Peter F. Hamilton: Eltékozolt ifjúság

A magyar olvasók nagy része a brit sci-fi szerző, Peter F. Hamilton nevével pár éve találkozott először, amikor 2014-ben a Delta Vision elkezdte gondozni az író műveit (noha már 2008-ban jelent műve magyarul, a méltatlanul elfeledett A földre hullt sárkány). A Delta Vision – nagyon okosan – Hamilton kultikus duológiájával, a Nemzetközösség-sagával kezdett, ami egy több mint kétezer oldalas, grandiózus, epikus űropera. Az idén tavasszal megjelent Eltékozolt ifjúság ennek a világnak egy sokkal korábbi korszakába enged bepillantást, a 2040-es évekbe.

A történet középpontjában az ember megfiatalításának eljárása áll, pontosabban az egyik első kísérlet. Az Európai Unió utódja euromilliárdokat költ a módszer kidolgozására, a politikusok pedig úgy gondolják, valaki olyat kellene megfiatalítani, aki az ajándékként kapott évei alatt „behozza a kezelés árát”. Így esik a választás Jeff Bakerre, az adatkristályok technológiáját évtizedekkel ezelőtt kidolgozó tudósra. Találmánya amellett, hogy fenekestül felforgatta a világot, egyben egy óriási lökést is adott a fejlődésnek. Joggal várják tehát a döntéshozók, hogy Jeff hasonló találmányokkal fogja gazdagítani az emberiséget. Azzal viszont senki nem számol, mit is jelent valójában, ha egy hetvenéves férfi újra huszonéves testbe költözik – különösen a férfi tinédzser fia, Tim, akinek éppen ekkor lesz új és gyönyörű barátnője.

Bár nem szeretem az ilyen típusú könyvajánlókat, mégis kénytelen vagyok azzal kezdeni, mi nem az Eltékozolt ifjúság. Erre azok miatt van szükség, akik olvasták a Pandóra csillagát és a folytatását, mert ők is össze fogják hasonlítani Hamilton opusát és ezt az alig négyszáz oldalas regényt. Szóval, az Eltékozolt ifjúság nem akciódús regény. A cselekménye abból áll, hogy a főbb szereplők igyekeznek rájönni, hogyan is viszonyulnak egymáshoz és végső soron saját magukhoz. Amikor történik is valami mozgalmas a regény vége felé, arról is inkább csak a hírekből értesülünk, a szereplőink nem tevékeny részesei az eseményeknek. Itt nincsenek hatalmas távlatok sem. A háttérben felsejlik ugyan a globalizáció, és hogy a britek nem tartják jó ötletnek az egységes Európát (mennyire vicces ezt olvasni a Brexit után), de a fő cselekmény nem ezzel foglalkozik. Nincsenek hatalmas sci-fi ötletek sem, a gyerekcipőben járó megfiatalító eljáráson és az adatkristályokon kívül, de utóbbi is inkább a mindennapok része, nem kuriózum. Pár apróságon kívül a regény akár napjainkban is játszódhatna. Hogy akkor mi van mégis a könyvben? Tinédzserek szerelmi élete. Igen, jól olvastátok, a regény egyik része erről szól, a másik része pedig arról, hogyan is éli meg Jeff, hogy újra huszonéves, de hetvenévnyi tapasztalattal.

Maga a koncepció, hogy egyszerre figyeljük a bizonytalan, éretlen Tim és a „vén róka” Jeff cselekedeteit, világhoz való hozzáállását, nagyon érdekes. Csak annyira nem izgalmas egyik karakter sem, hogy ilyen hosszan arról olvassunk, éppen le akarnak-e feküdni valamelyik felbukkanó lánnyal, vagy, hogy a lányok melyikükkel feküdnének le szívesebben. Úgy érzem, a könyv néha kifejezetten a rossz romantikus regények fordulataival él, és sokkal többet tudunk meg például Jeff nőügyeiről, mint mondjuk arról, hogyan fogadja teste fiatalságának más aspektusait. De Tim sem jobb, az ő tinédzser görcseiről is sokkal többet olvasunk, mint amennyit véleményem szerint a koncepció indokolt volna. Ráadásul a fordítás sem segít ezen, ugyanis sokszor annyira stílus- és helyzetidegen fordulatok kerülnek a szövegbe (például egy beindult tizenéves gondolatainak leírásánál előkerül a „kebel” szó valami sokkal profánabb és ideillőbb helyett), amelyek csak kiemelik, mennyire unalmas is sokadszorra csak a szexről olvasni a könyvben, miközben a megfiatalítás többi aspektusa lassan elsikkad.

Mert vannak itt még remek ötletek. Akadnak mellékszálak, amelyek kisebb-nagyobb mértékben reagálnak Jeff megfiatalodására (például az idős barátok vagy a feleség Alzheimeres édesanyjának esete), mégis, Hamilton ezekkel nem foglalkozik annyit. Amikor ezek felbukkannak, akkor működik igazán a regény, akkor látszik, hogy a szerző fejében átgondoltan van jelen, amit a megfiatalodásról tudni lehet. (Ha pedig olvastunk más Nemzetközösség-regényt, akkor van is okunk ezt elhinni.)Arról az időszakról is izgalmas olvasni, amikor az emberiség még nem lépett egy új fejlődési korszakba, de már nagyon a küszöbén van. Űrutazás, virtuális realitás, génmódosítás és a megfiatalítási eljárás maga, ezekről mind látszik, hogy egy napon globális és végleges változásokat fognak elhozni az emberiség számára.

Hardcore fanoknak mindenképpen kötelező regényről van szó, csak fel kell készülni, hogy bizonyos dolgok, amik nem voltak valami szimpatikusak a korábbi duológiában, azok itt sokkal hangsúlyosabban kerülnek elő. Akit viszont mindezek annyira nem zavarnak, azok élvezettel merülhetnek el a Hamilton által megálmodott közeljövőben, ami rengeteg apróságot rejt magában, ami felfedezésre vár. De az azért látszik, hogy az írónak sokkal jobban áll, amikor csillagközi mértékben gondolkodik – szerencsére erről hamarosan újra meggyőződhetünk, mert a kiadó nem áll le az életmű gondozásával. Addig pedig itt van az Eltékozolt ifjúság, ami egy sokkal személyesebb, sokkal kisebb sztori, de nem kevésbé komoly lehetőségekkel.