Főkép

Van értelme a honi képregénykiadás kapcsán „Szent Grál”-ról beszélni? Pontosítok: nem a külföldi kiadványok magyarítása, hanem hazai szerző/rajzoló vonatkozásban érdekelne. Mennyire lebeg a vágy titokzatos tárgyaként a gyűjtők és a rajongók szeme előtt egy újabb önálló, keményborítós Lakatos album, a Café Postnuclear második része, még egy Slussz Kulcs Klán sztori Hegedűs Mártontól? Vagy, a régiekre utalva, egy komplett Korcsmáros-féle Rejtő-összes? Nem tudom, bár jó ötlet lenne körbekérdezni a képregényes élet ismertebb szereplőit ebben a témában. Én úgy vagyok vele, hogy ha valakinek a könyvespolcán ott sorakoznak az egyik legjobb magyar ponyvaíró művei, akkor az nem lehet elégedett, míg a képregényes verziókat is be nem gyűjtötte.

 

Főként azért, mert míg a Rejtő könyvek újrakiadásai kapcsán a mai napig elmarad a szerkesztés, amit személy szerint nagyon hiányolok, mert a kiváló alapanyagból még jobbat lehetne csinálni, addig a Képes Kiadónak köszönhetően a képregények mai megjelenése jóval több, mint egyszerű utánnyomás. A Garisa-Zerge duó gyakorlatilag úgy őrzi meg Korcsmáros szellemiségét, stílusát, humorát, hogy a kezembe kerülő képregény egészen újjászületett. Erről a folyamatról bővebben az alábbi videóból lehet többet megtudni.

 

 

A történetről a regény kapcsán, azt hiszem, nagyjából mindent leírtam egy korábbi cikkben, így erre nem vesztegetek sok időt, csak megerősítem: képes formában is működnek azok a jelenetek, melyeket annak idején Rejtő kitalált. Ami viszont a szöveges változathoz képest pluszt jelent, az egyértelműen a karakterek ábrázolása. Azt persze nem állítom, hogy tizenévesként, amikor az egyik újraközlés révén a Fülesben találkoztam a rajzokkal, azonmód a homlokomra csaptam, hogy igen, pont így néz ki egy angol arisztokrata (aki egyébként csak oldalági rokonként, öröklés révén lesz Lord), de akárcsak mindenki mást, engem is elvarázsoltak a figurák. Charles Gordon tökéletesen hozta a gengsztert, Knickerbock úr az öntudatos hivatalnokot, Holler pedig a rámenős újságírót – hogy a többiekről ne is beszéljek.

 

Ahhoz viszont szükség volt a korábbi A5-ös füzetecskéknél vagy a Füles oldalainál nagyobb méretre, hogy Evelyn Weston bájai teljes szépségükben megmutatkozzanak. Azt tudtam már korábban, hogy Korcsmáros Páltól egyáltalán nem idegen a csábos női idomok rajzolása, de kellett ez a formátum a jobb érvényesüléshez. Mindez most annak köszönhetően kap nagyobb hangsúlyt, hogy mégis a sztori egyik főszereplőjéről van szó, aki nagyon gyakran látható, illetve sokszor kénytelen lenge ruhában megjelenni előttünk – lordunk mázlista és szerencsés fickó.

 

Abban egyetértek Bayer Antallal, hogy nem könnyű az eredeti könyvet képregényre átültetni, és hiába a dupla oldalszám, helyenként még így is nagyon sok a szöveg. Erre persze könnyű azt mondani, hogy növeljük meg az oldalszámot, de akkor mennyi időbe kerülne egy-egy albumot elkészíteni? Vagy közösségi oldalon összedobjuk azt a pénzt, amely fedezi a két szakember éves fizetését? Mindent, de főként a realitást figyelembe véve azt mondom jó így ahogy van, elégedett vagyok A szőke ciklon jelenlegi formájával. Jöhet a következő Rejtő-Korcsmáros kötet.