Főkép

Torben Kuhlmann első könyve, a Lindbergh egy elbűvölő és gyönyörű mesekönyv volt, és arról az egérről szólt, aki elsőként repülte át az Atlanti-óceánt (egy ugyanilyen nevű amerikai férfiú is megtette ugyanezt). Az Armstrong megannyi szempontból folytatása a Lindberghnek, csak ennek az az alcíme, hogy „Egy egér kalandos utazása a Holdra”, s természetesen az űrrepülés, s azon belül is az első Holdra szállás hőseinek állít emléket.

 

Minthogy már az első kötetre elhasználtam a legtöbb kiosztható szuperlatívuszt, nehéz újat mondanom az Armstrong kapcsán. A képek egyszerűen fantasztikusak. Az egér és az összes többi szereplő szinte fotorealisztikusan, egyszersmind mégis kissé nosztalgikus stílusban jelenik meg a kötet oldalain, miközben mozifilmszerű, szokatlan látószögeket is használ Kuhlmann. Sajátos bájt ad a könyvnek az a kontraszt, hogy a valósághű képekkel szemben a történet persze a szó szoros értelmében is fantasztikus. A meglepő és kalandos fordulatok között sor kerül egy érdekes találkozásra is egy idős egér professzor és főhősünk között, mely megható visszautalás az első könyvre, egyszersmind főhajtás a repülés mindenkori úttörői előtt. Ahogy, persze, mindkét könyv is. Most is kapunk a végén ismeretanyagot (Az űrrepülés története dióhéjban), pont csak annyit, ami nem fekszi meg a gyerekolvasók gyomrát, de segít elindulni a többre kíváncsiaknak.

 

Szintén jellemző a második kötetre is, hogy a képek nem feltétlenül a szöveg illusztrációi, hanem önmagukban viszik előre a történetet, bár olyan is van, hogy az egyszerű, rövid mondatokra épülő narrációt teljesítik ki további részletekkel vagy akár poénokkal. Most is eszembe jut A leleményes Hugo Cabret című könyv (meg hogy az egerek meséiből is micsoda gyönyörű filmet lehetne forgatni), meg az is, hogy gyerekkoromban hogy imádtam volna ezt a könyvet. S persze most, felnőtt fejjel is remek élmény.

 

Azt is gondolom még, hogy Torben Kuhlmann sokat tanult az első részből. Az Armstrong egy picit feszesebbnek, izgalmasabbnak, ugyanakkor még fantasztikusabbnak tűnik (bár vannak olyan részletek, amiket szinte egy az egyben ismételt meg, épp csak itt bagoly vagy macska helyett kutya van). Hanem azt nem tudom, hogy innen tovább. Persze, ha marad a repülés témájánál, akkor is bőven vannak még elmesélendő hősök, arról nem is szólva, ha az emberi történelem és tudomány más nagy vívmányai és eredményei felé is nyit. Viszont a Holdra szállásnál látványosabb és izgalmasabb dolog nem is tudom, történt-e azóta… Akárhogy is, már most várom a következő nagy hírű, zseniális és kiváló egér meséjét!