Murakami Rjú: Piercing

Viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy könyv a belőle készült film miatt lesz érdekes számomra, azonban a Piercing esetében abszolút ez a helyzet állt elő: Murakami Rjú 1994-ben megjelent kötetét idén Nicola Pesce álmodta vászonra – aki a The Eyes of My Mother kapcsán lehet ismerős –, és számomra a Sundance versenyfilmjei közül ez az adaptáció tűnik a legérdekesebbnek, még ha a kritikák egyelőre nem is áradoznak az alkotásról. A filmváltozatra ugyanakkor egyelőre mindenképp várnunk kell, szóval „pótcselekvésként” beszereztem a történet alapjául szolgáló könyvet, amely itthon 2014-ben, a Librinek köszönhetően jelent meg.

Ha valaki elöljáróban el akarja képzelni a Piercing „szellemiségét”, elég ránézni Rjú életművére: a japán alkotó ugyanis igazi polihisztor, kipróbálta már magát a művészetek mindenféle ágazatában, azonban az egyszeri filmnéző vagy olvasó számára talán a Casting című, embert próbáló könyve lehet igazán ismerős, amiből Takashi Miike készített vérbő adaptációt még 1999-ben, Meghallgatás címen.

Ahogy a szerző abban a művében, úgy itt is elsősorban Japán társadalmi berendezkedését veszi górcső alá. Kavasima Maszajuki névre hallgató főszereplőnk ugyanis kényes dilemmába kerül: szinte elfojthatatlan vágyat érez arra, hogy egy jégvágóval elvegye csecsemője életét. A férfi azonban a „nehezebb” utat választja, és úgy dönt, hogy egy prostituált meggyilkolásával próbálja enyhíteni a benne tomboló vonzódást az ölés iránt – arra azonban nem számít, hogy a kiszemelt kéjhölgy hozzá hasonló sötétséggel kényszerű élni.

Az alapkoncepció tehát finoman szólva sem kényelmes felütéssel rendelkezik, nem csoda, hogy kisebb botránynak számíthatott a Piercing, bár brutalitásának megítélésében mindenképp figyelembe kell venni azt is, hogy idén 24 éves kötetről beszélünk. Azonban szó sincs arról, hogy Murakami Rjú regénye poros volna, sőt, olyan éles társadalomkritikai éllel rendelkezik, amely garantáltan az első pár oldalban megragadja az erre fogékonyakat, a sodró lendület pedig elég ahhoz, hogy el sem engedjük ezen szereplők kezét.

Viszont a lebilincselő történet nem azért tudja közel helyezni hozzánk a főhősöket, mert azok annyira szimpatikusak volnának, épp ellenkezőleg, kifejezetten sötét karakterekről beszélünk. Ugyanakkor Rjú soraiban az az igazán jó, hogy az öncélúnak tűnő brutalitást maximálisan megindokolja a szereplők múltjával, ebből adódóan a történet végére ugyan megkedvelni nem fogjuk őket, de megértjük az eltorzult személyiségük mivoltját.

Egy ilyen szélsőséges történetnek a szereplőkön kívül a másik fontos aspektusa az élvezhetőség, mert ezeket az alkotásokat a cselekmény vérbősége és kellemetlensége miatt gyakran letesszük, azonban a Piercing a zavarba ejtő játékosságával eléri, hogy egy percre se tudjon lankadni a figyelmünk. Murakami Rjú előszeretettel alkalmazza azt a módszert karaktereink nézőpontjának bemutatására, hogy egy adott eseményt mindkét szereplő (a prostituált Csijaki és a férj Maszajuki) aspektusából is megmutat, ezekben a pillanatokban pedig megmutatkozik Nagy Gergely fordító kiváló munkája is, aki segítségével kifejezetten markánsan elkülöníthető az „alanyok” személyisége.

Ez az egyedi megfogalmazás azért igazán fontos, mert Csijaki és Maszajuki karaktere egyébként nem tartogat túl sok mélységet magában. Ennek legfőbb oka talán az lehet, hogy a Piercing mindössze 200 oldalas, a történet pedig ilyen szűk keretek között egyszerűen nem tud kibontakozni. A főszereplők ennek köszönhetően szerintem inkább érezhetők villámgyorsan felskiccelt „muszáj-jellemeknek”, mint hús-vér embereknek, a személyiségük pedig (az extremitáson túl) teljesen alárendelt a gyermekkori traumákat és a társadalmi nemtörődömséget boncolgató mondanivalónak.

A könyv legnagyobb hibái pedig pont ebből a kidolgozatlanságból erednek, a főszereplőink tárgyias ábrázolása ugyanis szinte teljesen eltompítja a komoly drámai éleket. A Piercing tehát ebből adódóan sokkal inkább az elme számára kiváló olvasmány, amely látleletet mutat a ’90-es évek japán problémáiról, mint olyan könyv, amely klasszikus élményeket vagy izgalmas történetet tartogat az olvasói számára. Ha valaki azonban szinte kizárólag intellektuális erényekre vágyik, annak tökéletes választás lehet Murakami Rjú könyve.