Főkép

Ahogy a technika oly’ sok területén, a filmiparban is óriási fejlődés zajlik az ezredforduló óta. Ennek eredményeképpen az utóbbi időben korábban csak papír alapon testet öltött történeteket vettek filmre – a képregényekkel az élen –, lenyűgöző, esetenként épp ésszel nehezen felfogható megoldásokkal operálva. Ezzel párhuzamosan a remake-ek, újragondolások sincsenek híján az érdeklődésnek, s bár esetükben kevesebb szerep jut a számítógépes grafika bravúrjainak, szintén mai frissességgel hatnak a nézőre. Mindez alapvetően jól hangzik, de úgyszintén érdemes szót ejteni az esetleges árnyoldalról. Ez a kétoldalúság A hét mesterlövész XXI. századi megformálására, s jelen cikk esetében elsősorban annak filmzene-gyűjteményére is vonatkozik.

 

Több okból is nehéz erről a hanganyagról írnom. Egyrészt édesapám egyik kedvenc filmjének (az 1960-ban készült mű) új verziójáról van szó, másrészt mivel a fő dalszerző, James Horner sajnos nem érhette meg a lemez megjelenését, mivel 2015. június 22-én kétüléses repülőgépével lezuhant, és életét vesztette; mindössze 61 éves volt. Horner a ’70-es évek vége óta írt filmzene-albumokat, a maga jellegzetes stílusát a legkülönfélébb mozikhoz társította, mint például korai Star Trek filmek, Őslények országa, Egy csodálatos elme, az Oscar-jelölt Apollo 13 és A rettenthetetlen, vagy a Titanic, amelyért csak ő két Oscar-díjat kapott.

 

 

A górcső alá vett, 25 tételes hanganyagban védjegynek számító, hömpölygő szintetizátor-témák az uralkodók, melyek egy közel állandó hangulati és érzelmi tónusú kompozíció-sorozatot ölelnek körül. Ezek többségében hasonló megszólalású effektekkel tagoltak, csupán a kivételes és ünnepélyesre emelt pillanatokban hallhatunk rendhagyóbb, felkavaró, monumentális, fokozottan érzelmes megoldásokat, amelyek leginkább jelentik az anyag vonzerejét számomra. Ilyen rögtön a nyitó „Rose Creek Oppression” borzongató női vokál kórusa, a vonósokban bővelkedő „Volcano Springs” visszaköszönő fafúvósai, emellett némi Elmer Bernstein-íz is felüti a fejét. Folytathatja a sort az elnyújtottabb, kisebb kakofóniába torkolló „Takedown”, majd az egyik leghatározottabban emelkedett darab, a harsány ütősökkel, feszült pergőkkel felvértezett „Faraday’s Ride”, és említést érdemel a Bernsteintől kölcsönzött bónusz dal, a „The Magnificent Seven”, amely jól érzékelteti a különbségeket az iménti film és zenéje, valamint az eredeti munkák között. Horner „lüktető” álló tamütésekkel teli muzsikáját mindentől elvonatkoztatva hallgatva inkább pörögnek a Karib-tenger kalózai és hasonló kalandtörténetek jelenetei az ember szeme előtt, mintsem az Ennio Morricone és Bernstein nevével párosított westernek képsorai.

 

Ahogy a mozi, úgy a zene szintén merőben más élményt nyújt, mint az ikonikus motívumokkal teleszőtt Bernstein-dalgyűjtemény és a klasszikus film, idősebbnek és fiatalabbnak egyaránt, akárhogy vesszük. Lehet, hogy az avatott filmzene kedvelők másképp gondolják, szerintem azonban a 2016-os darabok időtállósága elődjével szemben megkérdőjelezhető. Ezzel együtt a 2016-os A hét mesterlövész filmzenéje teljes hosszában rejt izgalmas és érdekes muzikális történéseket, amelyek különleges párosításként érvényesülnek a kortárs westernben.

 

A lemezen elhangzó tételek listája:

1. Rose Creek Oppression

2. Seven Angels of Vengeance

3. Lighting the Fuse

4. Volcano Springs

5. Street Slaughter

6. Devil in the Church

7. Chisolm Enrolled

8. Magic Trick

9. Robicheaux Reunion

10. A Bear in People`s Clothes

11. Red Harvest

12. Takedown

13. Town Exodus - Knife Training

14. 7 Days, that`s all You Got

15. So Far So Good

16. Sheriff Demoted

17. Pacing the Town

18. The Deserter

19. Bell Hangers

20. Army Invades Town

21. Faraday`s Ride

22. Horne Sacrifice

23. The Darkest Hour

24. House of Judgment

25. Seven Riders