Beleolvasó – Whoopi Goldberg: Ha azt hallod, „kiegészítesz engem”, FUSS EL!

Szerzőről:

Whoopi Goldberget elsősorban színésznőként ismerhetjük (Apácashow, Ghost). Az amerikai közönség azonban azt is tudja róla, hogy talkshaw-t vezet, könyvet ír, és nem tartja magát távol a közéleti-társadalmi kérdésektől sem. Kritikus véleményét nyíltan vállalja, harcos környezetvédő, a női, a nemi és a faji egyenjogúság elkötelezett harcosa. Az ENSZ jószolgálati nagykövete.

 

Fülszöveg:

Whoopi Goldberg a tőle (és szerepeitől) megszokott közvetlenséggel, ellenállhatatlan humorral, laza stílusban beszélget az olvasóval. Annak ellenére (vagy talán éppen azért), hogy háromszor is férjhez ment, sok mondanivalója van a jó kapcsolatokról. Whoopi leszámol a tündérmesék és romantikus filmek világából ismert tökéletes, happy endben végződő sztorikkal, és realistább nézőpontot követel. Azt sem tagadja, hogy talán nem mindenkinek segít az ő példája. Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy mindenki tisztában legyen azzal, mit akar, és korrekt legyen a kapcsolataiban. Ugyanolyan nyíltsággal beszél a szexről is, mint a kapcsolatok kezdeti romantikájának tünékenységéről vagy a házassági szerződésről. Legfontosabb gondolata pedig az, hogy elsősorban önmagunkat ismerjük meg, ne hagyjuk, hogy mások éljék az életünket, és mi se akarjunk mások helyett élni. Olyan tisztán és meggyőzően érvel, hogy nehéz nem meghajolni az érvei előtt.

 

Részlet a műből:

A Jerry Maguire című filmben Tom Cruise azt mondja Renée Zellwegernek: „Szeretlek. Kiegészítesz engem”. Az emberek azóta akarnak hinni abban, hogy a partnerek valóban kiegészítik egymást, amióta látták ezt a filmet. Nem veszik észre, milyen borzasztó lenne, ha ez tényleg igaz lenne. A filmvásznon, elismerem, nagyon jól hangzik, tényleg jó kis mondat, de az életben maga a katasztrófa. Ha a partnered ki tud egészíteni téged, akkor szét is tud szedni.

Teljesen kifejlődött emberi lény vagy? Nos, ki tudná ezt megmondani? Csak te tudod egyedül, mi az igazság. De senki sem fog kiegészíteni téged, egy egész emberi lényt. Csak egész emberként szabad belekezdeni ebbe a kapcsolatnak nevezett akármibe. [...]

Az emberek olyan valakit keresnek, aki kiegészíti őket, de ezt a munkát mindenkinek magának kell elvégeznie. Senki sem teheti meg helyettünk, és ha nem végzünk, mielőtt belemegyünk egy kapcsolatba, vagy netán megházasodunk, a kapcsolat bizonytalan lábakon fog állni, mintha szellemek vagy fantomok vennének részt benne. Mintha igazából benne se lennénk. Nem tartom helyesnek, hogy valaki más jöjjön és dolgozzon rajtunk tovább, mint egy befejezetlen festményen. Egész személyiségre van szükséged, mielőtt elkötelezed magad valaki más irányába. És az a gondolat is elég bizarr számomra, hogy félemberként sétálgatunk a világban. Gondolj bele! Ki vagy te? Megvannak azok a dolgok, amik az életedhez kellenek? Elboldogulsz, ha egy ideig egyedül kell lenned? Megvan benned a türelem?

Ha egész, teljes személyiség vagy, lesz elég türelmed ahhoz, hogy kivárd a megfelelő embert ahelyett, hogy olyan valakivel legyél, aki nem neked való. Megvan az erőd és a hited ahhoz, hogy várj?

Tudni fogod, ha eljött az igazi, mert azt fogod érezni: „Igen, együtt tudnék lenni ezzel az emberrel, mert tudom, ki vagyok. Tudom, milyen vagyok, mit szeretek, és mi az, amit nem akarok. Tudom, mit viselek el, és mi az, amit nem. Úgy látom, ez az ember is hasonlóan gondolkodik. Tudja, mit szeret. Tudja, milyen ember.” Amikor együtt vagytok, nem fogtok vitázni, és nem fogjátok vádolni egymást: „Nem adod meg nekem azt, amit szeretnék.” Tudni fogod, mire van ugyanis szükséged, és meg tudod mondani a másik embernek. A partnered pedig eldöntheti, hogy tudja-e nyújtani mindezt vagy sem.

Azt viszont fel kell ismerned, ha valaki semmit sem ad neked. Onnan tudod, hogy ez a helyzet, ha felvillan a piros lámpa benned, és megszólal egy hang a fejedben: „Ugye, tudod, hogy ez hazugság?” Ha teljes, érett személyiség vagy, tudod, miben érzed magad jól, mivel tudsz együtt élni, és mivel nem. Akkor nem félsz kimondani: „Így érzek”, vagy „Nem akarok olyasvalakit, aki nincs elköteleződve”, vagy „Nem akarok olyasvalakit, aki hülyeségeket beszél.” Egy érett személyiség képes megvárni azt, amíg olyan valakit talál, aki elkötelezett, mielőtt maga is elköteleződik.

Akkor menjünk bele egy kicsit jobban a dolgokba.

Megvan hozzá a türelmed, hogy kivárd? Mert sokáig is tarthat. Nem azt mondom, hogy bármi baj van veled, de az igazi nem úgy jön, mint a postai csomag. Fel kell nyitnod magad, ki kell düllesztened a melledet, felemelned a fejed és a tekinteted, mert sosem tudhatod, kivel találkozol. Ha a tökéletes testű vagy a tökéletes intelligenciájú pasit keresed, vagy esetleg az álmaid hercegét, mert megnézted a Hamupipőkét vagy a GI Joe-t, akkor gáz van. Ha így képzeled a tökéletes partnert, akkor ezt esetleg felejtsd is el, és várj türelmesen arra, aki hasonlóképpen gondolkodik az életről, és megadja mindazt, amire szükséged van.

Akár türelmes vagy, akár nem, nincs olyan ember, aki kiegészítene téged. Egy kapcsolat mindig a kölcsönösségen alapul, és elvárásokról szól. Megtalálhatod azt az embert, aki hajlandó megadni azt, ami kell neked, és fordítva. A kérdésem az, te megfelelsz-e a saját elvárásaidnak? Az vagy-e, aki lenni szeretnél? Meg tudod-e adni te saját magadnak, amire szükséged van? Ha ezt nem érted, jobb, ha eldobod ezt a könyvet, és inkább keresel egy képregényt.

Szóval, azt mondom, hogy ha azt gondolod, a férjhez menés az életed értelme, akkor tényleg el kell gondolkodnod azon, miért érzel így.

Ha férjhez akarsz menni, valóban meg kell értened önmagad és azt, mi fog történni veled a házasságban.

Ha azért csinálod, mert magányos vagy, ne tedd.

Ha azért csinálod, hogy bebizonyíts valamit, ne tedd.

Ha azért csinálod, hogy bosszút állj valakin, ne tedd.

Ha azért csinálod, mert anyád azt szeretné, ne tedd.

Ha azért csinálod, mert kíváncsi vagy, ne tedd.

Nem kevés erőre és energiára van szükségünk ahhoz, hogy szembemenjünk a minket körülvevő kulturális elvárásokkal, de ahhoz még több, hogy hazugságban éljünk, elváljunk, mindennap küzdjünk valakivel, összezavarodjon az életünk, boldogtalanok legyünk, és meghasonuljunk önmagunkkal.

Jól ismerjük az ősrégi kérdést: „Mit akarnak a nők?”. És persze ott van a párja is: „Mit akarnak a férfiak?”

Én azt mondom, felejtsd el ezeket, és azzal foglalkozz, mit akarsz te.

Fogalmam sincs, mit akarnak a férfiak. Gőzöm sincs róla, mit akarnak a nők. Én csak azt tudom, én mit akarok. Ezt te is el tudod mondani önmagadról?

Én most jutottam el oda, hogy tudom, mi az, amit akarok, és mi az, amit nem, de majdnem egy egész élet kellett hozzá.

 

Íme, a listám azokról a dolgokról, amelyeket biztosan nem akarok:

- másra gondolni, amikor épp önző vagyok;

- folyton arra figyelni, meg ne sértsem valakinek az érzéseit;

- folyton védekezni, hogy igenis lehúztam a vécét.

 

Tedd fel magadnak a kérdést arról, mit vársz a kapcsolattól. Talán ez a legfőbb kérdés.

Valaki szépet keresel?

Valakit, akinek nagy szíve van?

Egy jótét lelket?

Valakit, akivel beszélgetni lehet, akinek élvezetes a társasága, aki okos és vicces?

Talán van egy homályos elképzelésed, de sosem szántál elég időt arra, hogy kitisztuljon a kép. Pedig ezen át kell rágnod magad. Előfordul, hogy a válaszok másképp alakulnak az idő múlásával, amikor változik az életünk. Ezért érdemes időről időre újra megállni, és megválaszolni a fenti kérdéseket.

Én is elmondom, mi az, amit én akarok egy kapcsolattól.

 

Íme a második lista:

- Humor.

- Igazság: becsületesség és őszinteség mindkét fél részéről.

- Higiénia: úgy értem, normális ápoltság.

- Rugalmasság: a fizikai ruganyosság nem érdekel. Ha egy tolószékes emberbe szeretek bele, akkor nem érdekel, hogy nem tud felkelni. Olyan valakit akarok, akinek a gondolkodása rugalmas, aki nem szűklátókörű.

- Változatosság, ami alatt azt értem, hogy a partnerem nyitott az új dolgok iránt, sok minden érdekli, és sokoldalú személyiség.

- Felnőtt: nem abban az értelemben, hogy elmúlt-e tizennyolc éves. Egy felnőtt ember eleget élt és tapasztalt, ismeri önmagát, felfogja, hogyan működik a világ, és képes ennek megfelelően élni.

- Függetlenség: valaki, aki nem függ tőlem sem anyagi, sem érzelmi értelemben. Olyan valakit akarok, aki tudja magáról, hogy kicsoda, magabiztos, és ez az, ami az utolsó ponthoz vezet.

- Egy érett, teljes személyiség.

 

Ezek a dolgok nekem fontosak. Lehet, hogy másnak nem azok. Szóval, azt javaslom, mindenki szánjon rá egy kis időt, és gondolkodjon el ezeken a pontokon.