Beszámoló: Sárkányok mindig lesznek (Petőfi Irodalmi Múzeum)

Még november 6-ig látogatható a Petőfi Irodalmi Múzeumban ez a roppant érdekes és izgalmas kiállítás, melyre gyerekkel is lehet menni, hiszen a sárkányok nemcsak mindig lesznek, de mindenütt ott vannak, így a gyerekmesékben is – sőt, gondolom, sokunk épp azokban találkozott életében először sárkánnyal.

A kiállításon ezek a mesebeli sárkányok is helyet kaptak, és sok más sárkány is, de a teljességre nem törekedtek a szervezők, s hogy is tehették volna? Híven az intézmény nevéhez, a sárkányok irodalmi vonatkozásaira koncentráltak, megtámogatva mindezt jó adag kultúrtörténeti-történelmi adalékkal. Így aztán megeshet, hogy aki szemfüles, nemcsak azt veszi észre Rembrandt paradicsomi jelenetet ábrázoló metszetén, hogy kígyó helyett sárkányt rajzolt a tudás fájára, hanem hogy van ott valahol egy elefánt is – és hogy az mit keres ott, azt egy másik fal másik feliratáról tudhatjuk meg. Aki nem annyira szemfüles, annak pedig segít a rendkívül barátságos és segítőkész teremőr (vagy mi is a titulusa annak a bölcs férfiúnak, aki oly nagy kedvvel és tudással világított rá nekünk az apró részletekre). És vannak tárgyak, amiket meg lehet fogni, kipróbálni, és papíron is több formában haza lehet vinni a sárkányokat.

Természetesen nem jutott hely minden irodalmi sárkánynak, lehetetlen is volna az összes összegyűjtése, viszont az asszír, sumér és ógermán irodalmi emlékektől kezdve napjaink szép-, gyermek- és fantasy irodalmi sárkányaiig, avagy Tiámattól Smaugig minden fontos itt van. A magyar irodalomra érthető módon különös hangsúlyt fektettek a kiállítás megálmodói, s persze Petőfi sem maradt ki. Boldizsár Ildikó meseterapeuta és író soraival is találkozhatunk, több helyütt is, és számomra talán ezek adták a kiállítás legelgondolkodtatóbb részét.

Azért aki elmegy a PIM-be, és nem gyerek, arra számítson, hogy olvasni kell majd, és sokat. Irodalmi múzeumról lévén szó ez magától értetődőnek tűnhet, de szóval rá kell szánni az időt. Az eleje nekem kicsit túl sűrű is volt, aztán viszont egyre interaktívabbá, egyre különösebbé válik a kiállítás (bár az elején az alagút és az ott hallható hangok, neszek nyomban átvisznek egy másik világba). Az, hogy a sárkányok számtalan különféle formában és jelentéssel jelentek meg a történelem folyamában, és ma is rengeteg mindent jelképeznek, magától értetődőnek tűnik még tán egy kisiskolásnak is. Ám ez a kiállítás bele is viszi az embert, hogy szembesüljön ezekkel a jelentésekkel és szimbólumokkal, hogy elgondolkozzon rajtuk, olykor eljátsszon velük, és ettől válik annyira remek és különleges utazássá. Merthogy valójában arról van szó. Megkockáztatom, egyes pontjain lelki élmény, melyet az utolsó állomáson humor és a gyermekkor szelleme old. S mikor a végén kijön az ember és visszapillant, ráébred, hogy csak néhány teremnyi az egész, mégis úgy telt el másfél óra, hogy észre sem vette.