Főkép

Jimi Hendrix a legnevesebb zenei orgánumok többsége szerint is minden idők legnagyobb gitárosa, amely tény már önmagában is elképesztő, ám ezt még tetézi, hogy ezen elismerést mindössze 27 évnyi földi lét alatt érdemelte ki a tragikusan fiatalon elhunyt zenész. Körülbelül fél évtizednyi munkássága során tetemes életművet alkotott meg, amelynek jelentős része halála után látott napvilágot – albumnyi, korábban kiadatlan anyagai jelennek meg ma is, 2-3 évente.

 

Jelen kiadvány egy legendás fellépés első felvonását örökíti meg: a ’60-as, ’70-es évek egyik legfontosabb koncert helyszíne, a Fillmore East adott otthont ennek a különleges eseménynek. „Woodstock évében”, 1969-ben, december 31-én és újév első napján adott koncertet a Jimi Hendrix, Billy Cox, Buddy Miles felállású trio, a Band Of Gypsies. Az első set különlegessége, hogy nagyrészt addig ismeretlen dalokból állt, friss vagy épp még formálódó (!) szerzeményekből. Ezek a tételek egy alig tíz hete létező felállás, Jimi kedvenc alkotói módszerével, próbatermi jammeléssel született ötleteit foglalják magukban.

 

Tizenegy darab csendül fel nagyjából hetven percben, s ezalatt alig szünetel a hangfolyam, csupán Jimi konferál röviden, minden pillanatban történik valami fontos. Folyamatosan árad az energia a színpadról, a jellegzetes, ily módon csakis Jimi keze alatt megszólalni képes Fender-sound elárasztja a koncertteret, s arányosan szól mögötte a búgó basszus és a feszes dob.

 

 

A zene az akkoriban erősödő funk dinamikájával átjárt, erőteljes blues, amely magában hordozza a korabeli R&B és a jóval később kiforrott hip-hop kezdeti tónusait s lüktetését. Jimi elmondása szerint e következő alkotói szakaszában „down to earth” blues alapú muzsika létrehozására törekszik, továbblépve a feloszlott Experience formáció lebegős, pszichedelikus kísérletezéseiből. Zenei törekvéseiben remekül támogatja őt Billy Cox basszusgitáros, akivel együtt szolgált a seregben, és Buddy Miles dobos, aki feszes, dalcentrikus játéka mellett kellemes, helyenként soulos orgánumával is gazdagítja az összképet. Erre rögtön a műsor elején sor kerül a „Power Of Soul” tételben, majd többek között a „Stop”-ban is ő viszi az éneket, ami a precíz dobolás mellett komoly feladat, különösen élőben.

 

Minden szerzemény, kivétel nélkül, tartogat izgalmakat, természetesen elsősorban Jimi riffjei és szólói révén, viszont az olyan apró mozzanatok is élvezetet hordoznak, mint Cox egy-egy csavaros basszusfutama egy téma végén vagy Miles erőteljes pörgetései egy improvizációs etapban. Feltétlen hallgatásra javasolt a „Hear My Train A Comin’”, az „Isabella”, a „Machine Gun” és a záró „Burning Desire”, amelyek telis-tele vannak kirobbanó pengetésekkel, drámaisággal vegyülő súlyossággal és izgalmas dallamváltással. A saját nóták mellett egy Elmore James feldolgozás is helyet kapott, a „Bleeding Heart” slow blues-ból bedurvuló változata.

 

Az esemény után már csupán bő nyolc hónap maradt Jimi Hendrix életéből, a Band Of Gypsies pedig jóval hamarabb feloszlott, közös munkájukat az 1970 tavaszán megjelent Band Of Gypsies lemez hat tétele őrzi. A gitárhős korábbi csapatai tagságát vegyítve Billy Cox-szal és Mitch Mitchellel zenélt javarészt a továbbiakban. A Machine Gun egy különleges esemény volt, egyedülálló műsorral, az utánozhatatlan Jimi Hendrix felbecsülhetetlen jelentőségű és elképesztően tartalmas repertoárjából.