Főkép

David Virelles (zongora) egy rendkívül bátor lemezzel bővíti ECM katalógusát: egy mély kulturális gyökerekkel rendelkező, rengeteg (zenei) hagyományt átfogó-keverő, velük kísérletező hanganyagról van szó, ami egészen páratlan és izgalmas a maga nemében. A kubai ritmusok, a szakrális és világi, rituális elemek a háttérből gyakran az előtérbe lépnek a tizennyolc, egyenként mindössze két-háromperces kompozíció során. Ez a hullámzó dinamizmus egyrészt az állandóan váltakozó hangszerelésből fakad – több, mint egy tucat muzsikus működik közre, de többnyire csak külön-külön, amolyan kisebb afro-kubai kamarazenekarokra tagolva –, másrészt a bennük kialakított hangszeres arányok is megbolondítanak minket. A vonósoknak, fúvósoknak és az ütőhangszereseknek éppen úgy megvan a helye a Gnosison, mint a zongorának, az így létrejövő összhangot pedig egy több családból álló organikus egységnek tekinti Virelles: az ilyen típusú dinamizmus a multikulturális interakciót kívánja szimbolizálni.

 

Virelles zongora és Román Díaz vokalista-ütőhangszeres egymásra adott reakcióinak dialógusa a szerteágazó darabok fűzére. Kettőjük kapcsolata még a 2012-es Continuum albumra megy vissza, amely több ECM lemezen folytatódott (Mbókò, 2013; Antenna, 2016) és most egy újragondolt keretben virágzik tovább. Román Díaz – akinek központi szerepe volt az afro-kubai zenetörténetben – eltérő hangulatok megfestésének a nagymestere. Ütőhangszereivel a kubai ritmusokat páratlanul képes variálni, de énekhangja inkább olyan sámáni, fekete mise hangulatot kelt, mint ahogyan megjelenése is ebben a videóban:

 

 

Virelles rengeteget kísérletezik, főként a harmóniavariációkra, helyettesítésekre helyezi a hangsúlyt, mint a szóló zongora témákban (Lengua I), a nagy és széles futamok játéka helyett. Bár a zonogora mindvégig központi helyet kap az albumon, inkább a hangulatok megfestése az elsődleges (Lengua II), amely mintegy reprezentálja azt a tudást (Gnosis), amely az ősi törzsek és mai kultúrák közti érintkezésen alapul – a kortárs improvizatív nyelvi eszköztára keveredik állandóan az afro-kubai gyökerekkel, a szent Abakuá ütőhangszeres csoporttal.

 

A lemez a „Del Tabaco Y El Azúcar” című témával nyit, a kiváló Thomas Morgan kíséri nagybőgőn Virelles kalandos zongorajátékát egy eklektikus ütőhangszeres háttér előtt. A „Fitití Ñongo”–val már inkább a ritmus területén találjuk magunkat, hogy az „Erume Kondó” meghalljuk az első tradicionális ütőhangszeres formát és kántálást Díaztól, amelyet aztán egy extenzívebb formában a „Benkomo”-n is meghallgathatunk. Ezt követően ismét megváltozik a zene szövete, a „Tierra” és a „Visiones Sonoras” több vokálisan váltakozó részt ölel fel, amíg a „Nuná”-n Morgan bőbője kerül előtérbe, valamint egy zongoraszóló, hogy ismét az ütőhangszerek erdejének mezején találjuk magunkat.

 

Az egész korong mégis konzisztens hangvételt üt meg, nincsenek nagy kilengések, az ősi és kortárs elemek kiegyensúlyozottan keverednek, Virelles új korongja pedig egy amolyan ritmikus rituálévá válik,de csak erős idegzetűeknek.

 

Előadók:

David Virelles – zongora

Román Díaz – ütőhangszerek és vokál

Nosotros Ensemble

 

Elhangzó szerzemények:

1) Del Tabaco Y El Azúcar

2) Fitití Ñongo

3) Lengua I

4) Erume Kondó

5) Benkomo

6) Tierra

7) De Ida Y Vuelta I

8) Lengua II

9) De Ida Y Vuelta II

10) Nuná

11) Epílogo

12) Dos

13) Caracola

14) Visiones Sonoras

15) De Portal

16) De Tres

17) De Cuando Era Chiquita

18) De Coral