Főkép

A közmondás szerint „sírva vigad a magyar”, ami pedig az ünneplést illeti, azt – saját tapasztalatom szerint – némi pátosszal, esetleg egyenesen melankolikus hangulatban teszi. Ezért amikor errefelé karácsonyi albummal rukkol elő valamelyik előadó, inkább visszafogottabb, merengőbb hangvételre számíthatunk olyan, önfeledtebb, időnként mégis döbbenetesen emelkedett produkciók helyett, amelyekez hasonlókat az angolszász országokban kiadni szokás (idén például a Pentatonix hozta ki rendkívül játékos, sokszor csillagszórószerűen sziporkázó, habár viszonylag rövid, Christmasnak elkeresztelt albumát). A Budapest Bár hatodik sorlemeze viszont a tőlük megszokott, más módokon és értelemben cizellált, a témákkal egészen másként játszadozó stílusánál maradt. De persze miért is tett volna mást?

 

Ezen a lemezen is vannak persze kivételek; négy szám eleve angolul szólal meg, és magától értetődően vidámabb a többinél. A „Rockin’ Around the Christmas Tree” valamiért egy parányit Betty Boop karakterére emlékeztet, pedig a dalban nemcsak énekhangjával, hanem fuvolistaként is közreműködő Németh Juci éppenséggel nem a rajzfilmszereplő való életbeli megtestesülése. Vagy ki tudja! A „The Christmas Song” dicséretével talán ellentmondok önmagamnak, mivel itt messze nem Handel „Hallelujah” kórusának mennyekbe kúszó magaslataival találkozunk, a fuvoláját is megszólaltató Behumi Dóri és a fiú zenészek mégis izgalmassá teszik, amit hallhatunk. A korong egyik, ha nem „a” legsikerültebb felvétele szerintem mégis Frenké: a „Ruby’s Arms”. Ez a leginkább himnuszszerű szerzemény az egész anyagon, és az a hang – tényleg nincs hozzá fogható. Érzelmes és szép, egyenesen a szívünkhöz szól, és mivel a végén elhangzó hegedű-betétekig egyetlen zongora kíséri, minden rezdülése hiánytalanul érvényesül. Ha másért nem, hát azért érdemes újra meg újra meghallgatni a dalt az ünnep alatt, hogy a hátunk borzongjon a gyönyörtől.

 

A magyar számok közül a „Boldog karácsonyt” bossa novája – cseppet sem meglepő módon – tökéletesen illik a zenekar beállítottságához, és a cimbalomszóló is remekül sikerült, valahogy mégis összehasonlíthatatlanul líraibb, elgondolkodtatóbb muzsika ez az ujjongva ünneplő angol-amerikai szerzeményeknél. Hatványozottan áll ugyanez Cseh Tamás „Karácsony”-ára, melyben Szűcs Krisztián és a hegedű-cimbalom betétek egyaránt eltaláltak, ha kissé komorak is. Szalóki Ágiról ellenben el nem tudtam volna képzelni, hogy valaha karibi zenében fog énekelni, mégis hihetetlen természtességgel oldja meg a feladatot, mintha eleve neki írták volna a „Jön a fehér karácsony”-t. Ennél jobban már csak Kollár-Klemencz László alkatához passzol az annak idején Udvaros Dorottya előadásában megismert „Hóesés”. Leginkább erről a hazai számról elmondható, hogy a gyakran sötétebb tónusok ellenére alapvetően ragyog, felemelkedik, és felemelnie is sikerül – egyszóval valódi ünnepi dal, még ha erre is igaz, hogy nagyon magyar.

 

Ferenczi Györgynek, mint mindig, most is sikerül egyszerre magyarosnak és amerikaiasnak lennie. A tőle megszokott szájharmonika-szóló egészen erőteljes, azt azonban nehezen tudnám elképzelni, hogy a karácsonyfa mellett bárki ezt a dalt énekelné, amíg leég a csillagszóró, ha viszont valaki táncos bulit szervezne az ünnepek valamelyik estéjére, oda tökéletesen megfelelne a szerzemény. Az „Angyal táncol a fák tetején”-ben nekem leginkább a gitár és a vele együtt mozgó többi hangszer egysége tetszik nagyon, míg az annak idején Katona Klári által sikerre vitt „Legyen Ünnep” Mező Misivel is éppoly megható, mint az eredeti. Ha bárkinek egy keveset pityeregni támadna kedve karácsonykor, hát csak tessék: ez itt az ehhez leginkább megfelelő szerzemény. A Piramis „Ajándék”-a ugyanakkor annyira egyedi és megismételhetetlen volt Révész Sándorral és társaival, hogy talán felesleges is volt próbálkozni a feldogozásával. Ennek ellenére a csapat mindent megtett azért, hogy ebben a formában is szeressük régi kedvencünket, és többszöri meghallgatás után valószínűleg el is jutunk ide.

 

A szóló-blokk után hallható, teljes énekesi gárdával előadott szerzemény inkább a régi Band / Live Aid produkciókra emlékeztet, mint a Budapest Bár régebbi lemezeire, mégis őrzi a zenekar jellegzetes jegyeit. Ezért aztán John Lennon megint csak angolosan himnikus „Happy Xmas”-a tökéletes választásnak bizonyult, ahogy a „Karácsonyi mese” sem rí ki különösebben a többi dal közül, még ha az elejét uraló, csengő-bongó zongoraszólamával valamennyire a hideg fenyvesek magányát idézi is meg. Összességében mégis Astor Piazzolla nuevo tango-inak méltó társa a kompozíció, és alighanem a legkomolyabb, legösszetettebb darab az egész lemezen.

 

Ráadásul az interenetes zeneszolgáltatóknak köszönhetően nem feltétlenül szükséges beszerezni a fizikai adathordozót, így ha valakinek az utolsó utáni pillanatban jutna eszébe, hogy ezt a lemezt szeretné meghallgatni ajándékbontás közben, még ebben az esetben is lehetősége lesz rá. Azok pedig, akik ismerik és szeretik a csapat munkásságát, egészen biztosan nem fognak csalódni az anyagban.

 

A zenekar tagjai:

Farkas Róbert – hegedű, gitár, brácsa, ukulele

Farkas Mihály – cimbalom

Ökrös Károly – harmonika, zongora

Farkas Richárd – bőgő

Kisvári Ferenc – dob, ütőhangszerek

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Rockin’ Around the Christmas Tree (feat. Németh Juci)

2. Gyöngyfüzérek (feat. Kiss tibor)

3. Karácsony (feat. Szűcs Krisztián)

4. Jön a fehér karácsony (feat. Szalóki Ági)

5. Hóesés (feat. Kollár-Klemencz László)

6. Télapó Rally (feat. Ferenci György)

7. Angyal táncol a fák tetején (feat. Rutkai Bori)

8. Legyen ünnep (feat. Mező Misi)

9. Ajándék (feat. Lovasi András)

10. The Christmas Song (feat. Behumi Dóri)

11. Ruby’s arms (feat. Frenk)

12. Eljött az ünnep (Happy Xmas) [War Is Over]

13. Karácsonyi mese