Főkép

Végre ismét összeállt a klasszikus felállású Guns ’N Roses, amelynek két pozitív következménye is van, illetve a rajongók számára van egy harmadik is, hiszen nagy kedvenceik ismét egy színpadon állnak. Azonban egyrészt Dj Ashba szabad lett, amelynek egy remekül sikerült új Sixx AM lemez lett az eredménye (és már kanyarban a lemez második része), valamint így Slash sem turnézik egy ideig a szólócsapatával – ennek köszönhetően pedig Myles Kennedy-nek is jutott végre ideje az Alter Bridge új dolgaira. Mark Tremonti gitáros sem ült a babérjain az elmúlt években, hiszen két remek szólólemezt is kihozott.

 

Az Alter Bridge a nagysikerű Creed romjain jött létre, lényegében ugyanaz a zenekar csak másik énekessel – azaz mégsem… Hiszen amíg ott a kiadói elképzeléseknek és slágerlistáknak kellett megfelelni, ugyan húzósabb zenével, de mégiscsak szélesebb kör számára emészthető módon. Jelen csapatban viszont a tagok szabadra ereszthetik fantáziájukat, elképzeléseiket, szólózhatnak amennyit jól esik, és nem kell három és fél perc alatt befejezni egy dalt – az pedig a tehetség felszínre törése, hogy a sikerek így sem maradnak el, és a dalok minőségével sincs semmi baj, sőt!

 

Lépésről lépésre haladt a csapat, és lettek, főleg Európában, nagy sztárok, miközben pedig folyamatosan változtattak, és nem csak a bevált recept alapján írták a számaikat, és rukkoltak elő jobbnál jobb lemezekkel. A felvezető single, a „Show Me A Leader”-rel nem tudtam eleinte zöld ágra vergődni, de aztán nagyon összebarátkoztunk: bő egy perces intróval indul a szám, majd a sodró lendület veszi át az uralmat, Myles heroikus énekével, a refrén pedig nagyon ötletesen van összerakva a kiállással, a hangok kitartásával, mindennel. Mark már itt is nagyokat vokálozik, mint ahogy a lemezen végig.

 

 

Nehéz lenne a lemez esetében olyan szavakkal dobálózni, hogy a „lemez legjobb dala”, „legnagyobb sláger” stb., de a „The Writing On The Wall” egyik lenne az említettek közül. Húzós, zúzós, lehangolt gitárokkal, bitang refrénnel, mekkorát énekelnek már megint, tejóég. Nem tudom, hogy a keményebb, durvább zenéknek otthont adó Napalm Records-nak mennyi köze van hozzá, de a középtempós „The Other Side”-ban olyan mázsás terheket hordoznak a gitárok, amilyenre még eddig nem volt náluk példa.

 

Tehát kicsit bajban vagyok a jelzőkkel, de a „My Champion” konkrétan a banda egyik legbődületesebb slágere lett. Riff nincs nagyon benne, inkább akkordozós, sikálós gitározás, rádiós sláger. Nem gondolom, hogy lecserélnék rá a sporteseményeken a Queen klasszikusát, de nem lenne egy elhamarkodott lépés.

 

 

A „Poison In Your Veins” konkrétan ugyanez pepitában, csak zordabb zenei közegben, szárnyaló refrénnel, itt-ott némi sampleres díszítéssel. Az építkezős „Cradle To The Grave” egy kissé emlékeztet a csapat „Blackbird” című dalára, míg a lendületes, tempós „Losing Patience”-ben Tremonti felüthette a naplóját, és a Creed „Bullets” című számának riffjét hasznosította újra. Az eszement váltásokat felvonultató „The Side Of Fate” közel hét percében a balladától a durvulásokon át a progresszivitásig, igencsak sok hangulatot lefed a csapat. A „You Will Be Remembered” a lemezen az első olyan lírai darab, amely megmarad végig annak, nem váltanak más hangulatra, tökéletesen odahelyezhető a „Watch Over You” vagy a „Wonderful Life” című szerzeményeik mellé.

 

Aki azt gondolná, hogy elfogyott a puskaporuk, az nagyot téved, ugyanis a „Crows On Wire” vagy az „Island Of Fools” is a keménykötésűbb darabok közé tartoznak, utóbbiban konkrétan olyan betonozás zajlik a verzékben, amelyet még a stadionok építésénél is megirigyelnének. A kettő között helyet kapó „Twilight”-től eleinte kissé féltem, de szerencsére sem Edward, sem Bella neve nem hangzik el a dalszövegben, úgyhogy egy nagyon kellemes, elszállósabb dalt kapunk. Az epikus, progresszív címadó ismét egy fantasztikus darab lett, megint komoly durvulással és remekbeszabott szólókkal. Tremonti kilométerekről felismerhető gitárszólói újfent fantasztikusak lettek, és Myles az éneklés melletti gitározásával is szinte egyenrangú partnerévé nőtte ki magát.

 

A debüt óta a legsikeresebb startját tudhatja magáénak a banda Amerikában, hiszen a Billboard lista Top10-ébe sikerült bejutniuk. Az Alter Bridge tehát megint nem tért le a bevált útról, miközben mégis változtattak valamelyest, azonban ez nem ment a dalok minőségének rovására, sőt. Michael „Elvis” Baskette producerrel megint mai hangzású, tökéletesen megszólaló lemezt hoztak össze, hol minimális samplerekkel, hol vonósokkal és hatalmas refrénekkel. Régóta nem volt ilyen hatással rám lemez, amely esetében az egészet akarom újra és újra hallgatni, teljes egészében, mert minden dal remekül sikerült.

 

Az együttes tagjai:

Myles Kennedy – ének, ritmusgitár

Mark Tremonti – gitár, vokál

Brian Marshall – basszusgitár

Scott Phillips – dob

 

A lemezen elhangzó számok listája:

01. Show Me A Leader

02. The Writing On The Wall

03. The Other Side

04. My Champion

05. Poison In Your Veins

06. Cradle To The Grave

07. Losing Patience

08. This Side Of Fate

09. You Will Be Remembered

10. Crows On A Wire

11. Twilight

12. Island Of Fools

13. The Last Hero

 

Diszkográfia:

One Day Remains (2004)

Blackbird (2007)

Live From Amsterdam (DVD) (2009)

AB III (2010)

Live At Wembley: European Tour 2011 (DVD) (2012)

Fortress (2013)

The Last Hero (2016)