Ambrus Izsák: Raiz 2.0 / Vincze Nóri: Curvedcat Comics

Most, hogy a tavaszi képregénybörze belátható közelségbe került, ideje megemlékezni a ZSIGER.hu kollektíva két legutóbbi, még decemberben érkezett kiadványáról, vagyis Ambrus Izsák második Raiz füzetéről, és Vincze Nóri bemutatkozó kiadványáról, a Curvedcat Comicsról.

Az első Raiz kötetnél némileg slankabb folytatás egy kissé furcsa madár, mivel bőven tartalmaz olyan képregényeket és rajzokat, amik már az első Raizban is szerepeltek, ezt nem igazán tudom mire vélni, hacsak tényleg komolyan nem veszem a 2.0 jellegét a füzetkének és inkább egyfajta rendezői (rajzolói) változatként tekintek rá. Mert igaz, ami igaz, bár valóban vékonyabb lett, és tartalmaz korábban már megjelent alkotásokat, a Raiz 2.0 összességében mégis összefogottabb és élvezetesebb, mint elődje, ami sokszor tényleg inkább érződött portfóliónak, mint valódi képregénygyűjteménynek.

A „folytatásból” ugyanis kikerültek a sokszor oldalakat elfoglaló mozi jellegű poszterek és festmények (viszont előbbiek végre printként megvásárolhatóak lesznek, nagy örömömre – bár a kedvenceim, a rákkezű tudós és az Alien filmes poszter sajnos nem kerülnek nyomtatásra), viszont helyettük sokkal több strip van, köztük nem egy a nagyon szórakoztató Lucas Grande karakterrel (akinek már önálló füzete is megjelent tavaly). Sajnos a nyers húst kívánó genetikus története sem folytatódik, viszont weird sztori így is került a kötetbe, ami ráadásul szerintem Izsák egyik legjobbja. A „téli álom” képregény ugyanis annyira bizarrul vicces és groteszk, hogy öröm olvasni, de nemcsak a sztorija, hanem a folyamatos perspektíva-változásai és a grafikai megvalósításai is remekek. A kissé Garfield-jellegű háromkockás Hector stripek is nagyon tetszettek, ezekből is bőven kiférne egy önálló kötet később. Mindent összevetve tehát nagyon jó szórakozás a Raiz 2.0, szerintem sikerült túlnőni az elődöt, és bízom benne, hogy a folytatás is hasonló szellemben fog folytatódni, vagyis több „valódi” képregénnyel, remélhetőleg a (nem csak) nekem nagyon tetsző weird/bizarr vonalon.

Vincze Nóri Curvedcat Comics-a is nagyon kedves füzet, az embernek végig olyan érzése van az olvasása közben, mintha valaki titkos naplójába vagy jegyzetfüzetébe olvasott volna bele. Abszolút átjön a rajzokból és stripekből alkotójuk egyénisége, és az egésznek van egy nagyon direkt, ad hoc feelingje, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy A gepárd pöttyein kívül (ami amúgy nagyon megható, szép és vizuálisan sokszínű) a kiadványban található képregények nem igazán átgondoltak. Inkább kis vizuális impromptukről van itt szó, amiknek épp a gyorsan lefirkantottságuk adja meg az erejüket. Ez a fajta rögtönzéses, slam-rajzolás láthatóan jól is megy Nórinak, nekem legalábbis az Egypercesek tetszettek a legjobban az egész füzetből, gyerekesen fáradt humorukkal és skicc-jellegű rajzaikkal. Úgy gondolom, hogy a jövőben is ezeket, vagy az ezekhez hasonló érzetű-világú képregényeket kellene erőltetni Nórinak, mert az átgondoltabb, érezhetően „megírtabb” Zénó és Baxi kalandjai stripek nálam egyáltalán nem működtek (bár az is igaz, hogy Nóri itt nem egyedül írta a poénokat és történeteket).

Ebből a két kiadványból is érezhető, hogy még mindig a ZSIGER az egyik legérdekesebb és legüdébb színfoltja az itthoni képregényiparnak, akik valóban mernek és szeretnek is mások lenni, ezért én mindenképp ajánlanám, hogy a szokásos Marvel/DC/Image/stb. adag mellé egy pár zsigeres füzetet is vigyetek haza a tavaszi börzéről, szerintem a csalódás abszolút kizárt.