Főkép

Ez a könyv Salamon beavató meséi címen már 2001-ben megjelent egy másik kiadónál, de a borítón és a címen kívül mi sem változott – így az sem, hogy ma is jó kis olvasmány. A vonzás törvényéről már jóval Rhonda Byrne A titok című óriási bestsellere előtt is lehetett hallani (például épp Esther és Jerry Hicks könyveiből), de az hozta igazán divatba 2007-ben. A Sara könyvek is ezt magyarázzák el, épp csak a 8-13 éves korosztály számára fogyaszthatóbb formában, kedves, de nem cukormázas történetbe foglalva.

 

A tizenéves Sara egy meg nem nevezett, békés amerikai kisvárosban éli életét. Az iskolában, lévén álmodozó típus, nem érzi igazán jól magát, csibész tesója és annak haverja gyakran törnek borsot az orra alá, s bár barátai sincsenek, elvan a maga kis világában. Mígnem találkozik egy roppant különös lénnyel: egy hatalmas, bölcs bagollyal, aki képes kommunikálni a lánykával. A Salamonnak nevezett madár apránként vezeti be Sarát abba a gondolkodásba, mely szerint azt vonzzuk be életünkbe, amire gondolunk, de nem áll meg itt, hanem gyakorlati útmutatást is ad, hogy miként kellene mindezt alkalmaznia.

 

A tanítás összeszövődik Sara tapasztalataival, mindazzal az apróbb-nagyobb jóval és rosszal, ami a kislány életében történik, és ezáltal válik számára – és alighanem az olvasó számára is – hitelessé. Mert, amellett, hogy érthető és világos, egyben szórakoztató és kalandos is, viszont nem kendőzi azt sem, amit az élet árnyoldalához szokás sorolni, sőt, épp az ide tartozó élményekkel való szembenézést is megmutatja. Enélkül hogy is tanulhatná meg bárki a pozitív gondolkodást?

 

A kötetet Caroline S. Garrett kedves, régimódi, bennem legalábbis nosztalgikus érzéseket ébresztő rajzai illusztrálják. Ha az ember belelapoz a könyvbe, ezeket látva úgy gondolhatja, hogy Sara első könyve idilli, neadj`Isten szirupos, ám ha el is olvassa, rájön, hogy inkább őszinte és segítő szándékú. És úgy szólítja meg a fiatalabb olvasókat, hogy azok azt érezhetik: a szerzőpáros nem nézi őket csekély értelműnek. Komolyan, de érthetően avat be Salamon egy olyan gondolkodásmódba, ami nagyon sok embernek segített már. Persze, sokan vannak, akik szerint baromság az egész, vagy hogy nem ad magyarázatot mindenre, de szerintem a könyvben felvázolt pozitív hozzáállás mégiscsak jobb és több jót szülhet, mint az, amiben és amivel a legtöbb ember a mindennapjait éli. Vagy másképpen megfogalmazva: ki ne szeretné szépre, jóra tanítani a gyerekét?