Főkép

A klasszikus zene kedvelőinek két nagyszerű kiadvánnyal kedveskedik az ECM. 2004 márciusa és 2006 májusa között Schiff András (zongora) a zürichi Tonhalléban előadta a teljes Beethoven szonátaciklust, amely koncertekről felvétel készült, hogy nyolc kötetbe gyűjtve mind a 32 szonáta előadása a közönség tapsát kiszerkesztve kiadásra kerüljön. A 2008-ig kiadott köteteket egy új Beethoveen kiadvány, a Diabelli variációk állította új perspektívába, amelyet Schiff két különböző korhű zongorán adott elő, egyik esetben jól átgondolt szempontok szerint néhány Beethoven szonáta kontextusába helyezett, és ezeket az új kiadáshoz újra feljátszotta. Egészen fantasztikusra sikerültek ezek a stúdiófelvételek, ezért rendkívül kíváncsiak lennénk arra, ahogyan a művész ma adná elő az összes többi szonátát.

 

Na de ne legyünk telhetetlenek, ugyanis az ECM egyrészt egy box-set összkiadásban, 11 korongon elénk tárja az összes, eredetileg egy külön sorozatban megjelentetett szonátát, a koncertek ráadásaival, egy 260 (!) oldalas kísérőkönyvvel, amely az összes régi, de új szöveget is tartalmazza: interjúkat, beszélgetéseket a művésszel és egy esszét a művésztől.

 

„Beethoven szonátáit logikusan három különböző csoportba oszthatjuk: korai, középső és késői. Számomra a kronologikus előadásuk a legmeggyőzőbb és legkielégítőbb. Nincsen gyenge láncszem a 32 szonáta között és ezen megközelítésmódon keresztül a hallgató képes követni a fejlődés folyamatát. Ez egy tanulási folyamat és mi társutazók vagyunk ezen a fantasztikus úton.” (Schiff András)

 

A box-set még sosem hallott felvételeket is tartalmaz, a koncerteken adott ráadások gyűjteményét, amelyeket külön is megjelentet az ECM. Egy egészen komoly válogatást kapunk. Nem amolyan szórakoztatásra irányuló, önkényesen kiválasztott darabok csokrát, hanem olyan kompozíciók gyűjteményét amelyek valamiképpen kapcsolódtak vagy reflektáltak az esték során előadott szonátákra. A kiadvány nem lett szerzők szerinti kronologikus rendbe szerkesztve, de a komponisták szerint csoportosulnak a darabok. A promóciós kiadványból nem derül ki, hogy ez a koncertek kronológiai rendjét tükrözi-e, és hogy pontosan mely szonátákat követte melyik darab, de feltehetőleg úgy kell elképzelnünk, hogy ebben a sorrendben hangzottak fel a több éven át ívelő koncertsorozat egyes koncertjeinek lezárásaként.

 

Azáltal, hogy a közönség tapsa nem lett kiszerkesztve ebből a kiadásból – szemben a szonáta kiadásokkal –, akarva-akaratlanul is vágyunk rá, hogy erről picit pontosabb képet kapjunk, és majd az összkiadással a kezünkben eljátszunk azzal, hogy összepárosítsuk az egyes koncerteket az egyes ráadásokkal, és a kompozíciók egymáshoz való viszonyaira némi fényt derítsünk. Persze a kiszerkesztett taps vs. nem-kiszerkesztett taps miatt sohasem fogjuk tudni rekonstruálni egy est pontos dinamikáját, ami talán nem is akkora gond, de ezen a különkiadáson a taps engem gátol abban, hogy el tudjak vonatkoztatni attól a ténytől, hogy egy koncertsorozat ráadásainak gyűjteményét hallgatom, de ez valószínűleg sokszori hallgatás után leküzdhető.

 

Érdemes leküzdeni, mert Schiff zseniális, mint mindig, és egy-egy hosszabb darab annyira beszippantja a hallgatót a muzsikába, hogy a ráadások ezen sorozata maga is egy út, egy új irány, amelyet Schiff határozott meg rendkívül koncentrált, magát teljesen a zene alá rendelő, varázslatos személyiségével.

 

Elhangzó szerzemények listája:

Franz Schubert

1. No. 1 e-flat minor. Allegro assai

2-4. Three Piano Pieces D 946

5. Allegretto c minor D 915

6. Hungarian Melody in b minor, D. 817

 

Wolfgang Amadeus Mozart

7. Gigue G major KV 574

 

Joseph Haydn

8. Sonata g minor, Hob. XVI: 44

 

Ludwig van Beethoven

9. Andante favori F major woO 57

 

Johann Sebastian Bach

10. Partita No. 1 B-flat major MBWV 825, Menuet I & II, Gigue

11. Well-Tempered Clavier, Book I, Prelude & Fugue b-flat minor BWV 867