Főkép

Charlie Haden nem egyszerűen korszakalkotó, zseniális nagybőgős, hanem egyszerre politikailag erősen elhivatott muzsikus is volt. Ennek megfelelően rögtön első önálló albumával olyan aktuális vagy még hatásukat éreztető háborúkra reagált 1969-ben, mint Vietnám vagy a második világháborút megelőző spanyol polgárháború. Dióhéjban ilyen indíttatásokból jött létre a Liberation Music Orchestra (LMO), egy zenekar, amelyik időről időre reflektált aktuális politikai eseményekre, legutóbb 2005-ben az iraki háborúra („Not in our Name”, Verve) – azóta pedig Charlie Hadennel a természet kizsákmányolására.

 

Bár a korábbi albumait állandóan mentoráló és inspiráló társával, feleségével és barátjával Ruth Cameron Hadennel és közeli barátjukkal, Carla Bley-jel együtt azt gondolták, hogy Barack Obama megválasztásával kiüresedett az LMO amerikai relevanciája, Charlie Hadent állandóan zavarta, ahogyan romlik a környezetünk minősége, ahogyan öntudatlanul is bánunk vele és egymással, és persze az összes többi élőlénnyel a Földön. Az emberi kapzsiság és ignorancia dekonstruktív hatása létezésünkre már 1979-ben életre hívta a „Song for the Whales” szerzeményt. Amikor az LMO 2011-ben meghívást kapott egy belga fesztiválra, amelynek a középpontjában a környezet állt, Haden örömmel fogadta el az invitálást. A fesztiválon mindössze két kompozíciót adtak elő, az említett dalt, valamint Miles Davis örökzöldjét, a „Blue in Green”-t, amelyeket a helyi rádió rögzített. Hogy ez mennyire szerencsésnek bizonyult, azt Haden egészségi állapotának hirtelen romlása bizonyítja: sajnos a tervezgetett album felvételeire nem maradt elég energiája Charlie-nak. Mindazonáltal Ruth Cameron Haden nem akarta, hogy feledésbe merüljön az idea vagy a muzsika, ezért Charlie Haden 2014-ben bekövetkezett halála után kapcsolatba lépett Carla Bley-jel, aki örömmel karolta fel a befejezés gondolatának megvalósítását.

 

Az albumra még felkerült a már korábban tervezett „Silent Spring”, Bley egy korai szerzeménye, amelyet átdolgozott az LMO-nak, illetve egy új szerzemény, amelyről bár Ruth úgy beszél, mint amit Charlie-nak dedikált Carla, Bley viszont kifejezetten Ruth-nak ajánlja az album belső borítójának írásában, mert Ruth-nak jobban meg kellett szenvednie Charlie elvesztését, mint bárki másnak. Az „Útviklingssang” sem egy sokkal vidámabb háttértörténettel bíró kompozíció: Norvégia saját ökológiai problémáira utal, és egy oszlói koncert miatt került fel, amelyet nem sokkal egy őrült 2011-es mészárlását követően adtak.

 

Erős történetekkel átitatott album, minden LMO és Charlie Haden rajongónak rendkívül fontos darab.

 

Előadók:

Charlie Haden – nagybőgő (1, 5)

Steve Swallow – basszusgitár (2,3,4)

Carla Bley – zongora

Tony Malaby – tenor szaxofon

Chris Cheek – tenor szaxofon

Loren Stillman – alt szaxofon

Michael Rodriguez – trombita

Seneca Black – trombita

Curtis Fowlkes – harsona

Vincent Chancey – francia kürt

Joseph Daley – tuba

Steve Cardenas – gitár

Matt Wilson – dobok

 

A lemezen elhangzó szerzemények:

1) Blue in Green (Miles Davis)

2) Time/Life (Carla Bley)

3) Silent Spring (Carla Bley)

4) Útviklingssang (Carla Bley)

5) Song for the Whales (Charlie Haden)