Főkép

Vajon mi történne, ha egy képzeletbeli Japánt és egy fiktív Olaszországot, mielőtt még a technológia mindent megváltoztatott volna, sokkal közelebb rajzolnánk egymáshoz a térképen, annyira közel, hogy csak egy tenger válassza el őket egymástól? J. Goldenlane Papírtigrise egy olyan világba kalauzol el, ahol ez nemcsak feltevés, a két ország közti kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok nagyon is valósak. Így eshet meg, hogy a felkelő nap országaként megjelenő Morat-Sin császára, a Mennyszülte Égi Sárkány érdekházasságra jelöli a legszebb unokahúgát, a Nádszálkarcsú Ji-Mir hercegnőt, aki feleségül készül menni a színek, a pompa fővárosaként ismert Eriniss (Velence) leghatalmasabb kereskedő dinasztiájának, a Nathenek Siwa ágának fejéhez, Nathen Siwa Horatióhoz.

 

Két kultúra találkozásának lehetünk szemtanúi, ahogy a rideg távolságtartáshoz szokott Ji-Mir bepillantást nyer a lüktető Eriniss mindennapjaiba, ahol minden ember, legyen szolga vagy nemes, festett arcú, kedélyes társalkodó. A regény egyik vezéralakja a fiatal hercegnő, akinek jellemét időről időre próbára teszik, s a kezdeti nehézségek ellenére a történet végére igazi uralkodóvá válik – fejlődése szépen ki is domborodik eközben.

 

A cselekmény a hercegnő érkezése után kezd el több szálon futni, amikor is akaratán kívül egy ördögi ármány főszereplőjévé válik. A Nathen palotában eltévedt, majd az intrika folytán éppen megszöktetett hercegnőt felismerő szata (elit testőr), Ho Tarasin Mitana, mikor ráeszmél, hogy mi zajlik a szeme előtt, azonnal az Ura (pontosabban Úrnője) nyomába ered, hogy életével védhesse annak életét. Esküjéhez híven mindent elkövet, hogy a nyomára bukkanjon, ebben egy lángvörös hajú nő, Róka segédkezik neki, aki ismeri a várost, mint a tenyerét, s nem mellesleg a szavak mestere. Ketten hihetetlen és sokszor nem kicsit mulatságos kalandokba keverednek, ahogy a (helyi nyelvet nem beszélő) szata mogorva szamurájként kész bárkit kardélre hányni, aki közte és Úrnője közt áll, míg az útját egyengető társa mindvégig próbálja a szavak erejével megelőzni a harcos tetteiből fakadó következményeket, vagy éppen a totális káoszt.

 

A könyv műfaját tekintve fantasy, amit általában alaposan átjár a mágia, a titkos tanok itt mégis kevésbé hangsúlyosak – bár emiatt egy percig sem volt hiányérzetem. Ellenben karddal vívott harcokból kapunk jócskán, ezek megjelenítése bravúrosan érzékletes. A könyv lapjait (az erinissi mindennapokat) átitatja az intrika, ahogy a kereskedőházak, és azokon belül a családtagok is folyton versengenek egymással. A szerző mesterien vázolja, ahogy ezek a játszmák felépülnek, ki kinek a bábuja, avagy kinek a bukását tudják a hatalmasok a saját előnyükre fordítani, és kiét nem… Végül persze minden kiderül, s hogy kinek-kinek mit tartogat, annak járjon utána mindenki maga!

 

Megmondom őszintén, mégis kicsit zavarban vagyok, amikor erről a műről értékelést kell írnom, mert a rengeteg élvezetes fordulat mellett jutott néhány zavaró tényező is. Nagyon tetszett például a testőr alakja, ahogy egy teljesen ismeretlen városban próbál Ji-Mir nyomára bukkanni, úgy, hogy a helyieknek egy szavát sem érti. Szerettem a sziklaszilárd jellemét, hogy képes lett volna saját barátai ellen is kardot emelni, ha azok megsértik a becsületét vagy esetlegesen Úrnőjéét. Ugyanakkor a könyvet legalább harminc oldallal rövidebbre lehetett volna írni, ha a szerző a hangulatkeltésnek egy más módszerét választja, mint hogy minden alkalommal leírja a szereplő teljes nevét. Erre körülbelül a könyv negyedénél lettem figyelmes, és mire elfogytak a lapok, álmomból felkeltve is tudtam, ki az a Ho Tarasin Mitana. Hasonló megtiszteltetésben részesül a hercegnő is, akinek neve mellett rendszerint felsorakoznak származásának, rangjának vagy alakjának megfelelő, hangzatos jelzői. Ezek egy adott szintig valóban fokozzák az élményt, de a regény egész terjedelmében szükségtelennek éreztem, bár beismerem, lehet hogy ez csak szőrszálhasogatás a részemről.

 

Mindent összevetve remek kikapcsolódást nyújtott ez a könyv, bár nem új keletű: a 2002-es megjelenés újrakiadásáról beszélünk. Aki eddig elszalasztotta, most itt a lehetőség bepótolni – biztosan nem fogja megbánni, mert a végére minden pozitív szereplő, a maga ügyes-bajos életével, természetes tökéletlenségével belopja magát a szívünkbe.