Főkép

Fülszöveg:

Egy súlyos családi titok arra késztet egy anyát, hogy családjával New Yorkból egy eldugott tanyára költözzön. Az anya halála után a három lány egyedül folytatja életét a tanyán, a legidősebb lány, Constance irányítása alatt. 1914 nyarán, amikor Európában kirobban az első világháború, felborul a három Kopp nővér élete is: egy autó belefut a bricskájukba, és Constance elhatározza, hogy megtérítteti a kárt a baleset okozójával.

 

A felelős egy helybeli gazdag és hatalmaskodó gyáros, aki ettől kezdve pokollá teszi a lányok életét. Constance követelése süket fülekre talál nála, a leány ezért hivatalos feljelentést tesz. A hatóságok először vonakodnak komolyan venni a határozott fellépésű, magas termetű Kopp kisasszony panaszát, de a helybeli seriff az ügy mellé áll, és Constance attól kezdve mindenben segíti a seriff munkáját. A sok megpróbáltatás után, amelyben a tanya elleni fegyveres támadások, gyújtogatások is szerepelnek, melyek során Constance fegyverrel kényszerül megvédeni a testvéreit, győz az igazság.

 

Constance a család megrendült anyagi helyzete miatt munkát keres, és az őket segítő seriff felajánlj neki maga mellett egy állást. Így lesz Constance az Egyesült Államok első női helyettes seriffje.

 

A szerző megtörtént elemekre építi az emlékezetesen megrajzolt jellemeket felsorakoztató történetet, amely korhű képet ad az akkori amerikai világról. Amy Stewart egy valóban élt személyről gyűjtött adatokat a korabeli újságokból és egyéb forrásokból. Számos kitalált szállal bővítette a rendelkezésére tényeket és sikerült egy lebilincselő könyvet írnia a jó és a rossz  örök harcáról.

 

Részlet a regényből:

– Minden rendben lesz – mondtam gyorsan.

A férfi megrázta a fejét.

– Előreküldöm az embereimet, s mindegyikük egy háztömbbel ön előtt fog járni. Morris egy háztömbbel keletre a Fair utcán, English pedig a Van Houtenen nyugat felé fog haladni. Egy rendőröm őrködik az Auburnön, a garázs előtt, ahol a riporterek tartózkodnak. Ő is figyeli önt. Menet közben elhalad majd előtte, de az utca túloldalán. Ne nézzen rá, és ne is intsen neki, csak ha bajba kerülne.

Megértettem, és hárman elindultunk a Broadway felé. Morris ment előre, és elindult balra, egy szűk utcán, amelyben főként suszterek, szabók és egyéb iparosok dolgoztak, akik már órákkal korábban bezárták az üzleteiket. English várt pár percet, majd elindult jobbra, egy olyan utcán, amelyben kis templomok voltak és egy leányiskola. Amikor a seriff bólintott, én is elindultam, de ő suttogva visszahívott:

– Miss Kopp!

Megfordultam. Ott állt egyedül a garázs bejáratánál, kezét a felöltője zsebébe dugva.

– Maga nem fogja tudni, hogy hol vagyok. Nem fog látni engem, de én minden percben figyelni fogom, nem veszem le a szemem önről.

Nagyot nyeltem, hogy leküzdjem az egyre fokozódó félelmet és aggodalmat, aztán bólintottam, és elindultam a Broadway felé. A sötét utcák nem voltak teljesen néptelenek. Négy fiatal pár haladt el sietve mellettem, nevettek, s egymással viccelődtek – talán táncolni mentek. Néhány munkás csendesen ballagott, szájukban az égő cigaretták vége megannyi szentjánosbogárnak tűnt.

Paterson belvárosa a Straight Street után véget ért, majd háromszintes bérházak következtek, ahol főként az üzletekben dolgozók laktak. Mindegyik előtt egyforma kis füves parcella volt, és egy kis virágágyás, amelybe nyáron muskátlikat ültettek, telente viszont piszkos hókupacok borították. A kémények füstöltek, s időnként isteni illatok csapták meg az orromat: hagyma és kolbász párolódhatott a petróleumkályhákon.

Heath seriff emberei előttem jártak. Ahányszor egy kereszteződéshez értem, láttam, hogy ők is átmennek egy háztömbbel előttem. Ahogy Auburn felé közeledtem, az ott posztoló rendőr behúzódott a kapu árnyékába. Óvakodtam felé nézni, és azt is elhatároztam, hogy nem fürkészem az épület ablakait, azt kutatva, hogy vajon figyelnek-e az újságírók.

Hamarabb értem el a Boradway és a Carroll sarkára, mint gondoltam. Pár percig álldogáltam a kereszteződés sarkán, s megfigyeltem az utcák vonalát. Menekülőutat vagy rejteket kerestem, ha úgy hozná a szükség. Az egyik sarkon egy jellegtelen téglaépület volt, amelyben talán kisebb irodák lehettek. Kevés ablak nézett az utcára, és azok is teljesen sötétek voltak. Az utca túloldalán egy virágüzlet volt, a sötét, bezárt üzlet bejáratát fatáblák védték. A szemközti sarkon, egy üres telken a füvet levágták, a terepet kitisztították, mégis, furcsa módon fenyegető volt ez az üresség. Szinte láttam magam előtt a feketébe öltözött lányt a telek közepén, aki a kezét nyújtja a megígért pénzért. A gondolattól is kirázott a hideg.

Átmentem az utcán, és megálltam egy omladozó faépület előtt, amely egykor talán bútorasztalos vagy patkolókovács műhelye lehetett. Eszembe jutott, hogy valahol itt rejtőzködik Heath seriff, talán az épület egyik bedeszkázott ablaka mögött. Már egész biztosan elmúlt nyolc, de nyoma sem volt a fekete ruhás lánynak. Valójában néptelen volt az utca, csak két autó hajtott arra. Arra gondoltam, vajon mit csinálhat otthon Norma és Fleurette. Vajon rám gondolnak ebben a pillanatban? Megpróbáltam elképzelni őket, amint ablaktól ablakig járkálnak, és valami rossz jel után kutatnak.

Olyan régóta szorongattam a hónom alatt a kézitáskámat, hogy már szinte megfeledkeztem róla. Belenyúltam, hogy megbizonyosodjam, a fegyver csöve kifelé mutat. Ekkor hatalmas robajt hallottam, összerezzentem, és csaknem leejtettem a táskám. Láttam, hogy az egyik rendőr előlép egy kereszteződésből, hogy lássa, jól vagyok-e. Valószínűleg egy autó kipufogója lehetett. A holdfény egyik foltjába léptem, hogy ha valaki engem látni akar, láthasson. Ekkor a Carroll Streeten megjelent egy alak, de a sötétben nem tudtam eldönteni, férfi vagy nő-e az illető. Ekkor végre kivettem a hosszú szoknya és a széles karimájú kalap körvonalait. Vajon ő lehet a lány? Azt nem tudtam volna megmondani, hogy feketébe volt-e öltözve, hiszen körülöttem minden fekete volt.

Felemeltem a kézitáskám, s a bőrön át is éreztem a revolver markolatát. A hideg ellenére forróság árasztott el. A nyakamból izzadságcseppek folytak le a mellemen és a gerincemen. Ahogy a nő felém közeledett, lassított…