Molnár Krisztina Rita: Derűs hétköznapok – Kalendárium

Bár hétköznapokat említ a cím, ez a kötet igazi különlegesség – ahogy a borító is sejteti. Legalábbis azt tapasztaltam, hogy aki csak meglátta nálam a könyvet, mind kedvet kapott, hogy belelapozzon, s már ennyi is elég volt, hogy valami bensőséges érzelem fusson át az arcán.

A Derűs hétköznapok a harmadik kötet, melyben Füge Maléna és barátai életéről olvashatunk, de jobbára az előzmények ismerete nélkül is érthető. Persze Malénáék története is folytatódik benne – Kalendáriumról lévén szó, egy egész évüket kísérhetjük figyelemmel, és egy év nagy idő, sok minden történik közben. De legalább ennyire fontos szereplője a könyvnek az idő, az év. És, bár valamelyest az ünnepek is megjelennek benne, ez a Kalendárium azért is különleges, mert a hétköznapokról szól, arról, hogyan lehet azokat tartalmasabbá, élhetőbbé tenni. Teszi ezt az írónőtől és illusztrátortól már megszokott, rájuk oly jellemző bájjal, finomsággal és érzékenységgel.

Molnár Krisztina Rita írásait azért szerettem meg nagyon, mert képesek az élet apró dolgait, azok szépségét megragadni és visszaadni, anélkül, hogy giccsessé válnának. Az írónő a gyerekeknek szóló könyveiben sem hallgat a komoly, nehéz témákról, de képes olyan megértéssel, együttérzéssel szólni ezekről, amivel vigaszt, segítséget nyújt gyermek- és felnőtt olvasónak egyaránt.

Simonyi Cecília képei, rajzai-festményei pedig egyszerre gyermekiek és lényeglátók, és olyan bensőséges hangulatot árasztanak, hogy attól szerintem bárki újra gyereknek érezné magát. Abban a bekuckózós, réten futkározós, szeretettel körbeölelt értelemben.

Ez a könyv pedig különösen ilyen, ahogy végigveszi, mi mindent csinálhat az ember az egymást követő hónapokban. Nekem, felnőtt fejjel, persze nosztalgikus élmény is, de az a jó benne, hogy a fakuló, régi hagyományokat is úgy mutatja meg, hogy a ma embere is megértse, hogy miért jó. És így szépen, szelíden kézen fog, és visszavisz az emberibb élethez. Vannak benne ötletek a legcsúfabb és legszebb időjárásra is, meg receptek, sőt némi kis ismeretterjesztés is. Megannyi apró kincs, melyeket belül találunk, vagy odahaza, vagy a közelben. Semmiért sem kell nagyon messzire menni, semmi sem kerül nagyon sokba. De a legnagyobb kincs, amit átnyújt, az a derűs hozzáállás, amit nagyon jó lenne, ha mindenki magáévá tenne. Hogy ne csak az ünnepek legyenek ünnepiek, hogy ne csak azokon legyen derű meg öröm. Hogy észrevegyük a mindennapokban is mindazt a jót meg szépet, meg egyszerű kis jót, ami ott van bennük. És ami úgy tud hiányozni, mint só a jó ételből.