Kőrösi Zoltán: Ami a szívedet brummja… (medversek)

A versekről nekem legtöbbször az iskolai kötelezők és a határidőre való magolás jut eszembe. Aztán az elkerülhetetlen felelés és vagy ott marad a memóriámban örökre néhány sor, ami akkor megérintett, vagy kihullik a rostán. Azonban megjelent két cukiság a Manó Könyveknél, amelyek felülírták bennem a régi berögződéseket. Bevallom, mindkettőt nagyon élveztem, holott nem feltétlenül én vagyok a célcsoport. Az egyik Király Levente Van egy kutyánk… című remeke, a másik pedig, melyről most hosszabban is írok, Kőrösi Zoltán posztumusz kötete, az Ami a szívedet brummja… (medversek).

 

Kezdjük rögtön a legfontosabb kérdéssel: milyenek az igazi medvék? A válaszokat a versekből tudhatjuk meg, például csoki-orrosak, néha kicsit lusták, rendetlenek, fütyülnek a világra és nagyon tudnak szeretni. Igazi sportemberek, imádnak focizni, tornázni, repülni, bújócskázni, ha olyan az idő, leülni és kártyázni. Na jó, néha takarítani is. Minden maci igazi kis egyéniség, valójában pont olyanok, mint a gyerekek. Időnként szófogadatlanok, vakmerők, de mindig imádnivalók. Hadd idézzek belőle egy verset, bár szívem szerint többet is kimásolnék:

 

A medvék térde

 

A mackóm térde éppen olyan, mint egy színes térkép

foltok, csíkok vannak rajta és vonalak, meg mérték,

hogy merre járt és mit csinált az elmúlt nap a medve,

melyik fára mászott fel, és hogyan zuhant … hm… térdre.

 

Számomra ez a kötet a boldog, önfeledt gyermekkort idézte meg, a fára mászásokat, a szomszéd gyerekekkel való bandázást, focizást, a kisebb-nagyobb sérüléseket, amelyeket játék közben szereztem. Valódi időutazásban volt részem, ahogy haladtam lapról lapra, versről versre. Ezek a kis macikák gyakorlatilag a gyermeki gondolatok, tapasztalatok, ráeszmélések megszemélyesítői. Fontos dolgokat ábrázol Kőrösi Zoltán, csupa olyan eseményt, ami foglalkoztathat egy pici embert (vagy pici medvét). Kezdve a cipőfűzés rejtelmeivel, egészen a sötétben előbukkanó félelmetes árnyakig. Minden szituációra van egy biztató brummogása a szerzőnek, amely után máris kevésbé megoldhatatlannak és ijesztőnek tűnik a helyzetet.

 

A szöveg és Nagy Eszter illusztrációi kerek egészet alkotnak, a bumfordi, pajkos kis mackók tökéletes kiegészítői a verseknek. Érzéseket, hangulatokat közvetítenek, minden rajznak lelke van, amelyek megérintik az olvasót. Szerethető, kedves kis képek, melyek még pajkosabbá teszik a verseket. Szerencsére nincs korhatárhoz kötve az olvasása, kisgyermekkorban épp annyira érdekes lehet, mint felnőtt fejjel. Mindenki megtalálhatja benne a neki szóló mondanivalót. Kőrösi Zoltán finom humora, játékos énje garantáltan bárkit elvarázsol.