Főkép

Bár az Ender univerzumhoz tartozik cikkem mindkét tárgya, két külön ágat képviselnek a Végjáték című sci-fi klasszikussal kezdődő, évek és fényévek ezreit átfogó, szerteágazó történetben. Az Árnyékbábok az Ender árnyéka alsorozat harmadik kötete, melyet további kettő követett angolul – viszont az Ender száműzetésben az eredeti Ender saga 6. része. Egyben az a könyv, mely összeköti az Ender saga első és második részét, valamint mindezeket az Ender árnyéka eseményeivel. Bonyolultan hangzik? Nos, a Végjáték ismerete nélkül valóban az is…

 

Előbb az Árnyékbábokról szólnék. Az Ender árnyéka című alsorozat ugye közvetlenül a Végjáték eseményei utáni időkben játszódik, a Földön, és Bean a főszereplője, aki a Végjátékban Ender jobbkeze volt. Ez a sorozat sokkal inkább nevezhető (részint militarista/politikai) thrillernek, mintsem sci-finek, hiába játszódik egy elképzelt (és nagyon is elképzelhető) közeljövőben.

 

Ennek a sorozatnak az első két részét (Ender árnyéka, A hegemón árnyékában) az Alexandra adta ki, és három évet kellett várni a harmadik kötetre, amit már a Végjáték-szériát is felkaroló Unio Mystica adott ki. Spoilerezés nélkül szinte semmit nem lehet írni a regény szövevényes, megannyi szálat gombolyító cselekményéről, de azzal talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a vége brutálisan izgalmas. Ezzel együtt sem vagyok biztos abban, hogy van ennek az ágnak létjogosultsága, különösen most, hogy az Ender száműzetésbent is elolvastam, mely eredetiben az eddig legutoljára megjelent Ender-kötet, és elmondja azt is, mire fut ki az Ender árnyéka sorozat a legvégére…

 

 

Viszont az Ender száműzetésben egyben a Végjáték és A holtak szószólója közötti összekötő regény is. Utóbbi ugye nagyon-nagyon sok idővel az első rész után játszódik, ez az utóbb íródott köztes kötet pedig azt meséli el, merre kalandozott hősünk, miután elhagyta a Földet. Így persze az az olvasó, aki már olvasta A holtak szószólóját, kevéssé fog izgulni Ender sorsa miatt, de mi sem bizonyítja jobban Card regényírói nagyságát, mint hogy ennek ellenére is roppant izgalmas ez a regény.

 

Ugye Ender még gyerek volt, amikor legyőzte a hangyokat, de az Ender száműzetésbenből megtudhatjuk, mint válik felnőtté, és hogyan veszi ki részét abból a gigászi munkából, melynek során az emberiség eljut a hangyok által „terraformált” bolygókra, és benépesíti azokat. Ender két ilyen planétát látogat meg a regény folyamán (mintegy két külön regénnyé osztható így a kötet). Mindkét helyen szembekerül megoldandó problémákkal, és a tőle megszokott, zseniális intelligenciájával és megindító emberségével oldja meg ezeket. Közben pedig Card sok mindent mesél más, régi és új szereplőkről, emberi sorsokról is (elkötve, mint említettem, az Ender árnyéka sorozat szálait is).

 

Úgy gondolom, a Végjátékot (az első részt) mindenkinek illik ismernie, aki sci-fi rajongónak tartja magát. A kiterjedt és szerteágazó Ender-sztori többi részei között is vannak kimagasló darabok (A holtak szószólója, Fajirtás, Az elme gyermekei), de mindegyik rész érdekes és izgalmas. Ender nem egyszerűen emlékezetes figura, de olyan mintakép, akinek viselkedése és gondolkodása néha messze túlmutat az átlagos emberekén, miközben gyakran emberségesebb is náluk. Card rendre iszonyatosan nehéz, akár erkölcsileg, akár gyakorlati szempontból megoldhatatlannak tűnő problémák, feladatok elé állítja, melyeket a legtöbbször úgy tud megoldani Ender, hogy változtat a gondolkodásán, a hozzáállásán – jellemzően úgy, hogy megértse az ellenfelét. Az a legkevesebb, hogy jó lenne sok mindent megtanulni tőle…