Főkép

Chick Corea egy minden tekintetben rendkívüli és remekül sikerült kiadvánnyal zárja 75. születésnapjának az ünneplését, így a 76-odikhoz közel. Történt ugyanis, hogy tavaly ősszel egy nyolc héten át tartó koncertkarnevált ült a New York-i Blue Note-ban hosszan ívelő pályájának megünneplése alkalmából – mi pedig csak úgy vágyakoztunk a sosem alvó városba, de eljutni csak gondolatban sikerült, és persze néhány közönségfelvétel meghallgatásán keresztül. Ezért először nem is értettük, hogy miként maradhatott le a bőven dokumentált eseménysorozatról a Brad Mehldau-val adott duó-koncertek néhány csúcsa. A kiadványt kézhez kapva vált csak világossá, hogy ennek egészen egyszerű a magyarázata: ez a grandiózus, három korongos album – amelynek deluxe változata egy dokumentumfilmet is tartalmaz – ugyanis még a 70. szülinap megünneplésének a dokumentációja, szintén a Blue Note-ból.

 

Mindhárom korong hetven perc feletti vagy ahhoz nagyon közeli játékidejű, és mégis, mindegyik egyszerűen magába szippant. Egy ilyen sorozatra rengeteg veszély leselkedik, például az öntömjénezésből fakadó, kontrollálatlanságba hajló, véget nem érő szólók erdeje, de ha esetleg voltak is ilyenek, ezeken a korongon semmi nem utal erre. Mindvégig rendkívül koncentrált muzsikálást hallunk, maximum egy-egy téma közötti szünetben szűrődik át valami az ünnepi hangulatból, de ilyenkor is csak azt érezzük, hogy mennyire jó volna majd jelen lenni a nyolcvanadik ünnepi sorozaton – Corea szerencsére továbbra is rendkívül termékeny és csúcsszuper koncerteket ad.

 

Mégis, mi tartja egyben ezeket a lemezenként is nagyon eltérő programokat? A válasz nem annyira nyilvánvaló, mint amilyennek tűnik: igen, természetesen Chick Corea, a zenész, de a 48 szettből összeválogatott hanganyag, túl azon, hogy mind nagyon igényes minőségben lett rögzítve, még így is magában hordozza annak a kockázatát, hogy a rengeteg muzsikus, akikkel Corea együtt játszik, még ha mindegyikük a jazz krémjéhez tartozik is, együtt és külön-külön annyira eltérő minőségeket fognak alkotni Coreával, hogy az óhatatlanul egy amolyan válogatásalbum érzetét fogja kelteni a hallgatóban. Ez részben elkerülhetetlen, de nagyobb részt viszont az a hatalmas, Corea köré tudatosan rendezett zenei pezsgés és tapintható intelligencia hidal át mindent, ami a legalapvetőbb közös nevezővé válik Corea személyét is meghaladva ezen a tripla albumon. Corea ebben a közegben pedig otthonosan lebeg, és ahelyett, hogy saját csillogásával árasztana el mindenkit, a többiek fényében úszik.

 

Az első lemez rögtön négy programból áll: a Return to Forever unplugged változatából, egy téma erejéig egy egészen különleges trióból Gary Peacock-kal és Brian Blade-del – aki szereti és ismeri a jazz-t, már ennek érzi a súlyát –, a Five Peace Band fantasztikus két témájából John McLaughlinnal, Kenny Garrett-tel, John Patituccival és megint Brian Blade-del, valamint egy teljesen lehengerlő duóból, szintén két téma erejéig Bobby McFerrinnel. Ennél a korongnál senkinek sem kellhet több, pedig még mennyi rengeteg mindent kap!

 

A második lemez egy duóval nyit Gary Burton-nel és a Harlem-i vonós négyessel, a második közös témában Gayle Moran Coreával, Chick zongorista, énekes feleségével – aki most értelemszerűen csak énekel. Ha valaki ettől még nem szédült meg, akkor olyan szupersztárok következnek, még mindig ugyanezen a lemezen, mint Jack DeJohnette vagy Buika – a teljes lista gazdagságához görgessenek lejjebb.

 

A harmadik korong pedig két, valójában inkább három, egymástól egészen eltérő élményt nyújt, bár két felállás zongoraduó: az egyik Marcus Roberts-szel – és az egyik témában Wynton Marsalisközreműködésével–, a másik pedig Herbie Hancock-kal. Bár ez utóbbi talán a legnosztalgikusabb pontja a gyűjteménynek, mégis, mivel Herbie már egészen rég nem jelentkezett új anyaggal, ezért rendkívül izgalmas – legnagyobb mostani élményem Hancocktól valójában a könyve, a Possibilities volt, amely Wayne Shorter biográfiájával szemben nem egy ghost writer munkája, aki megírja történetét (valójában Shorter könyve is ennél egy picit komplexebb jelenség), hanem egy inkább amolyan „én mesélek, te pedig jegyzetelsz” kapcsolat eredménye sugárzik az írásból; nem irodalmi mű, hanem egy igazán jól sztorizgató muzsikus memoárja, szorosan a pályán megjelent munkáihoz rendelve, korszakolva. És most akkor itt van Herbie egy élő felvételen Coreával: ahogyan már csak ezért a három témáért érdemes beszerezni ezt az albumot, úgy majd a 75. szülinapi kiadvány is fontos lesz a Corea–Mehldau duó miatt.

 

És ami tényleg egészen észveszejtő: hogy még mindig nincsen vége, mert mindent az Electric Band zár ebben a zenei elrendezésben, az akusztikus nyitánnyal szemben most tényleg elektronikusan és persze továbbra is teljesen lehengerlően.

 

Szemezgessenek az előadókból és az elhangzó szerzemények listájából, és ha egy igazán meghatározó, epikus élményre vágynak, akkor barangolják be Corea éltetét ezen a legfrissebb kiadványán, és ne csodálkozzanak ha rendkívül felüdülnek és szüntelenül visszavágynak, mert egyszerűen abbahagyhatatlan.

 

CD) 1

 

Return to Forever Unplugged

Stanley Clarke, Basszusgitár • Lenny White, dob • Frank Gambale, gitár

1) Captain Marvel

2) Light as a Feather

 

Chick Corea Trio

Gary Peacock, bőgő • Brian Blade, dob

3) I Hear a Rhapsody

 

Five Peace Band

John McLauglin, gitár • Kenny Garrett, alt szaxofon • John Patitucci, bőgő • Brian Blade, dob

4) Spirit Rides

5) Special Beings

 

Chick Corea & Bobby McFerrin Duet

6) I’ve Got the World on a String

7) Spain

 

CD) 2

 

Chick Corea & Gary Burton Duet

with the Harlem String Quartet

1) Overture

2) Your Eyes Speak to Me (feat. Gayle Moran Corea)

 

From Miles

Wallace Roney, trombita • Gary Bartz, szaxofon • Eddie Gomez, bőgő • Jack DeJohnette, dob

3) If I Were a Bell

4) Nefertiti

 

Flamenco Heart

Concha Buika, ének • Carles Benavent, bőgő • Jorge Pardo, szaxofon & furulya • Niño Josele, gitár • Jeff Ballard, dob

5) Zyriab

6) Mi Niña Lola

 

CD) 3

 

Chick Corea & Marcus Roberts Duet

1) CC’s Birthday Blues (feat. Wynton Marsalis)

2) Caravan

 

Chick Corea & Herbie Hancock Duet

3) Hot House

4) Dolphin Dance

5) Cantaloupe Island

 

The Chick Corea Elektric Band

Dave Weckl, dob • John Patitucci, basszusgitár • Eric Marienthal, szaxofon • Frank Gambale, gitár

6) Ritual

7) Silver Temple