Beleolvasó – Sylvia Löhken: A személyiség ereje

A szerzőről:

Dr. Sylvia Löhken: nyelvész, oktató, szakkönyvíró, kommunikációs tréner, karrier tanácsadó. Többéves Németországban és Japánban folytatott nyelvészti tárgyú oktató- és kutatómunkáját követően a Német Akadémiai Csereszolgálat (DAAD) tokiói és bonni irodájában dolgozott vezető beosztásban, illetve menedzserként. 2003 óta kommunikációs trénerként, HR és karrier tanácsadóként tevékenykedik, 2007 óta jelentet meg könyveket és előadásokat is tart.  Korábbi könyve, a Leise Menschen – starke Wirkung (2012) német nyelvterületen bestseller lett, nagy médianyilvánosságot kapott és több nyelvre is lefordították. A szerző 2012-ben Németországban az év előadója kitüntetésben részesült.

Fülszöveg:

Sylvia Löhken legújabb könyvének középpontjában az úgynevezett intro-, extro- és centrovertált személyiségek jellegzetes tulajdonságai és igényei, illetve az ezekhez kapcsolódó gyakori viselkedésmódok állnak. A szerző az egyes személyiségtipusok leírását az újabb tudományos kutatások tükrében, ugyanakkor a munka világából vett számos gyakorlati példa segítségével tárja olvasói elé.

E kötet kommunikációs kézikönyvként számtalan tanáccsal támogatja az olvasókat, hogy az üzleti élet, az oktatás és a kereskedelem területén tőkét kovácsoljanak személyiségtulajdonságaikból és professzionális módon küzdjenek meg a szakmai együttműködés során gyakori kihívásokkal.

Részlet a műből:

Bevezető

Jelen könyvben az introvertált és extrovertált személyiségek között fennálló sikeres kommunikáció problémáját állítom vizsgálataim középpontjába.

Amikor a Leise Menschen – starke Wirkung (2012) című könyvemen dolgoztam, a hiánypótlás célja lebegett a szemem előtt: mindezidáig ugyanis nem jelent meg olyan munka, amely segítette volna az introvertált embereket erényeik felfedezésében és a sikeres kommunikációban. Ez a hiány olyan tetemes volt, hogy lemondtam az extrovertált személyiség tulajdonságainak és perspektívájának leírásáról. Az említett két jelleg között középen helyezhető úgynevezett ambi- és centrovertált személyiségek tárgyalására sem tudtam sort keríteni, mivel ezeket is csak az introvertált személyiség perspektívájának összefüggésében vizsgáltam. Hosszabb kutakodást követően, amely ezen egyéb személyiségek szempontjaira irányult, arra a megállapításra jutottam, hogy az introvertált emberekről találhatunk néhány tanácsadó- és szakkönyvet, viszont az extrovertált és centrovertált személyiségekről nem lelhető fel célirányos munka.

Jelen könyv, amelyet az olvasó a kezében tart, ezt a hiányt hivatott pótolni. Ez pedig nem más, mint az introvertáltak, extrovertáltak és centrovertáltak együttélése során formálódó erősségeik, hajlamaik és korlátaik leírása, amely nemcsak méltányos, hanem a valóság által támasztott igény is. Annál is inkább, mivel életünk nem introvertált és extrovertált kapszulákba zártan zajlik: a valóság ugyanis olyan vegyes közegnek tekinthető, amely partnerkapcsolatokban és családban formálódik, barátokkal, kollégákkal és főnökökkel körülvéve.

Az intro- és extroverzió mértéke számos szakember szemében az egyik leglényegesebb különbség az emberek között. James Dee Higley pszichológus „a temperamentum északjáról és déljéről” beszél, C. G. Jung pedig, aki elsőként használta szisztematikus módon ezeket a fogalmakat, az intro- és extroverziókat a személyiség domináns tényezőjének tekintette. Ennek dacára csak mostanában kezdünk figyelmessé válni azokra az szükségletekre, amelyek ehhez a „csekély különbség”-hez társulnak  – kereken száz évvel azután, hogy ez C. G. Jungnak köszönhetően a széles nyilvánosság számára is dokumentálhatóvá vált. Meglepő ez annak fényében, hogy egyéb megkülönböztetések – mint fiatal/idős, honi/bevándorló, férfi/nő, fogyatékos/egészséges – a sokféleség diskurzusában már régóta a társadalmi tudat részévé váltak. Mindazonáltal az intro- és az extroverzió mibenlétéről sajátos mítoszok keringenek, ami annak is köszönhető, hogy a legtöbb személyiségteszt éppen a különbségek felmutatását célozza. Az intro- és extrovertált emberek egymáshoz való viszonya ennek ellenére még mindig nem tárgya a sokféleségről folytatott diskurzusnak, bár ez a körülmény véleményem szerint lassanként már változóban van. Ezt jelzi az is, hogy a Der Spiegel az intro- és extroverzió különbségét címlaptémává emelte, és az általam összeállított „Ön csendes ember?” című tesztet is közzétette –  amelynek segítségével megállapítható, hogy egy személyiség milyen mértékig intro- vagy extrovertált. (A szóban forgó teszt e könyv végén is megtalálható.) Ez a teszt többek között érdemben foglakozik azzal a kérdéssel, hogy ez a személyiségjegy mennyire jellemez minket vagy partnerünket. Az ehhez kapcsolódó információk és továbbképzés iránt – az olvasóim és pácienseim körében szerzett közvetlen tapasztalataim alapján – nagy igény mutatkozik.

Mindazonáltal jelen könyv nem hivatott a sokféleség politikáját hirdetni. Sokkal inkább az olvasónak kíván közvetlen segítséget nyújtani. Ennek megfelelően szerzőként sok tudományos problémát szeretnék érthetővé tenni és összefoglalni. Amennyiben az olvasó az egyes területekkel intenzívebben is szeretne foglalkozni, a jegyzetekben talál kiegészítéseket és javasolt olvasmányokat. A leglényegesebb kérdések azonban ezek nélkül a jegyzetek nélkül is jól érthetők. Amint az olvasó a könyv első részét magáévá teszi, világossá válik számára az intro- és extrovertált emberek közötti különbség, valamint ezen személyiségek erényei, prioritásai és szükségletei. Továbbá azt is megérti, hogy mit jelent centrovertáltként középen állni.

A könyv második része arra mutat rá, hogy mit jelentenek ezek a különbségek a mindennapi életben, illetve hogyan tekintenek az intro- és extrovertált emberek magukra és egymásra. Nagyon sok különböző területet választottam ki – a sporttól és a tanulástól kezdve a kommunikáción és a cégvezetésen át egészen a marketingig és a státuszkommunikációig –, amelyek egy dolgot tekintve hasonlóak. Ugyanis ezek azok a területek, amelyeket megbízóim, olvasóim és pácienseim a leggyakrabban szem előtt tartanak, amikor az intro- és extroverziók témájával foglalkoznak. Remélem, hogy e könyv kínálatában olvasóként Ön is talál olyan témákat és ötleteket, amelyek különösen ösztönzőek hatnak majd.

Mielőtt azonban rátérnék az első részre, engedtessék meg két megjegyzés. Elsőként: ebben a könyvben is extrovertáltakról írok és nem extravertáltakról, annak ellenére is, hogy az eredeti szakirodalomban az „a” szerepel. E döntésnek teljes mértékben gyakorlati okai vannak: rövidítésként ugyanis szívesebben használom az „extrót”, mint az »extrát«. Szerencsére az »extró« manapság már egy szokványosan használt verzió.

[…]

Másrészt a könyv szereplői olyan neveket viselnek, amelyek I illetve E betűkkel kezdődnek, amely ugyancsak a két oldal megkülönböztetését hivatott megkönnyíteni.

Most azonban sok örömet kívánok Olvasómnak felfedező útjához, amely az egyik legizgalmasabb területek egyikére irányul: ez pedig a személyiség, magáé az Olvasóé – a kérdés pedig arra irányul, hogy mi alkotja a személyiséget és ez hogyan alakítja életünket.