohnette varázslatosra van keverve, minden pici rezdülése hallható.

 

Bár ahogyan képtelenség betelni a trió gazdagságával és az új album szépségeivel, mi már várjuk is a következőt!

 

Előadók:

Keith Jarrett – zongora

Gary Peacock – bőgő

Jack DeJohnette – dob

 

Elhangzó szerzemények:

CD1)

1) The Masquerade Is Over

2) Scrapple From the Apple

3) Old Folks

4) Autumn Leaves

 

CD2)

1) Bouncin` with Bud

2) Doxy

3) I`ll See You Again

4) Late Lament

5) One for Majid

6) Santa Claus Is Coming to Town

7) Moment`s Notice

8) When I Fall in Love