Főkép

Wolfgang Muthspiel egy másodvonalas gitáros, aki rendszeresen játszik olyan első vonalas muzsikusokkal, akik képesek életet vinni a muzsikájába, mint ahogyan ez az új albumán is történik. Most egy igazi All Stars csapatot sikerült meghívnia a lemezére: a már előző korongon is szereplő ritmusszekció – Larry Grenadier (nagybőgő) és Brian Blade (dobok) – Brad Mehldau zongoristával és egy számomra ismeretlen trombitással, Ambrose Akinmusire-rel bővült kvintetté.

 

Muthspiel egy rendkívül tehetséges és roppant felkészült gitáros, de kompozíciói a játékához hasonlóan egy kissé jellegtelenek, nem túl emlékezetesek. Ezért bár egy rendkívül kiegyensúlyozott, harmonikus albumot hallunk, az izgalmakat elsősorban az egyéni és egyes szekciók együttes teljesítményei jelentik, néhány ritka kivétellel. Ezek egyike a korongot nyitó „Rising Grace”, ahol az egyes improvizációk nem válnak el jól tagolható részekre egymástól, hanem az egyes hangszerek teljesen spontán módon szövik át egymást, egy rendkívül izgalmas rögtönzött kamaramuzsikálás képzetét megteremtve. A „Triad Song” is könnyedén felemeli a hallgatóját, Muthspiel zongoraszerű akkordbontásai kissé háttérbe szorítják Mehldau-t, aki Grenadier-rel és Blade-del mindvégig biztosítják a zene pulzusát.

 

Mehldau lenyűgöző, mint mindig: úgy lopja el a show-t témáról témára, hogy közben nem tolakodó. És ahogyan figyelmén és hallgatásán keresztül érvényre juttatja a többiek mondanivalóját, az egyszerűen csodálatos. A „Triad Song” gitár improvizációja érezhetően előre kitalált ötleteken alapul, de Mehldau mindvégig olyan kontrasztot ad a szólónak, hogy elhisszük: a pillanatban születik. A Wolfgangnak írt Mehldau darab, a „Wolfgang`s Waltz” pedig kiemelkedik a mezőnyből – az össze többi téma Muthspiel szerzeménye –, amelyen Grenadier és Blade is úgy sodorják előre a muzsikát, hogy a saját szólója alatt még Mehldau is kivirul, és a lemez legjobb imprójával örvendeztet meg minket.

 

Érdekes összehasonlításokat lehetne tenni mondjuk a Metheny-Mehldau kvartett és ezen album között. (Mehldau triója és Pat Metheny alkalmi együttműködésére gondolok, amelynek eredményeképpen 12 duó és 12 kvartett felvétel született, amelyekből 3 kvartett téma kivételével az összes megjelent két albumon 2006 és 2007-ben.) Muthspiel lényegesen kevésbé integrálja gitárjátékát a zongoratrióba: míg Metheny nagyon dominánsan, szinte végigkíséri a zongora-játékidők alatt, addig Muthspiel sosem; míg Metheny mindig a ritmusszekcióban játszik, addig Muthspiel mintha lebegne a többiek felett, amitől a gitárjátéka kicsit olyan, mintha egy előre felvett demóra játszana, és nem annyira a többiekkel. Érdekes, hogy sokszor a trombita is mintha illeszkedne egy előzetes kvartett koncepcióba, és a zene úgy lenne megírva, mintha lennének négyen, akik kiszolgálják a gitárost. Éppen ezért Akinmusire nem csillog, inkább csak egy plusz szólamként működik többnyire közre.

 

Minden Mehldau rajongónak kötelező darab, érdemes hallgatni és tanulni belőle.

 

 

Előadók:

Wolfgang Muthspiel – gitár

Ambrose Akinmusire – trombita

Brad Mehldau – zongora

Larry Grenadier – nagybőgő

Brian Blade – dob

 

Elhangzó szerzemények:

1) Rising Grace

2) Intensive Care

3) Triad Song

4) Father and Sun

5) Wolfgang`s Waltz

6) Superonny

7) Boogaloo

8) Den Wheeler, Den Kenny

9) Ending Music

10) Oak