Exit Eden: Rhapsodies In Black (CD)

Nem elképzelhetetlen, hogy tévedek, de határozottan azt a tendenciát érzékelem, hogy a szimfonikus és/vagy csajos metal bandák előretörésével egyre nagyobb teret kap a műfajon belül a klasszikus popzene közvetett vagy közvetlen hatása. Emellett elszaporodtak a feldolgozásalbumok is, és itt nem kizárólag Scott Bradlee Postmodern Jukeboxára gondolok, hanem például olyan kiadványokra, mint a Halestorm Reanimate EP-i, habár a jelenség nyilvánvalóan nem újkeletű, hiszen elég, mondjuk, a Metallica Garage Inc.-jére gondolni – ráadásul a kevésbé súlyos dallamok bekeményítésével többek között a Therion is kísérletezett az ABBA „Summer Night City”-jének átértelmezésekor. Egy szó mint száz, szaporodnak-gyűlnek a metal és a pop frigyéből származó szerelemgyerekek. És ha ilyesmit ki lehet jelenteni, négy metal díva (no meg a mögöttük álló igencsak profi csapat) most feltette a koronát az egészre, amikor elkészítették a Rhapsodies in Black című nagylemezüket.

 

Mert hiszen ahogy annak idején, a rockzene fénykorában (akkoriban legalábbis úgy éreztük, az volt, és aki megélte, valószínűleg a mai napig annak tartja) számos „supergroup” alakult a meghatározó zenekarok tagcseréi és/vagy feloszlása után, esetleg mellékprojektként, hasonlóképp e négy hölgy együttesét, az Exit Edent is egyértelműen ugyanebbe a kategóriába lehet sorolni.

 

Az Egyesült Államokban született, de sikereit Európában elérő Amanda Sommerville leginkább talán az Avantasia-projekt operai altjaként ismert, habár számomra a Kiske/Sommerville albumok a meghatározóak. Hivatásos énektanárként kétségkívül nem hibázhat, ráadásul oly hosszú metalos karrier áll mögötte, hogy minden porcikájával érzi a zenét. A francia Clémentine Delauney mostanában a Visions of Atlantisszel énekel, és kövezzenek meg, de úgy érzem, hogy ebben a mostani formációban sokkal inkább magára talált, mint náluk, mivel valahogy jobban áll neki ez a poposabb vonal a bonyolult dallamoknál (hiába, hogy azokban is jeleskedik), ugyanakkor mégis kegyetlenül kemény az egész. A brazil, de Hollandiában a Phantom Elite csapatát erősítő Marina La Torraca ugyancsak elsőrangú, ha kell, egészen operai hang. Nem véletlen, hogy ő is fellépett az Avantasiával/-ban. Az egyetlen ismeretlen arc a német Anna Brunner, és nekem egyértelműen kellemes, sőt, egyenesen döbbenetes meglepetés. Ha hard rockra és (nem szimfonikus) metalra gondolunk, akkor pontosan olyan orgánumot képzelünk el, amilyen az övé. Aki nem hiszi, hallgassa-nézze meg a Lady Gaga-féle „Paparazzi” feldolgozását vagy az „Unfaithful” (Rhihanna dalának) második verzéjét, amiben a Faith No More, pontosabban a páratlan Mike Patton torzított ordítását idézve énekel, de a többi dalban is jól felismerhető, amikor ő szólal meg.

 

A kiválasztott és átmetalosított számokról szinte felesleges is beszélni; gyakorlatilag mindegyik jól ismert nóta a pop és a lágyabb rock különböző korszakaiból. Clémentine Delauney nyilatkozta erről, hogy szándákosan szemezgettek több évtized és stílus képviselőinek legnagyobb slágereiből, mi több, a producerek alaposan átgondolták, kinek melyik sorok állnak a legjobban. Ha mégis részletezni akarnám a lemez tartalmát, csupa szuperlatívuszokban tudnék beszélni. A „Frozen”, Madonna érzésem szerint legjobban sikerült albumának egyik meghatározó dala a Simone Simonsszal kiegészült Exit Eden előadásában is fenomenális, a gitárszóló (Evan K. „munkája”) pedig egyenesen a késői Whitesnake legszebb pillanatait idézi. De ugyanilyen hatásos például Katy Perry „Firework”-je is a fokozásos előkészítés utáni meghökkentően visszafogott első refrénnel egyetemben. A „Total Eclipse of the Heart” egy teljes nemzedék felejthetetlen kedvence volt (de akik nem szerették, azok sem tudták kiverni a fejükből), és ebben a változatban ugyanolyan, ha nem még inkább borzongatóbban szépséges, ahogy Bryan Adams „Heaven”-je is himnuszi magasságokba emelkedik.

 

Ami engem illet, egyetlen dalt, az „Impossible”-t nem ismertem a felhozatalból, és bizony be kell vallanom, hogy nem egyszerűen meghökkentett, mennyire eltalált ez a szám (Shontelle eredetije is), hanem egyenesen a kedvencem lett a nagylemezről. A szavak teljesen feleslegesek; meg nézni a videót, és ki-ki maga döntse el, egyetért-e velem, avagy sem. (Persze a vizuális koncepció meglehetős egyhangúsága ellenére az összes többi képi megnyilatkozást érdemes megtekinteni.)

 

 

Ami kifejezetten tetszett még a produkcióban, az a közösségi médiában folytatott kampány volt: a fokozatos és hosszas előkészítés, majd a finom érzékkel adagolt „single”-megjelenések, a tagok profiljain folyamatosan, de nem unalmasan felbukkanó nyilatkozatok, bejegyzések, linkek. Annak idején Bret Easton Ellis csinált valami hasonlót (még nem a Facebookon) a Holdpark megjelenése előtt.

 

Egy szó, mint száz, nekem idénre megvan az egyik kedvenc albumom, akármennyi zseniális koronggal jelentkezik még akárhány kiváló előadó is. Már csak a koncertet várom, és remélem, hogy ott a lánybanda mellett a lélegzetelállítóan zúzó kísérőzenekart is láthatom majd, mert hát azok a gitárok, dobok, bőgők és szintik (meg a cselló, a fuvola stb.) ugyanazon a hihetetlenül magas színvonalon és ihletettséggel szólalnak meg, mint Amanda, Clément, Marina és Anna csodásan kiegyensúlyozott, egymást tökéletesen kiegészítő kvartettje.

 

A zenekar tagjai:

Amanda Somerville – ének

Clémentine Delauney – ének

Marina La Torraca – ének

Anna Brunner – ének

 

Hardy Krech – billentyűk, programok

Mark Nissen – billentyűk, programok

Johannes Braun – billentyűk, programok

 

Sandro Firedrich – fuvola, duda

Sascha Paeth – elektromos gitár, basszusgitár

Stefan Pintev – vonósok

Andreas Fahnert – kórus

Johannes Braun – vokál

Evan K. – elektromos gitár, basszusgitár

Michael Becker – cselló

Jim Müller – elektromos gitár

Jörn Heilbut – akusztikus gitár

Billy King – kórus

Ossi Schaller – elektromos gitár

Alexander Vallon – akusztikus gitár

Antje Steen – tangóharmonika

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. A Question of Time

2. Unfaithful

3. Incomplete

4. Impossible

5. Frozen (feat. Simone Simons)

6. Heaven

7. Firework

8. Skyfall (feat. Simone Simons)

9. Total Eclipse of the Heart (feat. Rick Altzi)

10. Paparazzi

11. Fade to Grey