Főkép

Erre a regényre nagyon nagy izgalommal vártam, az elolvasására lelkesen készültem, végül azonban csak igen sokára sikerült róla ajánlót szerkesztenem. Ennek pedig oka van: ez a könyv annyira más volt, mint amilyet vártam, olyan meghökkentő, falhoz vágó, meglepő és elkeserítő, mégis annyira logikus, okos és élvezetes, hogy alaposan meg kellett emésztenem a furcsa érzést: mást vártam, mint amit kaptam, s mégis ennyire tetszett.

De talán az elején kellett volna kezdenem: a szóban forgó könyv ugyanis egy skandináv krimi, Frode Sander Øien, írói nevén Samuel Bjørk második megjelent regénye, A bagoly röpte. Előzménye, az író debütáló alkotása 2015-ben jelent meg nálunk Magányos utazó címen, s be kell valljam, azonnal lebilincselt. Rövid, izgalmas, épp a jó helyen elvágott fejezeteit óriási élmény volt olvasni, maga könyv abszolút letehetetlen volt, s két nyomozóhősét, Holger Munchot, a sokat látott és élményeit és bajait állandó cigarettafüstbe fojtó nyomozót, s társát, a démonaival küzdő, öngyilkosságot fontolgató, ugyanakkor zseniális elemzőt, Mia Krügert is azonnal megkedveltem. Nem csoda, hogy alig vártam a folytatást, amelyet hasonló hangulatúnak és cselekményűnek képzeltem el.

Nem úgy a szerző, aki láthatóan éppoly rendkívüli regényírónak, mint az élet egyéb területein: „másik életében” ugyanis nyilvánosságtól teljességgel elzárkózó zeneszerző-énekes, továbbá színdarabok nemzetközi hírű szerzője. Új krimije is teljesen kifordít a komfortzónából. S nemcsak azért, mert emeli a tétet, s a Magányos utazó bomlott elméjű, kislányokat gyilkoló sorozatgyilkosa után ezúttal egy olyan tettes nyomába eredhetünk, aki rituális módszerekkel gyilkol, s tinédzser lányokra vadászik. Még csak nem is azért, mert A bagoly röptében a bagolyként viselkedő, tollas halálmadárként suhanó gyilkos mögött elfojtások, árulások, fiatalkori bűnözés elképesztő és nyomorúságos világa, magányos tinédzserek kálváriája, s az internet sötét mélye tárul fel háttérként. Hanem regénye befejezése miatt: hogy miután – jó skandináv krimihez méltón – olyan közel engedett kiválón ábrázolt átlagember-főhőseihez, úgy tűnhet, az egyiket már nem tudjuk megmenteni…

A bagoly röpte elgondolkodtató, kiváló detektívregény, a legteljesebb mértékig méltó a skandináv krimi besorolásra, amely ezúttal is jóval többet jelent, mint hogy a regény írója norvég. Nagyon valóságos és kézzelfogható bűnténysorozat segít leleplezni benne a kortárs világ visszásságait, problémáit és elhallgatásait. S egy igen jó szépirodalmi művet is kézbe kapunk vele, amelyik jól felépített fejezeteivel, lusta tempójával, érzelmi csomópontjaival nagyon különös történeten vezeti végig olvasóját: s a legkevésbé sem viselkedik hagyományos krimiként. Épp ezért csak ajánlani tudom mindenkinek.