Főkép

Tigran Hamasyan új szóló korongja a végletek játéka: az egészen lágy hangokon át a dermesztő brutalitás már a nyitó „Markos and Markos” témában is megjelenik. Hamasyan először elringat, hogy aztán egy ugyanolyan hosszúra mért körben ránk borítsa a nyugalmunkat, megzavarodunk, és aztán megint lenyugszik minden. Ez az érzés az album lejátszásának minden kezdetekor megjelenik, már-már félünk elkezdeni újra meghallgatni a korongot. Ugyanakkor mégis mindig nagyon izgalmas, mert Tigran a saját stílusát formálja tovább egy egészen lehengerlő és szerethető albumon, sokféle kontraszt jegyeiben.

 

Korábbi munkáiból tudjuk, hogy Hamasyan szeret énekelni. A 2011-es, A Fable igazán újító volt a tekintetben, ahogyan együtt dúdolt és fütyült hangszerével. A most kiadott korongon viszont hangját nemcsak dallaméneklésre, hanem ritmushangszerek helyett a már önmagukban is rendkívül komplex periódusok tovább bonyolítására és felerősítésére használja, mint például a „Nairian Odyssey”-n. Ez a téma egy önmagában is lenyűgöző akusztikus zongoradarab, de a 11 percnyi játékidő is az album középpontjába helyezi a többnyire fele ilyen hosszú játékidejű vagy még rövidebb kompozíciókat. Persze legyen akármennyire impulzív és dinamikus játékos Hamasyan, most sem siet el semmit. Szépen építkezik, improvizál, énekel és robbant. Mert zenéje szólóban is eléri triójának páratlan nyers agresszivitását, néha egészen zavarba ejtő, kicsit kényelmetlen hallgatni, picit túl komoly és ezért nem eléggé könnyed, de hát Hamasyan minden tekintetben igen súlyos muzsikus.

 

„A megfigyelés művészetét időtlen idők óta gyakorolják az emberek, néha öntudatlanul is. Ez különösképpen érdekes 2016-ban. Valahogyan a régmúlt végtelenjének és változékonyságának érzete áll szemben a jelen végtelenjével és változékonyságával. A régmúlt és a jelen összefonódása pedig együtt teremti meg a létezés érzetet. Ez az album a mai világunk megfigyelését mutatja be és a vállainkon cipelt múltunk súlyát, ami folytonosan hat ránk, még ha nem is ismerjük fel. Ez az album a saját tapasztalataimról szól.” – Tigran Hamasyan

 

A „New Baroque 2” egészen magas hangfekvésben tartogat szépségeket egy kis időre – mindössze 1 perc 36 másodperc hosszú –, szintetizált zongorahangok aláfestésével, hogy ezt mintegy ellen pontozza egy zongora etűd („Etud No. 1”), amelyről akaratlanul Bartók és Chick Corea gyermekdalai jutnak eszünkbe.

 

Az „Egyptian Poet” az ének és a zongorapedálok ördögi játékából áradó, fantasztikusan finom akusztikus hangeffekt. Hamasyan miközben a jobb oldali pedállal nyújtja a hangokat, kezével tompítja vagy közvetlenül üti a húrokat. De a másik bizalma („Fides Tua”) jól eső érzéssel tölt el mindenkit, mint ahogyan az erről szóló kompozíció is.

 

 

Az An Ancient Observer egy szomorkás hangulatú album, amelynek kompozíciót a művész az utóbbi három-négy év során szerezte, és bár csak két darab alapul örmény melódiákon, Tigran gyökerei állandóan a felszínen pulzálnak. A hangulatok és dinamikák állandó kontrasztjai mellett a szerzemények is eltérően megszerkesztettek, vannak teljesen megírt és csak részben kimunkált, az improvizációnak teret engedő darabok. Egy valami állandó: Hamasyan kifogyhatatlan fantáziája és lenyűgöző játéka.

 

Előadó:

Tigran Hamasyan – zongora, szintetizátor, ének

 

Elhangzó szerzemények:

1) Markos and Markos

2) The Cave of Rebirth

3) New Baroque 1

4) Nairian Odyssey

5) New Barique 2

6) Etude No. 1

7) Egyptian Poet

8) Fides Tua

9) Leninagone

10) Ancient Observer