Főkép

Az már önmagában eléggé sokatmondó, ha egy (viszonylag) nagy hollywoodi film OST-jének borítóján a Deutsche Grammophon kis sárga logóját látjuk virítani. A világ egyik legrégebbi fennmaradt zenei kiadója (ami ma már természetesen a Universal szárnyai alá tartozik) ugyanis főként komolyzenével, kortárs alternatív kísérletekkel és avantgárddal foglalkozik (valamint istállójában tudhatja Philip Glasst és Tori Amost is). Ebből a veretes listából is érezhető, hogy az Érkezés filmzenéje is messze maga mögött hagyja a főként Hans Zimmeres ködkürtöket és atonális hegedűcincogtatást felvonultató mostani sci-fi OST-s kliséket, és teljesen külön világot alkot. Ez persze nem nagy meglepetés azoknak, akik a filmet is látták, bár, őszintén, nehezen tudom elképzelni, hogy valaki a nélkül érdeklődjön az Érkezés zenéje iránt, hogy magát a mozit ne látta volna.

 

Sőt, a soundtrack egyik legnagyobb hibája (már ha ezt hibának lehet nevezni) is az, hogy meglehetősen szorosan kapcsolódik a filmhez, és hagyományos módon hallgatva sokszor valóban csupán aláfestő zeneként lehet igazán élvezni (tehát a képekkel együtt). A hagyományos alatt azt értem, hogy ha mondjuk nem olvasáshoz, elmélyüléshez, vagy csak simán mindennapjaink háttérzenéjeként szeretnénk hallgatni, mert arra viszont minden körülmények között alkalmas. Tehát klasszikus értelemben vett zenehallgatáshoz nagyon nehezen adja magát, mert inkább hangképekkel és kollázsokkal dolgozik, mint dallamokkal, ezek pedig legjobb esetben is csak bizonyos hangulatokban tudják elkapni az embert, legrosszabb esetben pedig csak szimplán zavaróak lesznek az album felénél. Különösen igaz ez az olyan tételekre, mint a „First Encounter”, ami a filmben az egyik legerősebb jelenetet, az idegenek hajójába történő behatolást kíséri, és a vizuális résszel együtt remekül érzékelteti az ismeretlentől való félelmet, önmagában azonban a rengeteg Zimmeres ködkürttel (na tessék, mégiscsak jutott belőlük a lemezre) csak borzasztóan idegesítő.

 

Szerencsére az A oldalon ez az egyetlen embert próbáló szerzemény, a többi tételnél bőven elég felfedeznivalót és izgalmat jelentenek a mély, mantraszerű kórusokkal kísért perkusszív hangképek („Principle of Least Time”), az eltéveszthetetlenül izlandi, ártatlan gyermekdalocskák („Heptapod B”), és a film tulajdonképpeni főtémájának különböző kibontásai („Saphir-Worf”, „Ultimatum”). A B oldal aztán ismét egy nehezen emészthető, de legalább jó hosszú tétellel kezd, ami után viszont a visszatérő témák már elég fogódzót jelentenek, hogy képesek legyünk eljutni az album végéig. Érdekes, hogy a lemez olyan, mintha körkörösen lenne felépítve: saját farkába harapó kígyóként tekergőznek rajta a témák – változnak, átalakulnak, de közben időtlenül kavarognak, és végül visszatérnek önmagukba. Ez, különösen a filmben történtek ismeretében, egy újabb olyan réteget ad hozzá az Érkezés OST-jéhez, amitől mégiscsak több lesz ez az album egy egyszerű soundtracknél.

 

 

A „Non-Zero Sum Game”-ben aztán ismét egy új elem jelenik meg (mintha egy földöntúli lény glisszandókkal teli hangja lenne), ami még mélyebbre ránt a heptapodok világába. Innentől kezdve az ember már valóban úgy érzi, mintha egy kozmikus hangörvénybe került volna, ahol nagyon nehéz bármi megfoghatót találni. Egy-két rövid momentumtól eltekintve a biztos talaj egészen a „Rise”-ig, majd az azt követő, záró „Kangaru”-ig nem is tér vissza, akkor viszont (főleg az utóbbiban) olyan éteri szépséget kapunk (tulajdonképpen a „Heptapod B” kibővített, grandiózus reprízét), amiért megéri végigküzdeni a lélek sötét éjszakájaként is értelmezhető korábbi tételeket.

 

Egyértelműen kiemelhető és valóban fogós „dal” tehát csupán egy van, a múm és a korai Sigur Rós munkásságát is megidéző „Heptapod B”, de az időnként már ASMR területre tévedő, dark ambient és drone zenékre is nyitott hallgatók azért bőven próbálkozhatnak a teljes lemezzel, különösen, ha a filmet is látták. Nem mondom, hogy az Érkezés soundtrack könnyű hallgatnivaló, vagy önmagában is megállja a helyét, de, csakúgy mint mozgóképes társa, egy lélegzetvételnyi friss levegőt jelent a sok középszerű és egy kaptafára készült filmzene (és film) között, így maximálisan megéri egy kis energiát fordítani rá.

 

A lemezen elhangzó tételek listája:

1. Arrival

2. Heptapod B

3. Sapir-Whorf

4. Hydraulic Lift

5. First Encounter

6. Transmutation at a Distance

7. Around the Clock News

8. Xenolinguistics

9. Ultimatum

10. Principle of Least Time

11. Hazmat

12. Hammers and Nails

13. Xenoanthropology

14. Non-Zero-Sum Game

15. Properties of Explosive Materials

16. Escalation

17. Decyphering

18. One of Twelve

19. Rise

20. Kangaru