Főkép

Egy ideje úgy érzem, hogy a régizenei mánia egy kissé olyan, mint a bélyeggyűjtés. Egyrészt a rajongó ténylegesen megszállottként igyekszik ilyen vagy olyan módon megszerezni minden darabot, hogy úgy mondjam, a teljes sorozatokat, másrészt az esztétikailag jobban-rosszabbul sikerült darabok tanulmányozásakor sokszor olyan felismerésekre jut, amelyek a hagyományos iskolai órák keretében vagy el sem hangzottak, vagy egyszerűen nem tudatosodtak benne.

 

Vegyük például a jelen válogatást, amely a 18. századi érett és késő barokk, elsősorban a stile galante főként kevésbé ismert szerzőinek kompozícióiból válogat. (Persze itt is van húzónév, Antonio Vivaldi, akit szerencsére nem valamelyik elcsépelt művével próbálnak tovább népszerűsíteni, ugyanakkor nem is egy teljesen obskúrus kompozíció kerül bemutatásra, úgymond, világpremierként.) Magyarként azt a megdöbbentő felfedezést tehetjük, hogy a mi III. (Habsburg) Károlyunk nem csupán magyar (és cseh, valamint nápolyi, szardíniai stb.) király volt, hanem német-római császár is, és Európa akkori legnagyobb hatalmú uralkodójaként a kulturális élet számos kiválósága kereste a kegyeit (mint a már említett Vivaldi, habár neki nem sikerült elnyernie azokat.) Emellett a kor mesteri közül nem egy az Esterházy család karmestereiként és zeneszerzőiként élt meg. Egyszóval az akkori Habsburg-birodalom és benne Magyarország – elsősorban persze mégiscsak Bécs – már ekkor jelentős alakítója volt többek között a zenei ízlésnek.

 

Ezért aztán nem is csoda, hogy az olyan – valószínűleg még az igazi ínyencek számára is ismeretlen – komponisták, mint Angelo Ragazzi, Joseph Umstatt és Joseph Ferdinand Timmer alkotásai is kellően magas színvonalat képviselnek, és aki kedveli a barokk és rokokó stílust, főképp pedig a kettő közötti átmenetet, rengeteg örömét leli a jelen albumban.

 

Számomra az igazi meglepetés Timmer muzsikája jelentette. Első hallásra talán valamelyest túlbonyolítottnak tűnhet az itt szereplő versenyműve, az ötletek kidolgozása, a szólóhangszer és a zenekar tematikus szétválasztása és a témák összefonása végül gyönyörteli pillanatokat adhat bárkinek. A viszonylag sok és hirtelen váltás valahol Vivaldi extravagánsabb concertóira emlékeztet, mégis egészen sajátos marad a stílus, semmi utánzás, sem követés, legfeljebb befogadás és magáévá tétel. Zenéről írni persze értelmetlen, s ezért felesleges is, így csak azt tudom ajánlani, hogy mindenki hallgassa meg (lehetőleg) többször a darabot, és maga alakítsa ki róla a véleményét. Nem hiszem, hogy csalódást okozna bárkinek.

 

Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy a többi darab unalmas lenne, mivel mindegyik egészen nagyszerű kis mű a maga nemében (azt tudni kell, hogy a tisztán hangszeres zene akkoriban inkább szórakoztatásra szolgált, parányit olyan módon, mint ma az igényesebb popzene), kivetnivalót legalábbis nehéz lenne találni bennük.

 

Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy Andrés Gabetta és a nevét viselő kamarazenekar tökéletesen szólaltatja meg a concertókat. Az autentikus hangszerek jóformán eleve garantálják a hibátlan megszólalást, a hozzáértő interpretációt, a szükséges zenei-esztétikai alázatot, vagyis azt, hogy nem akarják ráerőltetni a művekre az azóta eltelt századok változásait, legfeljebb a zenetörténeti tudás, a kutatásokon alapuló előadásmód nagyon mai, vagyis könnyen elképzelhető, hogy amit ezen a lemezen hallhatunk, jobban, technikásabban szól, mint annak idején, de ettől még nem lesz kevésbé hiteles az anyag, sőt, lehet, hogy a komponisták fejében így, vagy ehhez hasonlóan szólaltak volna meg a darabok.

 

És tényleg ne feledjük, hogy ezek az évtizedek, ez a század annak a birodalomnak a fénykorát jelentették, amelynek a hosszú török hódoltság után végre (ha ennek nem is mindenki örült) az egész ország a része lehetett.

 

Előadók:

Andrés Gabetta – hegedű, karmester

Cappella Gabetta

 

A lemezen elhangzó művek listája:

1-3. Antonio Vivaldi: Concerto for Violin, Strings and Continuo in A Minor, RV 358, „La Cetra”

4-6. Angelo Ragazzi: Sonata à 4 for Violin, Strings and Continuo in G Major. Op. 1 No. 8

7-9. Joseph Umstatt: Concerto No. 6 for Violin, Strings and Continuo in B-Flat Major

10-12. Joseph Ferdinand Timmer: Concerto à 5 for Violin, Strings and Continuo in B-Flat Major

13-15. Angelo Ragazzi: Sonata à 4 for Violin, Strings and Continuo in G Major. Op. 1 No. 6

16-18. Joseph Umstatt:Concerto No. 5 for Violin, Strings and Continup in C major