Főkép

Ahány ház, annyi szokás, szól a mondás. Bár a legtöbb családot – még ha nem is élnek mind egy fedél alatt – egy anya, egy apa és egy vagy több gyerek alkotja, mind egy kicsit más. Az emberek ugyanis különbözőképpen értelmezik a család, mint közösség fogalmát; másképp érzékelik a rokonokhoz való kötődést; mást és mást jelent egyeseknek a szülőtisztelet, a gyereknevelés és az ezekhez kapcsolódó kötelességtudat. Olyan apró eltérések ezek, amelyeket a hétköznapi kívülálló nem láthat; a kirakatba csupán a dolgozó, gyerekeikért iskolába, különórára, edzésre siető felnőttek és gyerekek, kamaszok életkorból fakadó problémáinak képe fér bele. A mi oldalunkat azonban furdalja a kíváncsiság: mi van a felszín alatt? Ezért lehet az, hogy állandó témája a pletykáknak egyesek családi és magánélete, és ezért lehet az is, hogy manapság annyira népszerű műfaj az ún. domestic noir, amely pontosan ezt a kíváncsiságot elégíti ki.

 

A Majd megismersz című kötetben Megan Abbott nyom nagyítót a kezünkbe, hogy közelebbről is megvizsgálhassuk a Knox-családot. Katie kétgyerekes, boldog családanya, átlagosnak mégsem mondható. Nagyobbik gyermeke, Devon ugyanis nagy reménységű tornász, akiben már kicsi korától fogva meglátták a tehetséget, így a család élete hosszú évek óta a tornaedzések, válogatók, versenyek körül forog. Kevés teret enged ez a többieknek: Ericnek, az apának, aki a szponzorhajhászásban bizonyul tehetségesnek, Drewnak, az éles szemű kisöcsnek, akit leginkább a környezetismereti projektek kötnek le, s Katie-nek, aki a család életének megszervezésében oroszlánrészt vállal. Mégis, soha egy pillanatra sem fordul meg egyikük fejében sem, hogy másképp is lehetne. Knoxék számára ez így természetes: mindent feláldozni Devon karrierjének oltárán.

 

Katie ezt az életvitelt eleinte még akkor sem kérdőjelezi meg, amikor egy haláleset következtében sejteni kezdi, hogy családjának tagjai nem azok, akiknek hiszi őket. A tornászközösség tiszteletbeli tagjának számító Ryan – Véletlen? Szándékos? – elgázolása mindenkit mélyen érint ugyan, de az élet megy tovább, és közeleg a felnőtt tornászválogató... Úgy tűnik, az egyetlen, aki nem tudja feldolgozni a történteket, az Ryan barátnője, Hailey: a lány olyannyira kivetkőzik magából, hogy a pszichiátrián köt ki. Ami azonban Katie figyelmét felkelti, az férjének és gyerekeinek Hailey viselkedésére adott reakciója.

 

Ez a megközelítés az, ami a Majd megismerszet kicsit kiemeli a hasonló krimik sorából. Katie ugyanis nem nyomoz, nem keresgél, még csak nem is gyanakszik igazán egészen addig, amíg megkérdőjelezhetetlennek látszó bizonyítékokat nem talál. Csupán kivár és megfigyel. Egy pillanatig sem gondolja, hogy feltétlenül az ő feladata lenne kideríteni az igazságot, vagy ítélkezni az emberek felett. Mi pedig végig az ő szemszögéből kísérjük figyelemmel az eseményeket, így minden más – köztük a rendőrségi nyomozás is – háttérbe szorul amellett, ami a Knox-család tagjairól kiderülni látszik.

 

Ami azonban kiderül Katie számára, az sem feltétlenül kerül nyilvánosságra. A regény legnagyobb kérdése: mihez kezd Katie mindazzal, amit megtud? Hogyan folytatja ezután tökéletesnek tűnő életét? Továbbra is feláldoz-e mindent Devon sikere érdekében? Ez az a pont, ahol nekem kissé hiányérzetem támadt: a történet bőven elbírta volna még, ha Katie végső reakcióinál, döntésinél kicsit többet időzünk, mélyebbre ásunk. A regény különlegessége éppen abban rejlett, hogy Katie-n, mint anyán, keresztül olyan módon láthatjuk át a családi viszonyokat, fedezhetjük fel a szereplők rejtett indítékait, ahogy egy kívülálló soha nem tehetné. (Aki olvasta a domestic noir műfaj manapság koronázatlan királyának tekintett Lány a vonatont, tudhatja, ott mennyire más a megközelítés: a főhős, ha nem is abszolút idegen, de mégis kívülről les be egy családi ház ablakán, és kezd el előbb találgatni, majd gyanakodni és nyomozni.)

 

A hangsúly azonban nem Katie végső döntésén van, hanem azon, kinek állt érdekében kioltani Ryan életét – már ha nem véletlen baleset volt –, és miért; illetve, hogy kinek áll érdekében eltussolni az ügyet. Ezen a fronton pedig szépen teljesít a könyv: Katie egyedi szemszöge a hiányosságokkal együtt is lehetővé teszi egy átlagosnak mondható „rejtély” különleges megközelítését, a tornászközösség pedig olyan keretet biztosít a történetnek, amelyben az egészen elvetemült, céljaikért a végsőkig törtető karakterek is abszolút hitelessé válnak. Krimirajongóknak már ezért is érdemes kezükbe venni a kötetet...