Főkép

Számtalanszor elfog a vágy, amikor úgynevezett „könyv a könyvben”-részleteket olvasok, vagy legalább utalásokat, hogy az említett, az idézett eredetit a kezembe foghassam. Egy fantasy-trilógia, nevezetesen, a Vándorsólyom-trilógia esetén nehezebb volt a dolgom, mert már az első kötetben hivatkozik az író A különlegesek regéire, de akkor még nem készült el vele, vagy legalábbis nem jelent meg a novelláskötet.

 

Rólam köztudott, hogy első pillanattól kezdve rajongok a sorozatért, mert egyesíti magában két szenvedélyemet: az írást/történetmesélést és a fotózást. Ráadásul Riggs stílusa lenyűgöző, a dramaturgiája egyedülálló, a fantáziája határtalan, a cselekménnyel kapcsolatos okok és indokok pedig szerintem majdhogynem annyiféleképpen értelmezhetők, ahányan világszerte szenvedélyes olvasói vagyunk ennek a trilógiának.


A három kötet elolvasása során egyre erősödött bennem az érzés, hogy a fantasy azon műfajok egyike, amely hasonló lehetőséget biztosít az író számára a világról alkotott véleményének veszélytelen megfogalmazására, mint tette Arany János A walesi bárdok című versében. Konkrétabban: akár aktuálpolitikai, akár a múlt véres, rémséges eseményeivel kapcsolatosan elmondhatók, leírhatók dolgok, ezek analógiájára teremthetők világok, lények.

 

Számomra a trilógia pontos leképezése annak a borzalomnak, amit a II. világháború okozott az emberiség lelkében. A különlegesek regéi pedig azért is briliáns kiegészítése, mert pontosan megmutatja, miért is képesek diktatúrák kialakulni, hogy gyakorlatilag mennyire egyszerűen manipulálhatók a tömegek is, amennyiben egy ravasz, intelligens, de alapvetően kapzsi, gonosz és rosszindulatú vezetőt választanak. A történelem során számtalanszor látható volt ez a folyamat, de nem is kell ilyen messzire visszatekinteni, elég körülnézni magunk körül.


A regényekből tudjuk, hogy ***spoiler*** a gondolkodó, cselekvő emberek nem hagyják magukat gúzsba kötni a hatalom gerjesztette félelmek által, hanem felveszik a harcot a gonoszsággal szemben. Úgy, mint Jacob és Különleges társai, és győzelemre viszik az ügyüket, a regék gyönyörűen egymásba simulva tárják elénk az emberek világát, a regények világát, és azt, hogy mennyiféle magyarázata lehet a gonoszság kialakulásának, de a legyőzésének is.

 

Bizarrnak tűnhet azok szemében a regegyűjtemény, akik a trilógiát nem olvasták, mert valóban elég sajátos ötletekkel van tele. A teljesség igénye nélkül említem mindjárt az első rege kannibáljait, vagy a kővé vált óriást, vagy akár az egyik kedvencemet, Lavínia történetét a rémálomfonalakkal. Számomra azonban csak Ransom Riggs zsenialitását támasztják alá a történetek, a lények, az ötletek. Hiszem és vallom, hogy a teljes Különlegesek-történetkör minden olvasója számára egyedülálló élményt nyújt. Külön köszönet a Kossuth Kiadónak azért, hogy vállalta egy ilyen különleges sorozat kiadását. Ráadásul az egyik kedvenc fordítóm, Gálvölgyi Judit tökéletes adaptációjában élvezhetjük a magyar változatot, ami, ezt bizton állíthatom, tekintve, hogy angolul is megvan a sorozat, abszolút egyenrangú az eredeti változattal.

 

Szeretettel ajánlom minden magyarul olvasó Különlegesnek a Regéket, és a trilógiát is. Nem tudom, és nem is szeretném őket különválasztani. Mert a Különlegesek köztünk élnek, és igen, mi magunk is azok vagyunk. Úgy érzem, ez Ransom Riggs egyik legfontosabb üzenete olvasói számára.