Roald Dahl: Fantasztikus Róka úr

Nem lehetünk eléggé hálásak azért, hogy Roald Dahl csodálatos gyerekkönyvei újra megjelennek magyarul, alkalomadtán – mint most is – új fordításban. A Fantasztikus Róka úr kicsit kilóg a sorozatban korábban megjelent regények sorából, részint mert azoknál jóval rövidebb és fiatalabb korosztálynak íródott, részben mert ezúttal nem egy gyerek a főszereplő, hanem egy róka, méghozzá egy felnőtt ravaszdi.

A Fantasztikus Róka úr emiatt egyszerűbbnek tűnik a többinél, de vázlatosságuk dacára a felvillanó figurák éppolyan emlékezetesek, mint ahogyan azt Dahltól megszokhattuk, pontos, néhány vonallal felvázolt karikatúrák és archetípusok, akiket Quentin Blake a megszokott zsenialitással ábrázol illusztrációin.

Róka úr a népmesei ravasz róka, aki a környékbeli gazdák – Buci, Bugris és Bán – állatait dézsmálja, amíg a gazdák össze nem fognak, hogy egyszer s mindenkorra elintézzék. A rókák eszén és természetadta adottságain azonban még a gépek sem képesek felülkerekedni, és Róka úr a vesztes helyzetet a javára fordítja.

Sokat töprengtem azon, hogy miért ennyire sikeres a Fantasztikus Róka úr, hiszen nemcsak egy remek stop-motion animációs film készült belőle Wes Anderson rendezésében, de színdarab, musical és gyerekopera is. Talán abban keresendő a titok nyitja, hogy Dahl úgy képes egy klasszikus receptből (a rossz megbűnhődik, a ravasz főhős túljár ellenfelei eszén) újat főzni, hogy nem teremt fekete-fehér világot, lókötő főhőse mégis ízig-vérig szerethető marad. Ha jobban belegondolok, Dahl nem tör pálcát sem a lopás, sem a kiskorúak alkoholizálása fölött, Róka úr törvényszegései azonban szigorúan egy állat – és annak családja – túlélését szolgálják, míg Bugris, Buci és Bán semmiféle pozitívumot nem tudnak felmutatni. Futószalagos, rengeteg munkással működtetett tenyésztelepeik éles ellentétben állnak a Rókáék és barátaik által képviselt természetes élettel, és amikor a markolóik és puskáik ellenére kudarcot vallanak, a természet – Róka úr fogai, karmai, na meg csavaros észjárása – diadalmaskodnak felettük. A természet pedig összefog: a végén valamennyi állat együtt, egy asztalnál lakomázik, róka és nyúl, borz és menyét, békességben.